Bécsi klasszikusok a hangversenyen

Akt.:
A csütörtöki nagyváradi komolyzenei hangverseny meglepetéssel szolgált. Az est vendégkarmestere Horváth Gábor, szólistája Ah Ruem Ahn zongoraművésznő volt.

A nagyváradi filharmonikusok előadásában hangzott el Domenico Cimarosa (1749-1801) dél-olasz származású zeneszerző Titkos házasság című kétfelvonásos operájának (1792, Bécs) nyitánya, amelynek tartalma egy szerelmi történet. A karmester Horváth Gábor (Magyarország) kiváló hangszerismerettel, partitúra nélkül vezényelte a művet rendkívül érzékenyen. Ezt követően lépett fel Ah Ruem Ahn dél-koreai zongoraművésznő, aki tanulmányait Detmondban tökéletesítette, valamint olyan neves professzorok mesterkurzusain vett részt, mint Schiff Andárs és Arnulf von Arnim. Szólistaként több országban is fellépett nagy sikerrel, valamint több nemzetközi díj birtokosa is. Előadásában hallgattuk meg Mozart A-dúr zongoraversenyét (K. 488, 1786). A művésznő érzékletesen, a zenei anyagot technikailag megmunkáltan tolmácsolta, formálásában, egységet teremtően hozta közel Mozart bécsi klasszikus stílusát. Az első tételben felszínre hozta a koncert közvetítette napfényes, kecses és játékos hangzásvilágát. A lassú tétel (Adagio, fisz-moll) különös szépséggel, finomsággal csendült fel a művésznő tolmácsolásában, ahol a siciliano megindító mélabús dallamát igen érzékenyen, finoman mintázta meg. Szinte újjá varázsolta a tétel poétikus hangulatát. Ugyancsak remekelt a harmadik tétel (Allegro assai) életteljes hangzásvilágának megszólaltatásában is. Különösen élményszerű volt nem csak elmélyült játékmodora, hanem a jól választott tempóvétel mozarti követelménye is.

Haydni muzsika

A műsor második felében hangzott el Joseph Haydn 101. D-dúr „Az óra” szimfóniája, amely a londoni zenekari művek sorába tartozik. A mű jelzőjét feltehetően az egyenletes tiktakoló kísérőfigurája miatt kiapta. Az első tétel (Adagio – Presto) amely érdekes „éjsötét” d-mollban hangzik fel. Ezt követi a gyorsabb rész, amely vidámságot sugároz, bár kevésbé ellentétes a főtémával. A lassú második tétel (Andante) három részes, nyájas, kellemes liedmelódiát hoz felszínre, erre következik az ellentétes közjáték, majd újra az első tétel napfényes jellege ismétlődik. A harmadik tétel (Menuetto. Allegro) üde és egyben erőteljes hangzású, amelyben a fafúvók jutnak szerephez. Itt emelhető ki ezúttal is Foica László fuvolaszólója. A negyedik tétel (Finále. Vivace) a forma és a kifejezés különleges egységét tartalmazza. Ugyanakkor finoman, árnyaltan és differenciáltan juttatja kifejezésre a tétel sajátos fényét. A karmester mozdulatai kifejezőek, hatásosak voltak. Műismerete (itt is partitúra nélkül vezényelt) révén sokrétű formálásában nagyvonalúan, eszközeiben stílusos, ritmikailag hatásosan vezette a zenekart. Mondhatni, hogy a váradi filharmonikusok a zenei újrateremtés igényével muzsikáltak. A hallgatóság ezúttal is nagy tetszéssel fogadta a művészi teljesítményt.

Tuduka Oszkár



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .