Bemutató a Szigligeti Színházban

Újabb bemutatóval, komolyan vett produkcióval jelentkezett a Szigligeti Színház (Fotó: Mohácsi László Árpád)
Újabb bemutatóval, komolyan vett produkcióval jelentkezett a Szigligeti Színház (Fotó: Mohácsi László Árpád)
Minden jel – és nyilatkozat – szerint az évad kiemelkedő előadásának szánta a Szigligeti Színház, Szigligeti Társulata A kaukázusi krétakört, és úgy néz ki, valóban van benne ilyen potenciál.

 

A premier péntek este volt, a színház nagytermében, és Bertolt Brecht klasszikusának ezen előadását, amelyet Paul Dessau zenéje egészít ki, valóban lehet akár kortárs lelkiismereti kérdésekről szóló közösségi párbeszéd folytatásának is tekinteni, ahogy azt a rendező is szeretné. Mint Anca Bradu előre jelezte, a mostani produkcióval folytatni kívánják a szintén az általuk színpadra állított A mi osztályunkkal indított dialógust, a néző aktuális kérdésekről való elgondolkodásra sarkallását. A darab üzenete igen didaktikus is ugyanakkor – ám ismét egyre inkább olyan kort élünk, amikor az ilyesmire, a könnyebben dekódolható, oktató jellegű üzenetekre is újfent szükség kezdett lenni, a növekvő zavarban. Ugyanakkor mindez kitűnő, élvezetes formát ölt Brecht szövegében, és az előadásban is. Annak a Brechtnek a szövegében, aki amúgy is mindig átütő, közvetlenül leszűrhető tanulságot is visz a darabjaiba.

A darabon túl

A kaukázusi krétakör című dráma nem sokkal a háború vége előtt, 1945-ben készült el, és az anyaságért vetélkedő két asszony történetét dolgozza fel. A cselekmény helyszíne Grúzia, időszaka egy polgárháború: a kormányzó kivégzése után a menekülő felesége otthagyja kisfiát a palotában. A személyzet egyik tagja, Gruse menti ki és veszi magához a gyereket. Aki ugyan kezdetben inkább teher, ám végül annyira szövetségbe forrnak, a kicsi nevelése során, hogy amikor az anya újra megjelenik, a nevelőanya már a magáénak tekinti a gyereket. És valahogyan aztán dönteni kell… És a döntés részletei, annak mikéntje és a kontextusa is sokat elmond arról a berendezkedésről is, amiben születik – és üzen azoknak is, akik a mában figyelik. A Krétakör lényegében parabola, olyan példázat, amely a közvetlen mondanivaló mellett – jobb talán, ha azokra bízzuk a feladatokat, akik igazán értenek hozzájuk, illetve az anyaság nem pusztán vérségi kötelék – megvillant olyan témákat is, mint igazságosság, emberség, társadalmi aspektusok, a pénz hatalma, a háborúk utórezgései és káros hatása. Kultúrtörténeti érdekesség, hogy egyes elemzők Acdak bíróban Brecht önarcképét látták. Fajsúlyos darab, hozzá illő mélységű előadás az, amit a publikum kap. Az előadást e hónapban még háromszor játsszák: 18-án, szombaton, 17 órától (Papp Magda-bérlet), 19-én, vasárnap, 19 órától (Halasi Gyula-bérlet), illetve 25-én, szombaton, 17 órától (Tanay Emil-bérlet).

Szeghalmi Örs