Balajti-emlékkiállítás nyílt

Balajti-emlékkiállítás nyílt
Nagyvárad- Szerda délután Balajti Károly és az idén súlyos betegségben elhunyt öccse, Balajti László kisgrafikai alkotásaiból nyílt kiállítás a Tibor Ernő Galériában. November 14-ig látogatható.

A Tibor Ernő Galéria alkotóközössége nevében Trifán László köszöntötte az egybegyűlteket. Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely társaság elnöke méltatóbeszédében megjegyezte: a PBMET a hagyományőrzést és a művészetek pártolását is felvállalta, így Balajti László akár post mortem tagja lehetne a civil szerveződésnek. A helytörténész arra hívta fel a figyelmet: az ex libris magyarul könyvjegy, a könyv tulajdonosának jelölésére szolgáló díszített címke, rendszerint a könyv előzékére ragasztják. Legtöbbször művészi megoldású kisgrafika. Kezdetben sokszorosított, kisméretű grafikák voltak, melyek motívumai utaltak a könyv tulajdonosának foglalkozására, érdeklődéskörére. Néha megjelent a neve és családi címere, de gyakran kedvenc íróját, művészét, zeneszerzőjét, tudósát ábrázolták. Mivel eredeti funkciójuk alapján a köteteknek egy bizonyos könyvtárhoz, vagy tékához való tartozását jelezték, ily módon fontos forrásai a könyvtártörténetnek, hisz általuk még évszázadok multán is megállapítható a könyv származása, tulajdonosa. A 15. századig visszanyúló könyvjegyek készítésére a legkiválóbb képzőművészek vállalkoztak és vállalkoznak még ma is. Épp ezért nem maradtak meg a könyvjegyek szintjén, hanem önálló művészi alkotásokká váltak, amelyeket egyéni, társas, sőt nemzetközi kiállításokra készítették. Általában végigkövethető a művész időbeli fejlődése: a linómetszettől a szitanyomaton át a kollázsig, illetve a számítógépes képszerkesztésig. Ez illik mindkét művészre, mivel a galéria első részében Balajti Károly, a belső teremben pedig Balajti László alkotásaiban lehet gyönyörködni.

Balajti László 1955-ben született Nagyváradon. Építész volt, de idősebb korában rendkívüli tehetséges grafikusművésszé fejlődött. A bábszínház asztalosműhelyében dolgozott, ahonnan betegsége miatt betegnyugdíjba vonult. Nagyon sokoldalú volt: bútort készített művészi szinten, faragott, vésett, linómetszeteket készített, festett, főleg olajban, végül számítógépes képszerkesztést végzett, felhasználva mindig a legmodernebb módszereket. Minden munkáját magas szinten végezte, kitűnő grafikai érzékkel, színekkel. Kitűnő festő volt, jó színérzékkel, jól használta a kiegészítő, komplement színeket. Kompozícióit tudatosan építette fel, munkái figurálisak. Linómetszetein megfigyelhetjük, hogy kitűnő anatómiai ismeretekkel rendelkezett, jól használta a sötét és a világos árnyalatokat. Számítógépes munkáin érdekesen, ötletesen fejez ki egy eseményt. Készített ex libriseket személyeknek és intézményeknek, vagy kiállítások részére.

Bátyja, Balajti Károly 1948-ban született Nagyváradon. Dolgozott a megyei tervezőintézetben, majd Zilahra költözve Szilágy megye különböző településein házterveken dolgozott. 1991-től magántervezői engedéllyel számos hivatalos épületet tervezett. 1974–1977 között elvégezte a zilahi népi iskola festészeti szakát. 1977–1987 között a Szilágy megyei amatőr képzőművész egyesület alapító tagja, majd elnöke lett. Ebben az időszakban több egyéni kiállítása volt. 1995-ben a Nagyváradon megalakult Ex Libris Társaság alapító tagja. Közhasznú tevékenységet is kifejt: személyreszabott lakóházak tervezése, igényes belsőterek kialakítása, kisgrafikai alkotások népszerűsítése, a műfaj elismertetése, jelentős történelmi, irodalmi, tudományos események, alkotások népszerűsítése. Ugyanolyan sokoldalú, kitűnő művész tehát, mint az öccse volt.

Régi emlékek

Trifán László régi emlékeket idézett fel néhai kollégájával, barátjával kapcsolatban. Az 1989 előtti időszakot, amikor Balajti László a Szakszervezetek Művelődési Házában tartott képzőművészeti körökön felhívta magára a figyelmet tehetségével. De ugyanígy felelevenített néhány vele történt emlékezetes találkozást is, például az egyik váradi parkban, amikor Balajti Lászlón már látszott, hogy beteg, s úgy fogalmazott: úgy tűnünk el a világból, ahogy a cigarettafüst a levegőben…

Balajti Károly könnyes szemmel, el-elcsukló hangon tisztelget öccse emléke előtt. Többek közt kiemelte sokoldalúságát, humanizmusát, a nagyváradi tájhoz való kötödését, illetve azt, hogy alkotóereje teljében távozott, egy közel három évtizedes alkotóút végén.

A vernisszázson közreműködött Thurzó Sándor József brácsaművész, valamint két szavalattal S. Németh Katalin, a TEG tiszteletbeli tagja.

Ciucur Losonczi Antonius



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .