Babonamentes XIII. Hegyközpályi Napok

Hárman kaptak elismerést a hegyközpályi önkormányzattól a községi napok keretében. Fotó: Tarsoly Normen
Hárman kaptak elismerést a hegyközpályi önkormányzattól a községi napok keretében. Fotó: Tarsoly Normen
Hegyközpályiban nem babonásak a községi napok szervezői: a tizenharmadik ünnepséget szervezték meg a hét végén. Szombat délután még kevesen voltak a focipályán, ám az esti koncertekre már ezrekben volt mérhető a publikum létszáma.

A meghirdetetthez képest módosulva kezdődött meg szombaton délután a XIII. Hegyközpályi Községi Napok programja: mint megtudtuk, előbb a megnyitóra tervezték, ám aztán korábban, csak meghívottak részvételével a kultúrházban tartották meg azt az ünnepséget, melyen két díszpolgári és egy kiválósági díjat adtak át. Somogyi Lajos helyi RMDSZ-elnök köszöntőjében elmondta, hogy első alkalommal adnak át ilyen díjakat, majd Szabó Ödön megyei ügyvezető elnök emelte ki a közösségen belüli egymásra figyelés fontosságát, például ilyen elismerések odaítélésével. A jutalmazottak pedig: Fodor Zsuzsanna nyugdíjas, aki egy csapat (Csíki Irma, Csiszár Gabriella, Kovács Márta, Torda Katalin, Vajna Gyöngyi, Lenti Márta) élén lelkesen karban tartja a közterületeket, a szoborparkot, Szebeni József, aki a laudációban olvasható megfogalmazás szerint a községhez tartozó „Hegyközszáldobágy polgármestere” (legfőbb érdek-képviselője), illetve az Olt megyei születésű, 1999 óta Bihar megyei lakos Bescucă Marin költő, aki a pályi táj megéneklője is lett.

Óvodások, iskolások

Az ünnepségen és a falunap további programjain is részt vett a vendégek sorában Hosszúpályi és Zsáka (Hajdú-Bihar megye) küldöttsége Berényi András és Kovács Kálmán polgármesterek vezetésével. Így már ők is ott voltak a focipályán, amikor Szebeni Sándor polgármester megnyitotta a rendezvénysorozatot, átadva a szót Cseke Attila szenátornak, megyei RMDSZ-elnöknek, aki a községi napot a kikapcsolódási lehetőség mellett olyan alkalomnak nevezte, ahol meg lehet mutatni a helyi értékeket. Tréfásan azt is megjegyezte, hogy a pályiak nem babonásak, mint például néhol az amerikaiak, akiknél a 12. emelet után a 14. jön, hiszen nem kerülték ki a 13. falunap megrendezését. A színpadi program mindjárt az említett helyi „értékek” megjelenítésével kezdődött, előbb a száldobágyi óvodások és iskolások Sánta Szalomé és Deák-Szebeni Gyöngyi pedagógusok vezetésével énekeltek, verset és mesét mondtak, majd hegyközújlaki társaik Almasan-Szilágyi Mónika és Halász Ilona vezetésével már verset, népdalt, néptáncot, népi gyerekjátékot adtak elő.

Tánc és előadás

Visszatérve a délutáni programhoz, a kisiskolásokat a székelyhídi Tini Dance Center táncstúdió show-műsora követte, melyben nemcsak a TDC, de a bihari BLike és Happy Dance csoportok is felléptek és ez már számosabb közönséget vonzott a színpad elé. Nos, ez a sokaság igen hamar visszavonult a sörsátrak árnyékába, amikor a Willy de la Oradea nevű előadó kezdett szórakoztatózenei előadásába. Mintegy fél órát tartott ez, az MM Pódium művészei következtek, az operett és örökzöld slágereket a már újra népes közönség egy része együtt énekelte Verestói Máriával és Meleg Attilával.

Rock és mulatós

Közben a sportcsarnok mellett lovaglásra volt lehetőség, a váradi Művészeti Líceum sátránál pedig nemcsak rögtönzött kiállítást lehetett megtekinteni, de kézműves-foglalkozásra, arcfestésre is alkalom nyílt. Igen sokan, több ezren lehettek már este, mikor a Kerozin együttes koncertjére jött el az idő. Nem a teljes együttest láttuk, Kovács Axel énekes társaságában Péteri Márk gitáros volt csupán, ráadásul Bon Jovi It’s my life-jával kezdtek, de aztán csak megadták a „kilövési engedélyt” a májra (Halál a májra) és következtek a legnagyobb Kerozin-slágerek. Igen nagy volt A jó Lacibetyár kedvelőinek tábora is, a műdalokat, nótákat sokan énekelték vele együtt, bár, ahogyan megjegyezte, leginkább „visszhang” volt és nem „összhang” az alkalmi kórus és közte. A napot szabadtéri diszkó zárta. A falunap iránti érdeklődésre jellemző volt, hogy nemcsak a focipálya mellett, illetve az ideiglenes parkoló volt telve kocsikkal, de az országút széle is, Várad irányában például egészen az egykor „frissebb” napokat látott, ma gazos udvarú tejgyár kerítéséig ért a sor mindkét irányban.

Rencz Csaba