Bemutató a Kolozsvári Magyar Színházban

Henrik Ibsen (1828-1906) gondolatai a XXI. században is hatnak. Ennek is köszönhető, hogy egy színpadi mondata egyszerre kétféle elfogadottságot jelenthet. Ebben a kétsíkúságban dialogizálva fejlődtek ki Ibsen híres szimbólumai, hasonlatai, metaforái.

A Kolozsvári Magyar Színházban Ibsen Hedda Gabler című alkotását mutatták be, a nemzetközi hírű Andrei Şerban rendezésében.

Adva van a magas rangú katonatiszt apa, aki fiúgyermekre vágyik. Lánya születik, Hedda, aki tudat alatt megérezheti az apai szeretet, figyelem, gondoskodás csak mesterséges, mímelt, nem szívből jövő.

Az apa számára lehet Hedda Gabler bármilyen szép, bármilyen vonzó és értelmes, de nem férfi. Ő csak nő! Ez rányomja gondolkodását az egyébként tényleg lenyűgöző kinézésű értelmes leányra. Aki ráadásul olyan férfihez megy férjhez, aki előtt nagy tudományos előmenetel, egyetemi tanári pálya állhat, mert az illetőt klasszika humán tudomány vonzza. Semmi más.

Maga a darab Hedda Gabler Henrik Ibsen kései periódusának terméke. Az író eddigre már rég megküzdötte kibontakozásának jóformán mindenik periódusát.

 

Henrik Ibsen kritikus szemlélete

 

Henrik Johan Ibsen Skienben született 1828-ban, elszegényedett polgári család fiaként. Édesapja korai halála miatt nem tanulhatott tovább, ezért kereső foglalkozást kellett találni számára. Így a gyermekkorától igen értelmesnek bizonyuló minden után érdeklődő fiatalt gyógyszerésznek szánták. Aki ezt a pályát választotta, annak inaskodnia kellett, ha az inasévek után sikeres vizsgát tett, akkor segédlevelet kapott. Ekkor már fizetésért dolgozhatott. Ezen az úton indult Ibsen is. Hamar lett segéd, és elszegődött egy sarkkörön túli, örökös téli hidegben működő kisvárosi gyógyszertárba. Ám azon a tájon abban az időben ritkaság volt a kocsma. A patikákban pedig alkoholból, vízből és különböző vegyszerekből pálinkákat is készítettek. Sőt délebbi tájakról még bort is beszereztek, mivel erre inkább akadt vevő. Ennek következtében a gyógyszertár vendéglátó- és társalgóhely is volt, a patikus pedig csapos és egyben kiszolgáló. De az elhangzottak megjegyzője, is. Felért egy jó nevű drámairodalmi tanfolyammal. Ez olyan életiskola volt a fiatal Ibsennek, melyet sehol Hollandiában ilyen módón nem kapott volna meg. Ezek az évek a jövendőbeli drámaíró, színházi rendező, költő kútfői. Gyakran utalnak rá a „modern dráma” atyjaként, és mint a modernizmus egyik színházi megalapozójaként.

Darabjait saját korában gyakran botrányosnak tartották, amikor a viktoriánus családi élet, szokások és erkölcs uralta Európát. Ibsen munkái a külsőségek mögött rejlő valóságot vizsgálta. Felfedező természete, kritikus szemlélete, az életkörülményeinek és erkölcsi problémáinak fürkészése számos kortársát zavarba ejtette.

1866-ban jelent meg első nagy darabja, a Brand. Ibsen 1867-ben verses drámát írt, a szintén világhírűvé lett Peer Gyntot. 1873-ban írta a 10 felvonásos alkotását „A császár és galileait” (Kaiser und Galiläer), Flavius Iulianus római császár életéről, amelyet főművének tartott. De csak Ő. Majd prózában írt társadalmi kérdéseket is feszegető darabokat, mint „A társadalom támaszai” (Samfundets stötter, 1877), Babaház (Nóra címen is ismert, eredeti: Et dukkehjem, 1879), Kísértetek (Gengangere, 1881). Ezek a darabok tették igazán elismert íróvá.

(Talán itt érdemes volna megjegyezni: Jászai Mari a Nóra címszerepét játszotta nem is akármilyen sikerrel. Budapesten a „Nóra” bemutatója alkalmával ismerkedtek meg. Ennek köszönheti azokat a felejthetetlen napokat, melyeket Magyarországon töltött. Egyébként is, akinek szerencséje volt Jászai Mari életrajzi naplóját, visszaemlékezéseit elolvasni az rájöhet arra, hogy Ibsen sem tölthette Jászai Mari művésznő társaságában olyan nagyon unalmasan az életét.)

1882-ben írta meg A hazaárulót (En folkefiende), amelyben az erősen önéletrajzi ihletésű főhős mellett állt ki; ennek a darabnak részben “ellenpontozása” a Vadkacsa (Vildanden, 1884), amelyben a szintén rá hasonlító Gregerset kegyetlenül kigúnyolta. Ibsen természetének egyébként is jellemzője volt az efféle kettősség: többnyire mindig “megbüntette” önmagát a kilengésekért.

A Vadkacsa a kései önéletrajzi ihletésű művek közül az első. Más művek: Rosmersholm (1886), A sellő (Fruen fra havet, 1888), Hedda Gabler (1890). Sorolhatnánk más műveit is.

Irigylésre méltó írói hagyaték. Volt, amikor istenítették és volt, amikor mondanivalóját megkérdőjelezték.

 

Trilógiává vált színházi megnyilvánulás

 

Amint Andrei Şerban, a darab rendezője, sajtótájékoztatón, elmondta valamikor sűrűn játszott művek mára, már lekoptak a világ mindenre figyelő színpadjairól. Alig játsszák. Vagy nem játsszák sehol.

Ebben az állapotban kéri fel a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgató- főrendezője Tompa Gábor a Hedda Gabler önéletrajzú elemeket is tartalmazó darab megrendezésére. Mondván bemutatták Csehov Ványa bácsi és Ingmar Bergman: Suttogások és sikolyok-című darabokat. Dramaturg: Kovács Kinga. Mindkettőnek rendezője Andrei Şerban. Harmadikként a Hedda Gabler- rel trilógiává alakulhat az a színházi megnyilvánulás, melynek összefogó kapcsa tulajdonképpen a családi élet, a színészek.

Kolozsvár esetében az a kialakult színészi gárda, mely az esetek többségében Carmencita Brojboiu díszlet és jelmeztervező segítségét is igénybe véve, egy bizonyos funkciót teljesítő térben, megvalósítja azokat az elképzeléseket, melyeket Andrei Şerbantól kap.

 

Képzeletbeli levél Henrik Ibsenhez

 

Andrei Şerban a sajtótájékoztatóján bevallotta a kezdetben nem is tudta, tulajdonképpen mit is kellene az Ibseni szöveggel tennie. Elkezdték olvasni, és a felolvasó próbák alkalmával jöttek rá arra, hogy „Lehetetlen lenne Ibsen művét ma melodrámaként előadni, ironikus és cinikus világunkban a történetet tragikomédiaként kell értelmeznünk.”

Felolvasta a Henrik Ibsenhez írt Képzeletbeli levél-című esszéjét, amelyben kifejti, hogy „…a XXI. században vagyunk. Hedda Gabler másként szól ma.” Hosszú ideig Hedda személyiségét szörnyként fogták fel, vagy női Jagó alakjában értelmezték. Nem hiszi, hogy szörnyeteg. Szerinte maga a szerző sem gondolta ilyen lénynek.

A ma rendezője újragondolja a darabot, új, sajátos rendezői koncepció alapján, keresve , hogy mit mond a ma nézőjének. „Egyre cinikusabb és erkölcstelenebb társadalomban élünk, ez a darab a fogyasztói társadalom maró és kegyetlen kritikája.”

 

Színészi gárda

 

Dramaturg: Bíró Eszter.

Hedda Gablert Kézdi Imola, Jörgen Tesmant Bogdán Zsolt alakításában láthatjuk, Elvstednét pedig kettős szereposztásban Györgyjakab Enikő valamint Pethő Anikó viszi színre, Brack bírót Hatházi András, Ejlert Lövborgot Szűcs Ervin, továbbá Juliane Tesmant Varga Csilla, Berte-t Csutak Réka alakítja.

