BESZÁMOLÓ: román–magyar konferenciát tartottak Kolozsváron

BESZÁMOLÓ: román–magyar konferenciát tartottak Kolozsváron
Hatodik alkalommal szervezte meg, ezúttal Kolozsváron, a nemrégiben átadott Vallásszabadság Házában, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Reconstructio Egyesület az immár hagyományosnak számító román–magyar konferenciát. Az október 12-i Centenáriumaink. Hogyan tovább a román–magyar kapcsolatokban? elnevezésű tanácskozás résztvevői áttekintették a román–magyar kapcsolatok aktuális kérdéseit, közös nyilatkozatot fogadtak el, valamint felhívást intéztek Románia Parlamentjéhez.


Szabó László unitárius lelkész házigazdaként köszöntötte a konferencia résztvevőit, majd Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, európai parlamenti képviselő szólt a megjelentekhez. Köszöntőbeszédében Tőkés elmondta: jelenkori, párbeszédben igencsak szegényes viszonyaink, továbbá a románok „Nagy Egyesülésének” ellenséges hangvételű centenáriumi diskurzusa közepette különösképpen nagyra értékelhető a román–magyar párbeszédnek az a konferenciasorozata, melynek rendezvényére – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és társszervezetei jóvoltából – immár hatodik alkalommal kerül sor. A konferencián későbbi részében elfogadott közös román–magyar nyilatkozat kapcsán az EMNT elnöke elmondta: „Az előkészítő munka eredményre vezetett, és a szövegszerkesztők céltudatos erőfeszítéseinek köszönhetően most egy konszenzuson alapuló, tartalmas dokumentumot tehetünk le az asztalra. Sőt mi több, az egyszeri állásfoglalás minimális igényét meghaladva, egy egész román–magyar kerekasztalt sikerült megszerveznünk a nyilatkozatba foglalt közös álláspontunk és alapelveink megvitatása céljából. Nemegyszer nyomasztó kisebbségtudattal párosuló kisebbségi állapotunkban – magyar részről – külön is köszönetet mondok román elvbarátainknak, köztük is Gabriel Andreescu professzor úrnak, akik a minket körülvevő általános visszautasítással szemben példamutató nyitottságot tanúsítanak irántunk, és empátiával teljes közösséget vállalnak velünk.” Tőkés László, kitérve a konferencia helyszínére, hozzátette: „Ez a hely, ahol ma összegyűltünk, egy másik fontos történelmi eseményt idéz. A Vallásszabadság Házát annak emlékére – és kutatására – hozta létre az Unitárius Egyház, hogy 450 évvel ezelőtt, 1568. január 13-án Erdély földjén, Tordán hirdették meg törvény útján a világon első ízben a vallásszabadságot, hosszú évszázadokkal megelőzve ezáltal a mai, modern értelmében általánosan elfogadott lelkiismereti és vallásszabadságot. Azóta számít Transzilvánia a vallási türelem földjének. Temesvár szelleme méltán tekinthető rokonnak az erdélyi toleranciával. A hely szelleme és a Románia történelmi örökségét gazdagító erdélyi szellemi örökségünk kötelez bennünket! És jelenlegi tanácskozásunk összefüggésében ugyanide vág a Temesvári kiáltvány 4. pontja, mely ˂˂a tolerancia és a kölcsönös tisztelet szellemében˃˃ utasította vissza 1990 márciusában a nacionalizmust, és szállt síkra mindazon nemzeti közösségek – köztük a románok és a magyarok – békés együttélése mellett, amelyeknek fiai egyként életüket áldozták a szabadságért.” A politikus felidézte: idén májusban az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács nevében – Izsák Balázzsal, a Székely Nemzeti Tanács elnökével közösen – levélben keresték meg Klaus Iohannis államelnököt, valamint Cǎlin Popescu-Tǎriceanu és Liviu Dragnea házelnököket az intézményes román–magyar párbeszéd elkezdésének, egy reprezentatív román–magyar kerekasztal felállításának a régi-új kezdeményezésével. Az utóbbiak válaszra sem méltatták a folyamodványt, az államelnök viszont diplomatikusan udvarias válaszában olyanképpen tért ki az indítvány elől, hogy közben fontosnak tartotta közölni, hogy az etnikai alapú autonómia semmi esetre sem támogatható. „A szóban forgó eset is híven szemlélteti, hogy az elmúlt 29 esztendőben nemhogy kisebbségi magyar ügyeink megnyugtató rendezéséig, de még ezek puszta felvetéséig és megbeszéléséig sem sikerült érdemben eljutnunk. Ennek láttán minimális kívánságunk és követelésünk, hogy egyáltalán szóba álljanak velünk. Ennek reményében folytatjuk párbeszédre irányuló állhatatos erőfeszítéseinket, bízva benne, hogy mostani tanácskozásunk nem pótcselekvés, hanem további előrelépést jelent magyarságunk ügyének és helyzetének, illetve a román–magyar kapcsolatoknak a rendezése irányába” – zárta köszöntőjét Tőkés László.

HU_RO__BIR_7576 1

Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke üdvözölte a megjelent – román és magyar – közéleti személyiségeket, kutatókat és a konferencia résztvevőit, kiemelve, hogy a gyakori, magyarellenes hangulatkeltések miatt külön öröm, hogy a konferencia román meghívottjai elfogadták meghívásukat. „Vendégeink jelenlétükkel is hozzájárulnak közös ügyeink megtárgyalásához, s szervezőként abbéli szándékomnak adhatok hangot, hogy e hat évvel ezelőtt megkezdett folyamatot és programsorozatot bővíteni és folytatni fogjuk. Csak így, a párbeszéd útján találhatunk megoldást közös problémáinkra” – hangsúlyozta az EMNT ügyvezető elnöke.

Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja elmondta: bizakodásra ad okot, hogy a román–magyar konferenciákat rendszeressé tudták tenni a szervezők, hiszen az ilyen és az ehhez hasonló rendezvények vezethetik el társadalmunkat a kívánt normalitás állapotához. „A konferencián felvetett kérdések mind komoly aktualitással bírnak, a román–magyar kapcsolatok tükrében pedig két területre érdemes külön is odafigyelnünk: a gazdaságra és a kultúrára. Jól tudjuk, vannak olyan területek, melyeken nem fogunk egyetérteni a román féllel, de ha sikerül tisztáznunk, melyek ezek, s képesek vagyunk a higgadt párbeszédre, az kölcsönös tiszteleten alapuló normalitást teremthet. Az indulatok gyűrűjében nincs esély a problémák megoldására. Folyamatosan hangsúlyoznunk kell: egymásra vagyunk utalva gazdasági téren, kultúráink pedig kölcsönösen gazdagítják egymást” – hangsúlyozta a főkonzul.

Közös, román–magyar centenáriumi nyilatkozatot fogadtak el

A kolozsvári konferencia elején közös, román–magyar centenáriumi nyilatkozatot (http://emnt.org/2018/10/13/kozos-roman%E2%80%92magyar-centenariumi-nyilatkozat/) fogadtak el, melyhez aláírásukkal csatlakozott a megjelent előadók többsége, valamint további neves, közéleti személyiségek is, név szerint: dr. Gabriel Andreescu, emberjogi aktivista, politológus, Tőkés László, az EMNT elnöke, európai parlamenti képviselő, dr. Lucian Nastasă-Kovacs, a művészettörténész, a kolozsvári Szépművészeti Múzeum igazgatója, Szilágy Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Marius Tabacu, a Filarmonica Transilvania igazgatója, dr. Bodó Barna politológus, egyetemi tanár, dr. Cristian Sandache, történész, egyetemi tanár, Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezető elnöke, Radu Răileanu, az Active Watch programkoordinátora, dr. Bakk Miklós, politológus, egyetemi tanár, Sabin Gherman, újságíró, televíziós szerkesztő, dr. Dávid László, egyetemi tanár, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, Ramona Băluțescu, író, újságíró, Péntek János, nyelvész, egyetemi tanár, Liviu Antonesei, egyetemi tanár, Florin Mihalcea, újságíró, a Temesvár Társaság elnöke, Kolumbán Gábor, a Civitas Alapítvány elnöke, Mircea Toma, újságíró, emberjogi aktivista, dr. Molnár Gusztáv, filozófus, politológus, dr. Ovidiu Pecican, író, történész, dr. Szilágyi Ferenc, egyetemi tanár, Cristian Pîrvulescu, politológus, egyetemi tanár és Kincses Előd ügyvéd.

