Az Á moi seule (Én magam), hivatalos angol címén a Coming Home, azaz Hazatérés – című másfélórás dráma Franciaországot képviseli az év első rangos filmes seregszemléjén.
A vidéki környezetben játszódó film egy kiskamasz korában elrabolt lány története. Gaelle (Agathe Bonitzer) éveket tölt elrablója, egy nála jóval idősebb, de még csak nem is középkorú férfi (Reda Kateb) fogságában, szabadulásakor már 18 éves. Frédéric Videau elsősorban az elrabló és foglya kapcsolatát mutatja be, de emellett jelentős hangsúlyt kap a filmben az is, hogy a lány miként veszi fel újra – kézzelfoghatóan, de kívülállóként – a kapcsolatot a külvilággal, amelyből raboskodása idején csak a férfi által engedélyezett adagokban, néhány percnyi internetezés vagy épp könyvek formájában volt része.
A rendező – egyben a film forgatókönyvírója – rendkívül bonyolult képet fest az elkövető és az áldozat közötti viszonyról, Videau szerint “az erő változó” a két szereplő között, a hatalom akár percről percre kerülhet át az egyik karakter kezéből a másikéba. A szexuális erőszak ábrázolása tudatosan maradt ki az ábrázolásból – mondta a film sajtótájékoztatóján pénteken.
“Ez a film persze nem tündérmese. Igyekeztem azonban megvilágítani, hogy még egy ilyen kapcsolatban is vannak kedves pillanatok. Azt hiszem, az erőszak és a belsőséges megnyilvánulások egyszerre vannak jelen kettejük kapcsolatában” – jegyezte meg Frédéric Videau, egyetértve az újságírók felvetésével, miszerint nem mindig egyértelműek a szerepek a két karakter között. “A férfi először apja a lánynak, majd beleszeret, ahogy az felnő” – írta le az utat, amelyet az elrabló érzései bejárnak az évek során. A lány ugyan az évek során megatanul élni szűk világában, de sohasem szereti meg a férfit – húzta alá a rendező.
Videau az emberrabló gyengeségeit és küzdelmeit is be akarta mutatni. Gaelle, a filmbéli lány megtanulja viszont kezelni hatalmát, ettől csak még erősebb lesz. Neki az életéért kell küzdenie – mondta az őt alakító színésznő.
A rendező elmondta, a történet valóban emlékeztet Natascha Kampusch, az Ausztriában éveken át fogvatartott lány történetére, de nem akart párhuzamot állítani az osztrák és az európai közvéleményt pár éve megrázó történetével. “Natascha történetében az érintett meg különösen, hogy mennyi életerő, mennyi energia sugárzott arról a lányról szabadulása után, hogy mennyire akart élni” – fogalmazott Videau.
Agathe Bonitzer a szerepre készülve nem olvasta el Kampusch könyvét, nem ásta bele magát hasonló esetekbe, inkább nagyobb teret engedett annak, hogy spontán alakuljanak ki érzései a forgatás során. A fiatal színésznő úgy gondolta, így hitelesebb munkát végezhet színésztársaival együtt.
A filmben rövid, de jelentős szerep jut az elrabolt lány anyjának, akit Noémie Lvovsky alakít. A nő évekig kutat lánya után, de amikor újra találkoznak, nem mer szembesülni azzal, hogy talán végérvényesen elvesztette, akkora a távolság a lány és a régi élete között – fogalmazott a színésznő. A lány nem tér vissza családjához, szabad lesz, de nem tud mit kezdeni ezzel a szabadságával. Nem tudja, ki ő, ki legyen. “Sír, mert szabad”, ez az ő tragédiája – részletezte a rendező.
Jól megírt forgatókönyv, kiválóan felépített párbeszédekkel – emelték ki a filmmel kapcsolatos első visszhangok. “Szeretek írni, de még jobban szeretek beszélni róla, úgyhogy dőljenek hátra” – jegyezte meg erre viccelődve a sajtótájékoztatón a rendező. Mint mondta, igen aprólékos munkát végzett a dráma forgatókönyvével. “Még egy szó és túl sok lehetett volna, még egy szleng és már nem jó. Rendkívül fontos volt a hangzás is, az, hogy miként jönnek ki a szavak a színészek száján” – mondta.
A film producere megjegyezte, hogy Videau egy évet szánt a forgatókönyvre, amely végül nagyon összetett és igényes lett, a színészektől azonban sokat követelt, sokat kivett belőlük.
Pietsch Judit, az MTI különtudósítója jelenti.
MTI