A darabbal kapcsolatban idéznék egy levél részletet, melyet Henrik Ibsen 1890. december 4.-én Münchenben írt: „ A darab címe Hedda Gabler. Mikor ezt a címet adtam neki az volt a szándékom, hogy jelezzem Hedda, mint személyiség inkább apja lányának, mint férje feleségének tekintendő.

Nem igazán akartam úgynevezett problémákkal foglalkozni ebben a darabban. Elsősorban arra törekedtem, hogy embereket ábrázoljak, emberi érzelmeket, emberi sorsokat, napjaink bizonyos társadalmi viszonyaira és alapelveire építve. Ha majd az egészet elolvassa, az alapötletem világosabbá válik, mintha most további magyarázkodásba bonyolódnék.” Mindennek dacára pontosan betartotta a hely- idő és cselekmény egységét.

Ahhoz, hogy a darabot a ma nézője kellő képen megértse, Ibsen tanácsát kell megfogadnia: Meg kell nézni a darabot, mely köszönhető a rendező, a díszlet- jelmeztervező, a színészek, a világosítók és a műszak közös alkotásának olyan gondolatokat fogalmaz meg, melyek ma is hatni, tudnak. Ebben a prím szerepet bárhogy is nézzük a színészek, viszik. Ők azok, akik adottságaiknak megfelelően tényleg életre tudják kelteni Ibsen gondolatvilágát.

A rendező feladata az, amit maga is bevall: Kordában tartani a cselekvést, „az ütemet és a szüneteket elhelyezni, megfelelő hangulatot teremteni”.

A darab előadásában jelentős szerepet kap az az ovális kép, amely az apát ábrázolja, egy nagy- tükör közepén. Ő az, aki még a halálon túl is Heddát irányítja, cselekedeteit meghatározza. A tábornok hangját Bíró József jeleníti meg.

 

Ibsen szereplői

 

Hedda képtelen valódi kapcsolatok kialakítására, hiszen úgy véli, hogy mindenki felett áll. Illuzórikus világba menekül, melyben a morális értékek, az erkölcsi tisztaság eltűnik.

A ma embere számára az anyagi javak iránti hajsza, a gazdasági válság okozta megpróbáltatások, azt eredményezik, hogy az emberi kapcsolatok meggyengülnek, a nemes emberi érzelmek fokozatosan elhomályosulnak. Feltevődhet a kérdés, hogyan lehet így élni? Mintha a mai helyzet tükörképe lenne Hedda korának. Mi lehet a kiút?

Erre Hedda Gabler válasza: „Egyszer az életben döntő befolyással akarok lenni egy ember sorsára”.

Hedda Gabler a kritikusok szerint az egyik legnagyobb drámai szerep. Sokan a „női Hamlet-ként” tartják számon. A szakemberek a mai napig nem tudták eldönteni, hogy Hedda valójában egy idealista hős, aki folyton viaskodik a társadalommal, egy egyszerű nő, aki a körülmények áldozata, vagy esetleg a feminista asszony prototípusa.

Joseph Wood Krutch Hedda Gablerről írt kritikájában felhasználja Freud Pszichoanalízisét, amely a dráma után tíz évvel jelent meg. Szerinte Hedda egyike az első teljesen kidolgozott neurotikus női főszereplőknek az irodalomban. Ezzel Krutch arra utal, hogy a nő se logikusan, sem pedig őrült módjára nem cselekszik. Számunkra viselkedése ugyan véletlenszerűnek és érthetetlennek tűnik, mégis érezhető, hogy valamiféle titkos személyes gondolatmenet alapján irányítja maga körül az eseményeket. Ez a gondolatmenet pedig gyakran nélkülözi a racionalitást.

Bernard Paris értelmezése szerint pedig Hedda fellépése olyan akár egy szabadságra vágyó lányé, aki számára a hatalom azt jelenti, hogy maga alakíthatja vágyait és sorsa alakulását. Hedda olyan nő, aki minden körülmények között meg akarja tartani függetlenségét. Saját ura, életútja meghatározója akar lenni. Ehhez a pusztítást választja, a hidegvérű rombolást. A hősnő mindamellett, hogy uralkodásra született, amint eléri vágyát, megundorodik attól, aki, vagy ami felett megszerezte hatalmát. Összességében magányos, gyökértelen, ellentmondásokkal teli személyiség.