HU_RO__BIR_8321 1

A nyilatkozat kapcsán Sándor Krisztina elmondta: először a tavalyi évben, Nagyváradon megtartott konferencián merült fel e dokumentum ötlete, s több hónapos közös munka eredményeként született meg az elfogadásra került szöveg. „A mostani dokumentum az 1989-ben Budapesten elfogadott, hasonló nyilatkozat szellemiségét idézi, s elejét veheti az év végére várható nacionalista hangulatkeltésnek. További személyek csatlakozását várjuk aláíróként” – jelentette ki az EMNT ügyvezető elnöke.

Első rész: múltról és jelenről a román–magyar kapcsolatok tükrében

A konferencia első részében, Sándor Krisztina vezetésével, kerekasztal-beszélgetésen vett részt Ramona Băluţescu, író, közíró, dr. Gabriel Andreescu, emberi jogi szakértő, politológus, dr. Bodó Barna, politológus, egyetemi tanár, dr. Molnár Gusztáv, filozófus, politológus, Radu Răileanu, az Active Watch programkoordinátora és Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezető elnöke.

Ramona Băluţescu elmondta: a román–magyar viszony jelenlegi helyzetében legfontosabb feladatnak a kulturális hídépítést tekinti. „Nem ünneplem Románia száz éves évfordulóját, mert úgy érzem, ez az ország számos tekintetben nem képvisel engem. Csak bízni tudunk abban, hogy idővel olyan keretek között élhetünk, melyek között jól érezhetjük majd magunkat a mindennapokban, ehhez azonban arra is szükség van, hogy felfedezzük egymás kulturális értékeit” – mondta Băluţescu. A közíró megjegyezte: az ortodox egyháznak túlzott befolyása van az állam vezetésére, s mintha a centenáriumi események is csak az ortodoxoknak szólnának. „Mélyedjünk el egymás kultúráiban, s teremtsük meg a találkozás lehetőségeit. Ha közösségükért tenni akaró emberek találkoznak, lehetőség nyílhat egymás megértésére és elfogadására” – zárta gondolatait az előadó.

Dr. Gabriel Andreescu rávilágított: az elmúlt időszakban románok és magyarok egyaránt távol tartották magukat az olykor heves, ám lényegre törő vitáktól, de mára már elkerülhetetlenné vált, hogy hosszútávú stratégiáinkról is beszéljünk. „A román–magyar együttműködés soha nem volt egyszerű, s ennek egyik oka, hogy kulturális-, politikai és tudományos téren is számtalan akadályba ütközik a párbeszéd. Az Európai Unió védelmet nyújthat a kisebbségek számára, ám Bukarest és Budapest is távolodni látszik tőle. Mi, a demokrácia elkötelezettjeiként, csodálkozva nézzük azt az erőt, amit az ortodox egyház képvisel, s ami egyértelműen szembe megy a modern társadalom eszményével. Nem szeretnénk elképzelni, hogy milyen lehet egy olyan országban élni, mely már nem tartozik az Európai Unióhoz és egy erős orosz befolyás alatt áll. A hatalom folyamatosan igyekszik manipulálni az embereket, erre volt példa az augusztus 10-én Bukarestben lezajlott zavargás is, az pedig különösen sajnálatos, hogy azzal kapcsolatban az RMDSZ-nek nem volt határozott álláspontja, pedig ha valaki, akkor a magyar közösség jól tudja, miként működnek a hatalom manipulációs stratégiái” – mondta Andreescu.

Bodó Barna elmondta: „Általánosan elfogadott vélekedés, hogy egy saját helyzetével elégedett kisebbség az állam stabilitásának előfeltétele. Az erdélyi magyar közösség mindössze az 1989-es romániai forradalom és az 1990-es fekete március ideje között érezhette ezt az elégedettséget, s azóta leginkább csak kisebb-nagyobb támadások érnek bennünket. Ennek egyik oka a valódi román–magyar párbeszéd hiánya. Közösségi problémáinkra, az elmúlt harminc évben, igazából egyetlen román kormány sem volt kíváncsi, a centenárium idején pedig még időszerűbb felhívni a figyelmet az erdélyi magyar közösséget ért jogsértésekre. Az igazságszolgáltatás nem egyforma mércével méri a románok és magyarok ügyeit, így nem is érezhetjük magunkat itthon Romániában. Meg kellene hallgatnunk egymást, s bizakodásra csak az ad okot, hogy – miként azt a mai konferencia is bizonyítja – vannak még román partnereink és kollégáink, akik kíváncsiak ránk, s akikkel meg tudjuk osztani sérelmeinket.”

Molnár Gusztáv a Sándor Krisztina által már említett budapesti nyilatkozat kapcsán elmondta: a dokumentum azért különösen fontos, mert kimondta, a magyarságnak nincsenek határmódosítási igényei. „A magyar fél elfogadta e gondolatot, s cserében a románság képviselői elismerték, minden nemzetnek joga van az autonóm politikai képviselethez” – mondta a filozófus, politológus. Molnár Gusztáv hozzátette: az Európai Unió nincs abban a helyzetben, hogy hivatkozási alap legyen a román–magyar vitákban. „Figyelemmel kísérve a világpolitikai folyamatokat, megállapítható: az Amerikai Egyesült Államok, Oroszország és Kína mellett nem jött létre egy negyedik szuperhatalom, mely az Európai Unió lehetett volna. Most, amikor Romániában komoly belpolitikai háború zajlik, és amikor Magyarország is deklaráltan illiberális demokráciaként definiálja magát, a magyar kérdésnek nem lehet központi szerepe. Egy ilyen helyzetben, mikor szerzett jogaink kerülnek veszélybe, még inkább szükségünk van partnereinkre, s ez felértékeli a mostani konferenciához hasonló eseményeket” – mondta Molnár Gusztáv.

Radu Răileanu felszólalásában röviden ismertette az Active Watch munkáját, melynek egyik célja a magyarellenes diskurzus vizsgálata, majd megállapította: ez utóbbi előítéletekre alapoz, a magyarság politikai követeléseit pedig a román állammal szembeni támadásként értékelik. „A román döntéshozók és politikusok egy része összeesküvéselméleteket gyárt az erdélyi magyarsággal kapcsolatosan, s ezek – sajnos – könnyen befogadókra lelnek” – mondta Răileanu.

Toró T. Tibor kijelentette: Románia az 1989-es fordulatot követően esélyt kapott arra, hogy elinduljon a demokráciaépítés útján, a modernitás irányába, s az erdélyi magyarság is esélyt kapott arra, hogy – a románsággal együtt – rendezhesse a két nemzet közös dolgait. Toró meglátása szerint a forradalom után megteremtődött a lehetőség arra is, hogy összhangba kerüljenek a román és a magyar törekvések, s közösen újra értelmezzék a transzilvanizmus gondolatát. „A kérdés csak az, miként gazdálkodunk ezekkel az esélyekkel? Látható, hogy a románság felépített egy új intézményrendszer, szellemi-kulturális pezsgésnek lehetünk tanúi, de ennek ellenére sem voltunk képesek szembenézni a kommunista örökséggel. Romániát szétfeszíti a centralizáció és a decentralizáció szándéka. Erdélyi magyarokként viszonylag korán rátaláltunk a megoldásra, mely a belső önrendelkezés elve mentén épülő autonómia. Pontosan tudjuk, hogy melyek a követeléseink, kodifikáltuk is azokat, de továbbra is kérdéses, hogy mennyire sikerült azokat átemelnünk a politikai döntések színterére. E folyamatban kétségtelenül nagy szerepe van a román politikai elitnek, de meg kell jegyeznünk azt is, hogy az erdélyi magyar politika divergens pályán halad: a közösségi önkormányzatiság mellett felfedeztük a valós kormányzás örömét is. Kérdés, miként lehet a nemzetállami törekvéseket összhangba hozni, egy azonban biztos: elsősorban érdemi párbeszédre van szükség” – hangsúlyozta a Néppárt ügyvezető elnöke.

Arra a moderátori kérdésre válaszolva, hogy az előadók milyen cselekvési terveket látnak az elkövetkező időszakra nézve, dr. Gabriel Andreescu elmondta: a románság és a magyarság politikai kultúrája eltérő, ám ennek ellenére is meg kell találni az együttélés legmegfelelőbb módját. „Románia decentralizációja után az autonómia kérdése is megoldhatóvá válna. Hogy ezek milyen eszközökkel érhetők el, arra nincs kézikönyv, épp ezért kell minél több hasonló konferenciát szervezni. A föderalista államberendezkedéssel kapcsolatos félelmek érthetők: nincsenek kipróbált modelljeink, a bizonytalan politikai helyzettől való félelmek ezért érthetők” – mondta Andreescu.

„Minden európai példa azt mutatja, hogy a kisebbségi közösségek biztos jövőjét és fejlődését egyetlen intézmény biztosíthatja: az autonómia. A kérdés csak az, e tényt miként tudjuk a politikai diskurzus tárgyává tenni” – jegyezte meg dr. Bodó Barna.

„Jó lenne, ha a politikusok egy kicsit megnyugodnának. Megfelelő oktatási programok kellenek, hiszen csak így tudjuk legyőzni a kialakult sztereotípiákat, s időszerű lenne, ha a román politikusok végre betartanák a gyulafehérvári nyilatkozatban tett ígéreteket. Civil szervezeti vezetőkként mi azért dolgozunk, hogy hidat építsünk románok és magyarok között” – hangsúlyozta Radu Răileanu.

A konferencia első részének zárásaként Toró T. Tibor megjegyezte: valóban érdemes lenne visszatérni a gyulafehérvári nyilatkozat szellemiségéhez, különösen annak fényében, hogy ezen politikai aktustól eredezteti magát az idén századik születésnapját ünneplő Románia. „1918-ban egy föderális Romániáról beszéltek, s ma mégis azt látjuk, hogy egy egységes nemzetállam kiépítésén dolgoznak. Érdemes lenne megvizsgálni egy paradigmaváltás lehetőségét, hiszen számos járható út van még a tisztán föderális és az egységes nemzetállami elképzelések között. Ebben fontos szerepe lehet a transzilvanista román értelmiségnek, hiszen a közgondolkodás áthangolása a politikai elit feladata kell legyen. Ennek fényében továbbra is türelmetlenül várjuk egy erdélyi gyökerekkel rendelkező román párt megalakulását” – mondta a Néppárt politikusa.

Felhívást intéztek Románia Parlamentjéhez

A konferencia második részének elején Sándor Krisztina elmondta: dr. Gabriel Andreescu és Tőkés László kezdeményezésére felhívást ( http://emnt.org/2018/10/13/felhivas-romania-parlamentjehez-januar-13-legyen-a-vallasszabadsag-napja/ ) fogalmaztak meg, melyet eljuttatnak Románia Parlamentjéhez, s melyben kérik, január 13-át nyilvánítsák a Vallásszabadság Napjának, ezzel is emlékezve és emlékeztetve a 450 évvel ezelőtti tordai eseményekre. „Miután a magyar Országgyűlés már megtette ezt, most a Románia Parlamentjén a sor. Joggal lehetünk büszkék a történelmi elődök bölcs döntésére, a vallásszabadság pedig olyan egyetemes érték, mely hűen tükrözi az erdélyi szellemiséget” – jelentette ki az EMNT ügyvezető elnöke. A dokumentum megfogalmazói kijelentették: „Európa történelmében ez a jogszabály emelte elsőként törvényerőre a vallási toleranciát és a lelkiismereti szabadságot. Élve az alkalommal az unitárius, a református, valamint a német és a magyar evangélikus egyház azzal a kéréssel fordult a bukaresti, a budapesti, és az európai parlamenthez, hogy fogadjanak el egy-egy határozatot, amellyel január 13-át a Vallásszabadság Napjának nyilvánítják. A felsorolt egyházak püspökei tordai találkozójuk alkalmával emlékeztettek arra, hogy a felekezetközi villongások közt őrlődő Európában az erdélyi országgyűlés 1568. évi határozata a hitbeli szabadság és sokszínűség diadalát jelentette az erőszakos kizárólagosság fölött. Az erőszak évszázadában Erdély a más országokban elnyomott és onnan elüldözött hívek menedéke lett.” A felhívás szövegét a konferencia résztvevői aláírásukkal látták el.

A dokumentum ismertetését követően Sándor Krisztina bemutatta a román–magyar konferenciák elmúlt öt évét összegző kiadványt, mely tartalmazza a korábbi eseményeken elhangzottak legfontosabb elemeit, s amely „reklámhordozója” is lehet a konferenciáknak. „Inspiráló olvasmány ez mindazoknak, akik érdeklődést mutatnak közös ügyeink iránt, s fontos összegzője az öt évvel ezelőtt megkezdett folyamatnak” – mondta az EMNT ügyvezető elnöke.

HU_RO__BIR_8212 1

Sabin Gherman: „A gyulafehérvári nyilatkozat magában hordozza a példás együttműködés lehetőségét”

A konferencia félidejében Sabin Gherman, újságíró, televíziós szerkesztő tartott előadást, mely során elmondta: a román közéletben tapasztalható bátorság hiányáról árulkodik az, hogy a jelenlegi hatalom gyakorlatilag lemásolja és átülteti a jelenbe a két világháború közötti időszakot. „Évszázados lemaradásunk van a modernizációt illetően: már 1919-ben is használható utakat követeltek, melyek biztosíthatnák az összeköttetést a nyugattal. E probléma mind a mai napig aktuális, előrelépés mégsem történt. Decentralizációra és föderalizációra van szükségünk, s amíg mindezek nem történnek meg, nyugodtan elmondhatjuk, Románia legnagyobb kisebbsége nem az erdélyi magyarság, hanem az erdélyi románság. Románként úgy érzem, megtagadják tőlem erdélyi identitásomat, s az elmúlt 100 évben sem voltunk képesek – románok és magyarok – eltanulni egymástól mindazt, ami hasznos lehet az együttélés során. A gyulafehérvári nyilatkozat példaszerű, őszinte dokumentum, mely magában hordozza a példás együttműködés lehetőségét, épp ezért sajnálatos, hogy nem tartják be az abban megfogalmazottakat. Látnunk kell: bármennyire is fontos számunkra Erdély, még mindig nem bízunk egymásban. Egy olyan szövetségi rendszer kialakítására van szükség, mely keretei között tiszteletben tartjuk egymás kultúráját” – mondta Sabin Gherman.

Második rész: a román–magyar együttműködés lehetőségeiről

A konferencia második részében, dr. Bakk Miklós, politológus, egyetemi tanár moderálásával, felszólalt dr. Lucian Năstasă-Kovács, művészettörténész, a kolozsvári Szépművészeti Múzeum igazgatója, dr. Dávid László, egyetemi tanár, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, dr. Cristian Sandache, történész, egyetemi tanár, Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Eckstein-Kovács Péter, jogász és Kolumbán Gábor, a Civitas Alapitvány elnöke.

Dr. Lucian Năstasă-Kovács megköszönte a szervezők meghívását, majd elmondta: a román–magyar kapcsolat működésképtelenségének egyik legfőbb oka a megfelelő oktatás hiánya, melynek javítása sok időt és energiát felemésztő folyamat. „Nem tudnék úgy élni a világban, hogy érzéketlen legyek a körülöttem élőkre. Odafigyelésre és a párbeszédre való nyitottságra van szükség, s az egymás mellett élés fogalmát le kell cserélnünk az együttélés fogalmára” – hangsúlyozta az igazgató.

Dr. Dávid László kifejtette: a román társadalom még nem érett meg arra, hogy felfogja, miért is van szükség a román–magyar párbeszédre. Véleménye szerint a megfelelően művelt közösségek képesek odafigyelni egymásra, s könnyen tudatosítják: csak az együttműködés vezethet eredményekre. „Kétszintű világban élünk: a felszínen végbemenő folyamatok azt jelzik, erdélyi magyarokként veszélyeztetett helyzetben vagyunk, a mélyben meghúzódó problémákról pedig nem merünk érdemi párbeszédet folytatni. Mintha csak a 100 évvel ezelőtti történet folytatódna, melynek végkövetkeztetése az, hogy ha a romániai magyarságot nem sikerül minél rövidebb időn belül asszimilálni, az komoly veszélyeket jelenthet Romániára nézve. Ennek ellenére mindent meg kell tennünk azért, hogy felemelt fejjel, értékteremtő nemzetrészként olyan régiót hozzunk létre, ami egyértelműen jelzi, hogy sokkal több közös dolog köt össze minket, mint amennyi elválaszt. Nem titok, ehhez kitartó párbeszédre és együttműködésre van szükség az értelmiség részéről” – hangsúlyozta a Sapientia EMTE rektora.

Dr. Cristian Sandache elmondta: nem támogatja a „kisebbségi” kifejezés használatát, s helyette sokkal jobb lenne az „államalkotó nemzetiség” kifejezést meghonosítani a közbeszédben. „A kisebbségi megnevezés megkötéseket jelent és bántó. Ideje lenne nyelvi szinten is változtatnunk, hiszen az nagyban befolyásolja gondolkodásunkat is” – hangsúlyozta a történész.

„Azért tartom magam európainak, mert erdélyi, római katolikus magyar vagyok. Az európai projekt számomra egyet jelent a saját kultúrámból és erdélyiségemből fakadó világ védelmével és népszerűsítésével. Mindez egy identitásprojektként is felfogható, hiszen ha identitásokról beszélünk, Európa jelenéről is beszélünk. Minél komfortosabban tudom megélni saját identitásomat ott, ahol élek, annál inkább esély nyílik az európai projekt megvalósulására is” – kezdte felszólalását Szilágyi Zsolt. A Néppárt elnöke kijelentette: Románia száz éve nem nyújt biztonságérzetet, az erdélyi magyarok pedig folyamatos agresszióként élik meg a románság identitáspolitikáit. „Az ország, melynek lojális polgára vagyok, amikor intézményeinket és kultúránkat készül felszámolni, azt akarja, hogy a komfortérzetem csökkenjen. Fizikai agresszió nem ér minket, de a kultúránk magját képező intézményeket folyamatos támadás éri. A bukaresti hatalom beépítette a románság tudatába a magyarokkal szembeni bizalmatlanságot, ez pedig megakadályozza egymás értékeinek tiszteletét. Amikor folyamatos támadás ér bennünket az Európai Unió rendszerint hallgat, így joggal vagyunk szkeptikusak Brüsszellel szemben” – jelentette ki Szilágyi. A pártelnök felszólalása végén hozzátette: Bukarest az ország lehető legrosszabb menedzsere, hiszen az infrastrukturális fejlesztések hiányában megfosztja Erdélyt a modernizáció esélyétől.

Eckstein-Kovács Péter elmondta: egyértelműen tapasztalható – a centenárium kapcsán – egy általános rosszkedv. „Jól látható, hogy Romániában jelentős, egymásnak feszülő erők hadakoznak, s ennek volt bizonyítéka az augusztus 10-i bukaresti tüntetés, vagy épp a mögöttünk álló referendum is. Új kihívásokkal kell szembe néznünk, s meg kell hallanunk az utánunk következő generációk problémáit, melyekre a lehető legrövidebb időn belül megoldásokat kell találnunk” – jelentette ki Eckstein-Kovács Péter.

A konferencia utolsó felszólalójaként Kolumbán Gábor elmondta: a román állam retrográd magatartása a román nemzetet a civilizációs veszély peremére sodorja, a román–magyar párbeszéd pedig segítséget nyújthat ennek orvoslásához. „A román–magyar viszony egyik nagy problémája, hogy mindkét közösség a nemzetállamok paradigmájában határozza meg magát. Mindezt pedig csak tovább súlyosbítja a tény, hogy a román állam gátolja a magyar közösség fejlődését, sőt, a magyarság román nyelvtanulását is megnehezíti. Sajátos módszerekre és metodológiákra van szükség e területen is” – mondta a Civitas Egyesület elnöke.
A soron következő román–magyar konferenciát 2019-ben Temesváron szervezik meg.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács sajtóirodája