A híres erdélyi személyiségre, íróra, újságíróra, szociográfusra, Beke Györgyre emlékeztek halálának ötödik évfordulóján barátai, ismerősei: Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos színművészek, valamint Szilágyi Aladár újságíró és Hermán M. János lelkész. A családias hangulatú beszélgetést, felolvasást átszőtték azok a személyes emlékek, amelyeket az est házigazdáit és vendégeit Beke Györgyhöz fűzték. Kis Törék Ildikó röviden ismertette az író életrajzát, amelyből a jelenlevők megtudhatták, hogy Beke György a székelyföldi Uzonban született, számos bel- és külföldi újság, folyóirat szerkesztője volt, ötvenöt kötete jelent meg, de voltak kötetei, amelyeket a kommunizmus idején bezúztak. 1989-ben, a forradalom napjaiban áttelepült Budapestre, ahol élete végéig dolgozott. Szilágyi Aladár szinte ugyanazokat az útvonalakat járta be erdélyi barangolásai során, mint annak idején Beke György. Szilágyi hozzátette: csoda volt, hogy Beke György mennyire aktív tudott maradni élete végéig, bár nagyon megviselte a bezúzott, betiltott könyvei körüli huzavona, az öncenzúrázás és a 1987-es kényszernyugdíjazása. „Riportjaiban megcsillogtatta prózaíró tehetségét és könyveiben is fellelhetők a riport elemei. Tehetségét mindenhol kamatoztatta.”-tette hozzá az újságíró.
Emlékezések
Hermán János 1971 őszén találkozott Beke Györggyel, akinek segítségével hozzájutott a zárolt könyvekhez is, amelyeket a közkönyvtárban nem kapott meg. „A magyar diákság egy hiteles embert ismert meg személyében. Végig azon dolgozott, hogy a nemzetet ne pusztítsák el, főként a lelki mételytől féltette a népet.”-tette hozzá a lelkész. A jó kapcsolat végig megmaradt köztük. Az emlékezéseket felolvasásokkal tarkították. Varga Vilmos többek között a Szilágysági hepehupa, valamint Beke György emlékezete: halálának első évfordulójára című kötetből olvasott fel, amelyben pályatársak, barátok, tanítványok sokasága idézi fel az írót, köztük Varga Vilmos is. Kis Törék Ildikó pedig a Védekező anyanyelv című írásából idézett, amelyben az író, újságíró az idegen szavak használata ellen lázadt fel: „Cserben hagytuk. Nem először, de talán most a legcudarabbul…. Úgy képzeli a tudatlanságunk, hogy műveltebbek leszünk, ha divatos idegen szavakkal fejezzük ki azt, amit szép magyar nyelven is megtehetnénk… Nagyáruházaktól apró utcai bódékig a cégtáblákon, a reklámokon angol feliratok, mintha azok vonzanák igazán az angolul mit sem tudó magyar vásárlókat.” A megemlékezés végén a közönség soraiból az uzoni származású Székely Mária osztotta meg emlékeit. Elmondta, hogy Beke György mindenkivel önzetlen volt, Uzonba mindig szívesen tért vissza.
Nagy Noémi
