Bibó István hagyatéka: a félelem nélküli kiállás

A PKE részéről Forró Enikő köszönti a résztvevőket
A PKE részéről Forró Enikő köszönti a résztvevőket
Egyre ritkább, épp ezért mindinkább kuriózum az olyan politikus, aki erkölcsi alapokon állva, ebből kiindulva politizál, dönt, lép. Ilyen volt Bibó István, akire ezúttal Nagyváradon emlékeztek.

A kommunista éra még ma sincs teljesen lebontva, sőt, feldolgozva sem – erre is emlékeztettek azon a rendezvénysorozaton, amely Váradra is eljutott, és pénteken folytatódott. A Bonis Bona Discere – Jótól jót tanulni címűről van szó, amelyet Bibó Istvánra emlékezve tartottak április 1-jén Nagyváradon (március 21-én már volt egy felvezető rendezvénye itt, akkor arról beszámoltunk), valamint április 2-án Kolozsváron. A szervező az ELTE, Állam- és Jogtudományi Kara, a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE), a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a budapesti Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára volt. A váradi eseményeknek a PKE díszterme adott otthont.
2011 novemberében az ELTE Állam és Jogtudományi Karán az első ilyet, Bibó születésének 100. évfordulóján. Azóta több helyre eljutott a több elemből álló rendezvény, majd 2015 novemberében a Sapientia EMTE által szervezett egyik rendezvényen került szóba, hogy anyaországon kívüli magyar egyetemekre is elhozzák.

Ide is elért

Április 1-jén, pénteken dr. Pálfi József, a PKE rektora üdvözölte az érdeklődőket, a helyszín kapcsán felidézve: az egyházi épületet székházat a kommunista párt kisajátította, és az agymosás egyik helyszíne lett. Hozzátette: „Annak idején itt rohangáltak a falakban azok a drótok, amelyek révén arra ügyelte, hogy mindent kellőképpen dokumentáljanak. Az 1989-es fordulatot követően az egyház a következetes küzdelme révén az épületet visszaszerezte. Azt, hogy mennyire van bedrótozva még manapság, azt nem tudjuk. Tény az, hogy próbáljuk itt elvégezni a munkát, amit ránk bíztak”. Tolnai István, a PUPA képviselője köszöntőjében jelezte: tíz évig pereskedtek például csak ezért az épületért, „ami felveti a kérdést, hogy rendszerváltás volt-e, vagy módszerváltás”. Tőkés László köszöntőjét is ő ismertette, kiemelve: Bibó István, a kimagasló államférfi centenáriumi vándorkiállítása végre hozzánk is elérkezett. Ez egy adalék lehet a közelmúlt feldolgozásához, amely még mindig nem zárult le teljesen, sőt, „az ellenforradalmi posztkommunizmus korszakában, azaz most is a múlt kísértetei járnak vissza hozzánk”. Tőkés üzenetében visszaemlékezett, hogy 1989 után már prédikációiban idézhette Bibó talán leghíresebb, közszájon forgó mondatát a félelemről: „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni”. Ennek kapcsán arra biztatott mindenkit, hogy legyünk Bibó István követői, azaz „javíthatatlan demokraták”, akik nem hajlandók félni.
Az ELTE ÁJK Perjátszóköre Ad quid venisti? – Miért jöttél? címmel rövid darabot mutatott be, majd Hanák Gábor Bibó-filmjét vetítették. A PKE részéről Forró Enikő moderálta a Bibó Istvánról szóló pódiumbeszélgetést, amelyen ifj. Bibó István is részt vett – akárcsak a vándorrendezvény ezt követő, másnapi, kolozsvári állomásán.

Ki volt ő?

Bibó István az 1956-os forradalomban játszott szerepéről ismert nagyobb körben. A harmadik Nagy Imre-kormányban államminiszter lett, épp az orosz invázió előtt, és Bibó mint az egyedüli törvényes magyar kormány képviselője felhívást intézett a magyarokhoz és a világhoz. Ellenállásra szólította a magyar népet, megszállóknak mondta az oroszokat, és nemzetközi segítséget kért. 1957. május 23-án Bibó Istvánt és Göncz Árpádot letartóztatták, 1958 augusztus 2-án életfogytiglani börtönre ítélték. Úgy tudni, a per során az indiai miniszterelnök járt közben, hogy ne halálbüntetést kapjon a két politikus. Bibó végül 1963 tavaszán szabadult – de onnantól is megbélyegzett volt. A Kádár-rendszerrel sosem békült meg, és a rendszer büntette is, tovább: kezdetben csak fizikai munkát végezhetett, később a béremelésekből is kihagyták, indexen is volt, nem közölhetett és nem taníthatott. 1979-es halálakor, május 21-i temetésekor a demokratikus ellenzék már kezdett összeállni, sőt, Bibó munkássága és meghurcolása kapcsán is hallatta hangját. Politikai rehabilitációja csak 1978-ben történt meg, azaz röviddel halála előtt. Viszont már a ’70-es évektől mind a mai napig egyre növekvő tisztelet és elismerés övezi magyar értelmiségi körökben, ikonisztikus alaknak számít napjainkban, kvázi a nemzeti hősök egyike. Számos értékelés szerint Bibó szellemi hatása és öröksége is fontos tényező volt abban, hogy az 1989-es változások bársonyos forradalomként zajlottak, békésebbek voltak, mint amilyenek lehettek volna, és amire van is példa, épp itt, Románia estében. Bibó ugyan nem érte meg a változásokat, de nagyon sokat tett ezekért. Politikai filozófiáját, elveit, koncepcióját ma is sokan kutatják, illetve tartják referenciának.

Szeghalmi Örs



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter