Beethoven- és Sibelius-művek

Akt.:
Beethoven- és Sibelius-művek
A szokásos heti hangversenyen csütörtök este Ludwig van Beethoven hegedűversenye, valamint Jean Sibelius egyik szimfóniája csendült fel. A karmester Romeo Rîmbu, a szólista Gabriel Croitoru volt.

Romeo Rîmbut, a Nagyváradi Állami Filharmónia szimfonikus zenekarának állandó karmesterét, ha éppen Váradon dirigál, nagy szeretettel fogadja a közönség. Így volt ez csütörtök este is, amikor a filharmónia színpadán megjelent Gabriel Croitoru kiváló hegedűművésszel, aki többször is koncertezett nálunk, és a legtöbbször a váradi dirigens társaságában. Elsőként Ludwig van Beethoven (1770–1827) német zeneszerzőnek az egyetlen e műfajban készült alkotása, a klasszikus hegedűirodalom páratlan darabja, a D-dúr hegedűverseny (op. 61) hangzott el, Gabriel Croitoru tolmácsolásában. A versenyművet Franz Clement, a korszak híres hegedűművésze rendelte meg Beethoventől. Mivel ismerte Beethoven munkastílusát, hogy egyszerre több darabon is dolgozik, szelíd sürgetésként a bemutató időpontját is kitűzte, 1806. december 23-ra. A bécsi bemutatón Franz Clement játszotta a háromtételes (1. Allegro, ma non troppo; 2. Larghetto; 3. Rondo. Allegro) hegedűversenyt. Gabriel Croitoru 2008-ban elnyerte azt a lehetőséget, hogy a George Enescu Nemzeti Múzeum tulajdonában lévő 1731-es Guarnieri-hegedűn játsszon, mely valamikor a George Enescué volt. A kitűnő hangszer a kiváló előadóművész megszólaltatásában olyan zenei élményben részesítette a hallgatóságot, mely bizonyára sokunk számára hosszú időre emlékezetes marad. Criotoru mester hegedűjátéka egyedi, magával ragadó. Az elmúlt időben alkalmunk volt találkozni több hasonló adottságokkal rendelkező hegedűművésszel, de az ő játékát – hiszen gyakran megfordult nálunk – a közönség különösen nagyra értékeli. Így volt ez a csütörtök esti hangversenyen is. A hallgatóság ütemes tapsa nyomán az előadóművész ráadásként Eugene Ysaye egyik hegedűszólóját játszotta el.

Szimfónia

Az est második részében Jean Sibelius (1865–1957) svéd nemzetiségű finn zeneszerző V., Esz-dúr szimfóniája (op. 82) csendült fel, melyet 1815-ben komponált a szerző. A háromtételes művet Helsinkiben mutatták be 1815. december 8-án, Sibelius vezényletével. Érdekes dolog a zeneszerző származása: ősei részben finnek, részben svédek voltak, akik a középosztály szokásai szerint otthon svédül beszéltek; Sibelius csak nyolcéves korában kezdett finnül tanulni. Tízéves volt, amikor Esőcseppek címmel darabot írt hegedűre és csellóra. Családja nem akarta, hogy „csupán” zeneszerző legyen, hanem valamilyen „rendes” polgári foglalkozást szántak neki, ezért 1885-ben beíratták a Helsinki Sándor Cári Egyetem jogi karára. Jean azonban egy év múlva véglegesen a zenei pálya mellett döntött; beiratkozott a Helsinki Zenei Intézetbe. A nagyváradi szimfonikus zenekar Romeo Rîmbu karmesteri pálcája alatt csütörtök este újra bebizonyította – ha még szükség lenne erre –, hogy nagyszerűen képzett zenészek kaptak benne helyet.
Ui. Kellemes érzés az embernek, hogy csütörtök esténként a filharmónia székházába érkezve az intézmény főigazgatója, Tódor Albert személyesen üdvözli – függetlenül attól, hogy ismeri-e őt, vagy sem. Mindenkihez van egy kedves szava, mindenkinek azt kívánja, hogy érezze jól magát a hangversenyen. Csütörtök este a bejáratnál állva egy ismerős tanárnőt, Valeria Surdut kérdeztem meg, mi erről a véleménye. „Köszönjük az igazgatónak ezt a kedves gesztust. De nemcsak ezt, hanem azt is, hogy évadkezdéskor, húsvét és karácsony ünnepe előtt mindig van egy jó szava a közönséghez. Most ezúton mások nevében is megköszönöm ezt” – válaszolta a tanárnő.

Dérer Ferenc