Bevinni hitünk kisugárzását a megszokottba

Bevinni hitünk kisugárzását a megszokottba
A húsvétvasárnapi pontifikális szentmisét délelőtt 11 órától celebrálta Böcskei László római katolikus megyés püspök a zsúfolásig megtelt nagyváradi Székesegyházban.

Bevezetőjében Exc. Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet: aki erős és befolyásos, annak hatalma van, és uralja a világot. Mindennapi tapasztalatainkból ez következik, mégis úgy érezzük, hogy mindez nem tudja kielégíteni emberi vágyainkat, hiszen valakik háttérbe szorulnak, a különféle hatalmak áldozataivá válnak. A húsvét ünnepe azonban másvalakiről szól, aki hiteles, mert szándékával, szavaival és cselekedeteivel Istent, az örök életet szolgálja. Krisztus ugyanis megtapasztalta a halált, majd megmutatta számunkra az új élet lehetőségét, és hitelességét azzal is bizonyította, hogy nem a halált, hanem az életet tűzte ki végső céljául. Búcsúbeszédében azt mondta: higgyünk benne, a feltámadásával hitelessé tette, amire tanított, most pedig rajtunk a sor, hogy életünkkel és magatartásunkkal tanúskodjunk a világ előtt őróla.

Húsvéti ember

Az evangéliumi részlet Szent János könyvéből szólt. Homíliájában az egyházmegye főpásztora kiemelte: akik a húsvétot megelőző napokban, főleg a nagyhéten figyelemmel követték az elhangzott szentírási történeteket, azt vehették észre, hogy a földi élete utolsó szakaszáról szóló jelenetek egy részében szemlélőként vagyunk jelen, máskor pedig megszólítottaknak érezzük magunkat. Például virágvasárnap a lelki szemeink előtt ott láthattunk a szent városba bevonuló Jézust, és a hozsannázó tömeget. Megelevenedhetett, ahogy a nép között vonult, hogy Isten akarata szerint teljesítse a küldetését. Megfogalmazhattuk magunkban, hogy mi hol találhatjuk magunkat, de Jézus mindenképpen a középpontban van, a többiek csupán rácsodálkozó részei az ünnepi eseményeknek. Nagycsütörtökön még mindig Jézus van a középpontban, nyitottnak mutatkozik, és gesztusaival, szavaival döntést feltételez az őt követők és keresők részéről. Végrendeletével olyan példát állít, melyet nem lehet kimagyarázni, és nem szükséges értelmezni, csak megragadni lehet, mert a gyakorlásával éri el valódi értékét.

Nagypénteken, bár szomorú a hangulat, mégis hozzátartozik a húsvéti örömhöz, mert ekkor valami rendkívüli történik az emberiség történetében. Jézus annyira kicsi, erőtlen és gyenge lett, hogy majdnem emberszámba se vették, hogy kiszolgáltatottságával még jobban megértesse magát a szabadulást váró emberrel, és hogy immár ne saját magát tegye a középpontba, hanem az embert, hiszen értünk valósul meg minden az üdvtörténet folyamán. Húsvétkor aztán Isten terve szerint végképp az ember kerül a középpontba, aki az üres sír előtt találja magát, és mivel Krisztus emlékéből táplálkozik, nem futamodik meg, hanem újra elindulni megkeresni őt, hogy megtalálja az igazságot.

Utakról és megmutatkozási formákról volt szó tehát eddig. Arról, hogy maradhatunk egyszerű, semleges szemlélők, de kínálkozik egy másik lehetőség is, ha megszólítottakként nyitottak vagyunk a húsvéti misztérium elfogadására, ha kialakul bennünk a húsvéti lelkület, mely magával ragad, és egy újszerű valóság megtapasztalására irányít bennünket. Ha érezzük azt, hogy az ebből fakadó személyes öröm kikívánkozik belőlünk, hogy megosszuk másokkal is. Isten ugyanis azért helyezte a középpontba az embert, indította el egy új élet útján, hogy hitünknek ezt a kisugárzó erejét- melynek kezdetén az ő akarata és terve szerint az élő Krisztus van-, belevigyünk a megszokottba, és ezáltal húsvéti emberré legyünk- nyomatékosította főpásztor.

Az ünnep méltóságához hozzájárult a Szent László Ének- és Zenekar, valamint az is, hogy először lett használva az a pásztorbot, melyet a würzburgi Michael Amber ötvösművész készített, és amivel nemrég bővült a Székesegyház liturgikus tárgyainak gyűjteménye.

Ciucur Losonczi Antonius