A darabról összességében elmondható, hogy mint költői és művészi teljesítményt a Hedda Gablert Ibsen egyik legkiválóbb művének tekintik.

Hedda Gabler főszereplője egy lenyűgöző végzet asszonya, egy olyan karaktertípus, akinek történelmi gyökereit a 19. század színműveiben, verseiben és képzőművészeti alkotásaiban találjuk. A nőalak jellemzője az erős akaraterő és a céljai elérése érdekében gyakran számító, domináns alkat, aki közvetlenségével provokál, és nem habozik nyíltan játszani saját érzékiségével és a lényéből áradó szexualitással. Személye veszélyt jelent a vele kapcsolatban állókra, mivel árnyékában ott leselkedik a halál.

A házaspár nemrég tért vissza a nászútról a kristianiai villájába. Hedda férje, Jörgen Tesman, fiatal tudós, fél évig tartó nászútjuk idején főleg adatokat gyűjtött a következő könyvéhez. Amint kiderül, Hedda nem szerelemből ment Tesmanhoz, hanem házasságától csupán anyagi biztonságot remélt.

Időközben megjelenik a harmadik személy, Tesman akadémiai riválisa, Lövborg, (Hedda egykori szeretője), egy másik író. Azonban Lövborg épp egy új könyv kéziratával jelentkezik, melynek szellemi ihletője Hedda régi iskolatársa, Thea Elvsted, aki Lövborg miatt hagyta el férjét, és Heddát teljesen bizalmába fogadja.

Hedda nem tudja megérteni a kialakult új kapcsolatot, féltékenységtől szinte eszét veszti. A féltékenysége azzal a félelemmel is társul, melyet a férje leendő versenyvizsgán elért eredményével kapcsolatos. Kételkedik abban, hogy a férje képes sikeresen szerepelni, és megszerezni az óhajtott állást. Alapjába véve az anyagi biztonságát, kényelmét félti.

Lövborg egy mámoros éjszakán elveszíti a remekmű kéziratát, melyet Thea Elvstedt-el közös gyermeküknek tartottak. Épp Hedda férje találja meg, amit a feleségére bíz, hogy a következő találkozás alkalmával visszaadhassa a tulajdonosának. Ahelyett, hogy elmondaná a kétségbeesett Lövborgnak, hogy kézirata minden bizonnyal előkerül pár nap múlva, Hedda azt sugallja, hogy Lövborg számára a halál tűnjön az egyedüli kiútnak. Hedda még fegyvert is ad a férfi kezébe, a kéziratot pedig elégeti.

Hedda számításai beválnak, a férfi meghal. A férje és Thea Lövborg iránti tiszteletükből elhatározzák, hogy megpróbálják rekonstruálni a férfi alkotását. Brack bíró a család bizalmasa és egyben Hedda rajongója leleplezi a nő mesterkedéseit, és zsarolni kezdi. Most az ő sorsa kerül más kezébe. (Színházi pillanat szempontjából Brack bíró és Hedda Gabler közötti vörös színű sáljáték a néző számára maradandó élmény lehet.) Ahogyan ez az alávetettség Lövborg halálához vezetett, ugyanúgy lesz mindez döntő jelentőségű Hedda számára is. Bemegy a szobájába, és a dobozban levő másik pisztoly segítségével végez magával.

 

Kézdi Imola fel tudott nőni nem könnyű szerepének követelményeihez. Ehhez kapott nagy segítséget az a belső tulajdonsága, mely a színészi alakítást alá tudja rendelni mindazon adottságainak, mellyel, mint művész rendelkezik. Legyünk azért igazságosak, partnerei sem maradtak el tőle.

Jól esett látni a társulat legújabb tagját Ejlert Lövborgot alakító Szűcs Ervint, aki ezzel az alakítással igyekezett bejátszani magát a színházi elit tagjai közé.

Szerintem ez az előadás is nagy utat fog megtenni a világ különböző színpadjain, hirdetve és öregbítve a Kolozsvári Magyar Színház tiszteletre méltó hírnevét.

 

Csomafáy Ferenc