Bemennék az aggmenházba

Bemennék az aggmenházba
Szatmár megye — Növekvőben van az állami gondozásra szoruló kiskorúak száma, az idős–, illetve fogyatékosellátó intézményekbe felvételt igénylők száma pedig meghaladja a férőhelyekét.

A Szociális Gondozói és Gyermekvédelmi Igazgatóság irodái mostanában már kora reggel tele vannak okvetetlenkedő, panaszkodó vagy csak csöndben sorukra váró ügyfelekkel. Túlnyomó többségük „bemenne az aggmenházba”, vagy idős, fogyatékos, esetleg kiskorú hozzátartozójának szeretne beutalást, férőhelyet „rendezni” valamelyik állami szakintézményben, ki–ki abban a megingathatatlan hitben, hogy az általa feltárt helyzetre egyszerűen nincs más megoldás. Holott néhány esztendeje még országszerte abban reménykedtek az illetékesek, hogy ezeket az intézményeket apránként fel lehet már számolni, a bennük végzett munkát a jóval gazdaságosabbnak, hatékonyabbnak és emberre szabottabbnak tűnő családi gondozással helyettesíteni. A családoknak ilyen céllal nyújtott anyagi juttatások és egyéb támogatások azonban szemmel láthatóan nem érték el a kitűzött célt.

Szabadulni tőlük?

Marc Adrian igazgató — miközben reménytelenül igyekszik bár a legsürgetőbb igényeket kielégíteni, a leginkább rászorulókon segíteni — maga is az okokon töpreng.

— Az idősek otthonában esetleg megürülő helyekre jelenleg több mint 140 kérelem van már letéve. A tavaly november óta működő szatmárnémeti és nagykárolyi, fogyatékkal élő felnőtteknek állandó gondozást nyújtó otthonok nemcsak hogy megteltek, de további hatvan személy vár arra, hogy megüresedjen bennük egy–két hely. Az árvaházakból hazaadott fiatalok többsége képtelennek bizonyult a vér szerinti családjába való beilleszkedésre és a munkába állásra, önálló életvitelre egyaránt. Akik önmagukon nem tudnak segíteni, azoktól mindenki szabadulni akar. Az okokat pedig nem lehet csupán az anyagiakban, a gazdasági háttér hiányában keresni.

Valamikor az utódokról és öregekről való gondoskodás a családi kultúra szerves része volt. Mostanában a gyermeknevelés társadalmi megítélése átértékelődött, az idős apa, anya, rokon tisztelete elhalványult. Fontosabbá vált a középnemzedék számára az egyén kényelme, nyugalma, munkaképességének más tevékenységi területek számára való megőrzése. A kisközösségek széthullottak, a szomszédok, ismerősök segítségére már nem lehet számítani. Az összefogás, a családok, egyének életébe indokolt esetben történő közösségi beavatkozás, az együttes fellépés hiánya aztán az állami intézmények munkáját is eredménytelenebbé teszi.

Báthory Éva

 



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .