Beszélgetés a műgyűjtők világáról

Beszélgetés a műgyűjtők világáról
Műgyűjtésről, magángyűjteményekről, a művészettörténész és a gyűjtő nemegyszer különböző álláspontjáról zajlott beszélgetés vasárnap délelőtt, a Magyar Kultúra Ünnepe rendezvénysorozaton belül.

A Partium Alapítvány és az In Memoriam Jakobovits Miklós Társaság közös rendezvényének helyszíne a Lorántffy Zsuzsanna Református Központ volt, ahol Dr. Földes Adalbert, a Partium alapítvány elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Egy olyan rendezvény megszervezését vállalták fel, mondta, amely illik a Magyar Kultúra Napjának megünnepléséhez és a gyűjtők világát tárja fel, a jelenlegi trendeket, melyeket nekünk is fontos megismernünk. A beszélgetést Jovián György Munkácsy-díjas festőművész koordinálta, aki egyébként az első Jakobovits-díjas művész is.

Változások

A festőművész felhívására a jelenlévők egyperces néma felállással adóztak az olaszországi buszbalesetben elhunytak emlékének. Jovián György a későbbiekben a mecénások szerepéről szólt, megemlítve, hogy Vergilius és Horatius költeményei nem maradtak volna fenn ha GaiusCilnius Maecenas római lovag, az első mecénás nem támogatta volna a költőket, a szobrászokat, egyszóval a kultúrát, Augustus császár idejében.

Mint elhangzott, a műgyűjtemények eleinte csak a császárok, királyok udvarában jöhettek létre, később a polgárok körében is, jelenleg pedig jobbnál jobb hires művek kerülnek magántulajdonba.

Nagy T. Katalin budapesti művészettörténész, kiegészítve ezt a gondolatot, kifejtette: míg a nyolcvanas években az a mondás járta, hogy minden jó mű előbb utóbb múzeumban köt ki, ez már koránt sincs így, egyre jelentősebek a magángyűjtemények, miközben a múzeumok anyagilag egyre rosszabbul állnak. A Nemzeti Galéria például a rendszerváltás előtt évi több millió forintos kerettel rendelkezett, most pedig külön pályázati rendszerben próbál egy-egy művet megszerezni. Viszont a műalkotások piaca virágzik.

Út a kép felé

A későbbiek során a művészettörténész a debreceni Antal-Lusztig gyűjteményről szólt, melynek kurátora is, s amely – mint megtudtuk – abban tér el a többitől, hogy több generációra terjed ki. Ismertette az Antal család történetét; a műgyűjtő nagyapja, Lusztig Sámuel kezdett el műalkotásokat gyűjteni, később a család nagy része Auschwitzban vesztette életét, de a nagyapa és lánya, Lusztig Edit megmenekült. A nagyapának sikerült megszerettetnie unokájával a műgyűjtést, jelenleg a gyűjtemény mintegy ötezer darabból áll, ebből a kurátor mintegy másfél ezret ismer, s zajlik azoknak az alkotásoknak a kiválogatása, melyekről kötet jelenik majd meg. Szólt azon művészek egy részéről is, akiknek alkotásai bekerültek a gyűjteménybe, s arról, hogy az alkotókat milyen kapcsolat fűzte a műgyűjtőhöz.

Dr. Böhm József magángyűjtő azt ismertette, hogyan tanította meg Jakobovits Miklós festőművész arra, hogy megtalálja az utat a képek látásáig és elemzéséig, hogyan alkosson saját véleményt róluk. A művészettörténész sokszor egész más szempontból látja és értékeli az alkotásokat, sokszor a saját megérzésre kell hagyatkozni.
Közben vetítés is zajlott, a jelenlévők többek között Jakobovits Miklós munkáiból is megtekinthettek néhányat.

Neumann Andrea