Bartók Béla szenvedélyesen szerette hazáját

Bartók Béla szenvedélyesen szerette hazáját
Hétfő este a Nagyváradi Állami Filharmóniában Bartók Bélára emlékeztek a zeneszerző születésének évfordulója alkalmából, az Egy nap Bartók Bélával című rendezvénysorozat keretében. Volt kiállítás, filmvetítés és Thurzó Zoltán zongoraművész is fellépett.

Az RMDSZ nagyváradi szervezete partnerségben a Partium Alapítvánnyal és a Nagyváradi Művészeti Líceummal egész napos Bartók-ünnepséget szervezett hétfőn a magyar és egyetemes zenetörténet kiemelkedő alakja születésének 138. évfordulója alkalmából.

A Nagyváradi Állami Filharmónia első emeleti előcsarnokában a Thurzó-család Bartók Bélával kapcsolatos hagyatékának egy szeletéből nyílt kiállítás, három tárlóban. Thurzó Zoltán zongoraművész többek közt arra hívta fel az érdeklődők figyelmét: kevesen tudják, de Bartók Béla tízéves korában, az 1891-92-es tanév első felét Nagyváradon töltötte. Itt tanult zeneszerzést az akkori Premontrei Főgimnázium második osztályában Kersch Ferencnél, aki maga pedig egykoron Liszt Ferenc egyik növendéke volt. Később, Bartók egyik első tanítványa, Fischer Ervinné Szalay Stefánia köti Nagyváradhoz.Hangverseny körútjai alkalmából többször is a Fischer-Szalay házaspárnál vendégeskedett, sorozatosan Nagyvárad volt erdélyi körútjainak első állomása. Ugyanakkor életének bizonyos szakaszaiban úgy a tanulmányi idő alatt, mint később zeneszerző, előadó, népdalgyűjtő, s nem utolsósorban a nemzeti összetartozást erősítő tevékenységei kapcsán is, jelentős szerepetjátszott itteni tartózkodása- magyarázta a szervező.

Az Enescu-Bartók teremben Meleg Vilmos főigazgató, az RMDSZ váradi szervezetének a vezetője üdvözölte a megjelenteket.

Vincze Loránt, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) az elnöke azt emelte ki, hogy Bartók Béla egy személyben nagyon sok szerepet töltött be. A zene mellett, ami az ő életét áthatotta, a nemzet szeretete éshelykeresése juthat róla mindenképpen eszünkbe, hiszen a 20. század elején a zenei kutatásai és a kapcsolatai más népekkel annak a jegyében történtek, hogy mi, magyarok, itt a Kárpát-medencében egy olyan értékteremtő közösség vagyunk, amely a művészetekben és a kultúrákban mély nyomokat hagyott. Munkássága innen indult világhódító útjára, és ezáltal a mi értékeink eljutottak máshova is. „Azt gondolom, hogy ez a tennivaló nekünk is megmaradt. Úgy vélem, az az egyik hivatása a magyar nemzetnek, hogy ismertté tegye magát, őrizze és továbbörökítse értékeit és kultúráját a következő nemzedékeknek. A mi nemzeti identitásunknak ez a lényege, amíg ezt meg tudjuk tenni, addig fennmaradunk és erősek vagyunk. Ugyan szétszabdalt minket a történelem különböző országokba, de egyként vagyunk magyarok, ugyanazon kultúrnemzet tagjai vagyunk, és így kell választ adnunk olyan hívó szavakra, mint például a május 26-i európai parlamenti választások”- fogalmazott az EP-képviselőjelölt.

Dokumentumfilm

A felvezető beszédek után Sipos Péter 2016-ban készített, 2017-ben bemutatott Bartók című dokumentumfilmjét vetítették le, melyben a zeneszerző második házasságából született fia, a forgatás idején 92 esztendős Bartók Péter mesél az apjáról. Az idős férfiú egy floridai öregotthonban él, alig lát és hall, de kitűnő szellemi állapotban van. Sok eredeti dokumentumot is a filmesek rendelkezésére bocsátott: az édesapjával kapcsolatos leveleket, családi fotókat, archív felvételeket. Volt miből, mivel egész életét az örökség, Bartók Béla emlékének ápolásának szentelte. Szemmel látható meghatotta az emlékek felidézése, hiszen rajongott édesapjáért, bár bizonyára nem volt könnyű az árnyékában felnőni. Ráadásul édesanyja, Pásztory Ditta is elismertközéleti személyiség, zongoraművész volt.

Többek közt elhangzik: noha Bartók a „celebek” kényelmes életét élhette volna (a spanyol királynővel is beszélgetett egy koncertjét követően), mégis hazajött, erdélyi falvakba népzenét gyűjteni. Erősek voltak a nacionalista érzelmei, szenvedélyesen szerette a hazáját, és hitt abban, hogy a népeket dalaikon keresztül lehet megismerni. Ennek ellenére Trianon után az erősödő szélsőjobb célpontjává vált, szidták őt az újságokban zsidó származása miatt. Eredetileg egyéves koncertturnéra ment volna az Egyesült Államokba, de a háború miatt már nem térhetett vissza. Ezzel együtt halálig reménykedett abba, hogy egyszer visszamehet még Magyarországra. Minden diktatórikus rendszert elutasított, ezért a szovjetek távozásában is bízott. New Yorkban állást kapott a Columbia Egyetemen, ám hamarosan kiderült, hogy vérrákos. A koncertezéshez már nem volt ereje, ezért barátai azzal segítettek neki, hogy darabokat rendeltek tőle. Nem tekintette magát emigránsnak, emiatt jogdíjjal kapcsolatos problémai adódtak. Nehéz anyagi helyzetbe került, a cég visszavette tőle a zongorát, ezért fejben volt kénytelen komponálni. Lakásproblémái is voltak, szinte nyomorgott. Péterrel rendszeresen tartotta a kapcsolatot, amikor a fiú katona volt, leveleztek. (Bár az alkotásban nem esik szó arról, a zeneszerzőnek az első házasságából is született egy fia, ifj. Bartók Béla, aki azonban nem ment ki utána Amerikába, és egy idő után megszakadt köztük a kapcsolat.)

Zongorakoncert

A rendezvényt Thurzó Zoltán zongoraművész fellépése zárta, aki az alkotásban is felcsendült Bartók-darabokat adott elő, közreműködött a Nagyvárad Táncegyüttes két táncművésze Joó Renáta és Szabó Mercédesz, illetve Bódi Mátyás, a Művészeti Líceum diákja. Elhangzott: Este a székelyeknél BB.51/Sz.39; Három csíkmegyei népdal Sz.35a/BB.45b; a Szabadban ciklusból: Az éjszaka zenéje B.89/Sz.81; Szvitt Op. 14 (Allegretto, Scherzo, Allegro molto, Sostenuto); Allegro Barbaro BB.63/Sz.49; (Magyarországi) Román népi táncok Sz.56/BB.68).

Ciucur Losonczi Antonius