Balázs Péter festőművész- grafikus

Repro: Rohonyi D. Iván
Repro: Rohonyi D. Iván
Kolozsváron a Minerva Művelődési Egyesület Cs. Gyimesi Éva termében nyílt meg a Balázs Péter (1919-2003) emlék- kiállítás, halálának 10. évfordulója alkalmából. A nagyszámú, művészetet szerető közönség a Balázs család tulajdonában levő festményekben és grafikákban gyönyörködhetett.

 

Tibori Szabó Zoltán, a Minerva Művelődési Egyesület elnöke, felvezető beszédében méltatta Balázs Pétert, aki valamikor az Igazság riportere volt. (Az Igazság a jelenlegi Szabadság elődlapja volt. A névváltoztatás az 1989-es események után történt meg.) A negyvenes évek végén tudósítóként kiemelkedő riportokat írt a Csángóföldről.

Kántor Lajos irodalomtörténész, kritikus szerint Balázs László, a művész fia, jól választotta meg a kiállítás katalógusához az idézetet, mely Balázs Péter 1971-ben megjelent írásából származik. „Amikor a Minerva nyomdához értünk, és az apám a festőiskola felől érdeklődött, a kapus kissé bizalmatlanul a lépcsőre mutatott: – Menjenek csak…Ez az iskola egyszerű és barátságos volt, ami alig különbözött az apám otthoni műhelyétől…Attól kezdve birtokba vettem egy rajzbakot, és a társaimmal együtt rajzoltam a feladatokat. Bizony nem cseréltem volna a római császárral sem.”

Balázs Péter pályája a Minervánál kezdődött, Szolnay Sándor valamint Szervátius Jenő voltak a mesterei. A tanítás eredménye kitűnő. Balázs Péter alkotásaiból láthatók, melyek azt bizonyítják, hogy jó tanítvány volt. Tisztelte mestereit, megfestette és meg is rajzolta őket. Színvonalas festészeti kiállításnak lehetünk a tanúi.

Az igazi szenzációt Kántor Lajos szerint a művész grafikai munkái jelentik. Az íróportrék bizonyítják, mennyire lényeglátó volt a mester. Ha tüzetesebben megnézzük a portrékat, világossá válik, hogyan illeszkedik be a művész azoknak a személyiségeknek a gondolatvilágába, akiket megrajzolt.

Ez nem jelenti azt, hogy rajzai, grafikái a festmények elé helyeződnek. A kiállítás egyedisége, a képzőművészeti megfogalmazás, a Balász Péteri egyediséget fejezi ki, a művészet erejével.

Viorica Guy Marica művészettörténész méltatta a festőművész munkásságát. Balázs Péter festészete kötődik szülőfalujához, másrészt Kolozsvárhoz, amely lehetőséget jelentett a művészi munkája kibontakozásához. Gazdag stilizált jellegűek a munkái. Szülőföldje, a természet, az erdélyi városok utcái jelentős tematikát jelentettek számára.

A kiállítás alkalmával Sántha Emőke Ady- verseket olvasott fel. Rendkívül szuggesztív módon mutatta be Ady Endre: Krisztus kereszt az erdőben, Kocsi út az éjszakában, Anyám és én című verseit.

A közönség betekintést nyerhetett Muzsnay Magda- Essig József illetve Xantus Gábor által a Balázs Péterről készített portréfilmek részleteibe. A kérdező riporter a Kolozsvári Területi Rádió igen jó nevű riportere, Muzsnay Magda tette fel jól megfogalmazott kérdéseit.

A filmből kiderült, Balázs Pétert mániákus rajzolónak tekintették már kisdiák korában.

Első sikeréről beszélt. Amikor haza felé ment az iskolából, benézett a restaurálási munkálatok alatt álló templomba. A vakolat alól előkerült egy XIV. század korabeli festmény. Látva az alkotást, elkezdte lerajzolni. Egy nagy bajuszú ember megkérdezte tőle, mit csinál? Tanítója Meskov Károly azt mondta, aki ugyancsak jelen volt „ennek a gyereknek a rajz a mániája.” A nagybajuszú ember, aki egyébként nem volt más, mint Kós Károly, megkérte a tanítót, szedje össze a fiú rajzait, és hozza el a Szépmíves Céhhez.

Ez a mozzanat eldöntötte sorsát. Balázs Péter második apjának Kós Károlyt tekintette, aki építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus volt.

A filmből megtudhattuk a művész ars poeticáját is. A szülőföld élménye, melyet 13 éves koráig magába szívott, élete végéig vonzotta. Az Utunknál is dolgozott. Állandóan rajzolt. A szülőföld számára az egész Erdély volt.

Műterem lakásában, az égre nyíló ablakból, láthatta, majd megfestette a Szent Mihály plébánia templom tornyát, béka-perspektívából, ami szerintem egyik legsikerültebb műve, mely számtalan kiállításon, de katalógusban hirdette a mester művészi erényeit.

Az emlékkiállításon jelen volt özvegye, Balázs Körösi Ibolya a kitűnő textiles, aki batikban fogalmazta meg művészi mondanivalóját. Nem beszélve arról a harmonikus hangulatról, melyet szerény természetével tudott maga körül megteremteni.

Balázs László és Balázs Körösi Ibolya köszönetet mondtak azoknak, akik a kiállítás létrejöttét elősegítették.

Balázs Péter nem egyedüli képzőművész, akit az erdélyi értelmiség felfedezett, és lehetővé tette tehetsége kibontakoztatását még olyan nehéz körülmények közepette is, mely nem csak Balázs Péternek, hanem a kor embereinek is, meghatározta mindennapi sorsát is.

Balázs Péter festményei a szülőföldből, Anteus erejével, ihletődtek.

Csomafáy Ferenc