Beszélgetés Jakab Kincső országos sakkbajnokkal

Beszélgetés Jakab Kincső országos sakkbajnokkal
Jakab Kincső 2000. május 8-án született Monospetriben, ott végezte el az elemi iskola első két évét, majd Margittán folytatta tanulmányait. Jelenleg is a margittai magyar iskola (Horváth János Elméleti Líceum) hatodikos tanulója. Az ígéretes tehetséggel nemrégiben beszélgettünk.


A tanulás mellett Jakab Kincső 2008-ban kezdett el komolyabban sakkozni, amikor megnyílt a városban a sakk-kör. Első pillanattól kiderült, hogy különös tehetsége van ehhez a sporthoz, ezért egyre többet foglalkoztak vele, és egyre több jelentős eredményt szerzett. Tehetsége egy részét valószínűleg genetikusan szerezte, hiszen édesapja is első vonalbeli sakkozó. Jelenleg a margittai Partyum sakk-klub edzője. A többit saját kitartó munkájával és szorgalmával érte el. Elég hamar kinőtte az akkori sakk-kört, ezért szüleinek magánedző után kellett nézniük, akit Magyarországon találtak meg. Később egy szatmárnémeti edzővel folytatta a munkát, majd igazolt a Partyum sakk-klubhoz, ahol jelenleg édesapja a trénere.

– Sorold fel, kérlek a legfontosabb versenyeredményeidet.

– Mindenképpen az idei országos bajnokságra vagyok a legbüszkébb, ahol a 14 éves lányok kategóriájában első lettem, így idén decemberben én fogom képviselni Romániát az Egyesült Arab Emírségekben megrendezendő világbajnokságon. Tavaly országos negyedik voltam, de mivel a harmadik helyezett visszamondta, én mentem ki a brazíliai világbajnokságra. Szintén tavaly a Szatmárnémeti Unio csapattal két országos második helyet gyűjtöttünk be, valamint egy harmadikat, csapatversenyben. 2011-ben csapatban szereztünk két országos aranyérmet a Partyum színeiben. Ezek talán a legjelentősebb eredmények.

Sakk és tánc

– Mikorra datálható a sakksport iránti szereteted?

– Margittán kezdtem el sakkozni 2008-ban, az akkor induló sakk-körben. Megragadott ez a sport, elkezdtem komolyabban érdeklődni utána, és apukám, aki tulajdonképpen az első lépéseket megtanította, és testvérem, aki aktív sakkozó volt, biztatására egyre többet foglalkoztam vele.

– Hogyan tudod ezt az időigényes edzési programot összeilleszteni a tanulással? Nem szorul háttérbe a kötelező oktatási anyag?

– Megpróbálom úgy beosztani az időmet, hogy első helyen a tanulás legyen, ezt követi a sakkozás, és szabad időmben még moderntánc-órákat is veszek. Maga a sakkozás nem gátol a tanulásban, sőt segít, mivel tágítja a gondolkodásmódot és megtanít arra, hogy egyszerre több lépésben gondolkodjak. Ezenkívül javítja a memorizálókészséget is. A tánc pedig megadja azt a szükséges testmozgást, amire a sok egy helyben ülés miatt szükségem van.

– Maga a sakk mennyi felkészülési időt igényel? Mikor van időd szórakozni, találkozni a barátokkal?

– Hetente háromszor gyakorlok az edzőmmel, alkalmanként két és fél órát, a többi napon pedig egyedül 1,5–2 órát. Az az igazság, hogy nekem a sakk egyben szórakozás és kikapcsolódás is. Ezenkívül hétvégeken kerékpározom, vagy görkorcsolyázok.

– Mi az álmod a sakk terén? Meddig szeretnél eljutni? Milyen életpályát akarsz választani?

– Szeretném, ha további sikereket érnék el, de nem gondolom azt, hogy ebből éljek meg. Ahhoz túl későn kezdtem el. Egypár év múlva abbahagyom a versenyszerű sakkozást, de hobbiból továbbra is pályán maradok. Szeretnék lakástervező vagy lakberendező lenni. Erre fogok összpontosítani, ez az életcélom.

– Továbbadod majd a stafétabotot a gyerekeidnek? Hiszen te is tulajdonképpen édesapádtól kaptad meg…

– Remélem, ők is örökölni fogják a sakkozáshoz való hajlamot, és nálam sikeresebbek lesznek. Velük kisgyerekként elkezdem a foglalkozást. Ha lesz rá hajlamuk, talán ők viszik majd csúcsra a családi tehetség örökségét. Én legalábbis ebben reménykedem…

Szőke Ferenc