“Azzal foglalkozunk, ami éltet bennünket”

“Azzal foglalkozunk, ami éltet bennünket”
Június 30. és július 8. között XVI. alkalommal szervezték meg a Művésznők Nemzetközi Alkotótáborát, melyen nagyváradi képzőművészek is részt vettek. Rácz Eliza, a Művészeti Líceum tanárnője idézte fel az ott történteket, elevenítette fel az élményeit.

– Tudod, ez az egész sokkal többről szól annál, minthogy egy évben egyszer több napon keresztül néhány képzőművész találkozik és együtt van annak érdekében és reményében, hogy ihletet kapjon, alkosson. A légkör családias, örülünk egymásnak, vidámak vagyunk, talán életre szóló meghitt barátságok szövődnek. A néha fáradságos szellemi munka közben és mellett sokat hülyéskedünk is, jól érezzük magunkat, nem számít az, hogy nem ugyanaz valamennyiünknek az anyanyelve. Rácz Eliza képzőművész, a Nagyváradi Művészeti Líceum tanárnője olyan lelkesedéssel, magával ragadó lendülettel és meggyőző erővel meséli ezt nekem, hogy a beszélgetésünk idején kint tomboló ítéletidő ellenére számomra is minden megszépül, és megfeledkezve a külső körülményekről, tényleg elhiszem azt, hogy a Vámospércsen június 30. és július 8. között immár tizenhatodik alkalommal megszervezett Művésznők Nemzetközi Alkotótábora esetében nem hangzik közhelyesen az, hogy a művészet nyelve univerzális és nem ismer határokat. Külhonból rajta kívül amúgy Márton Katalin, Jankó Szép Noémi, Alina Nealcoș, Marian Noémi Éva, Bálint Bea és Moldovai Krisztina jelentkeztek Romániából, Ukrajnából pedig Olena Ribcsenko, Olga Piateva és egy másik művésznő volt még ott.

Programok

Rácz Eliza visszatérő vendégnek számít, némi kihagyással valamennyi táborban részt vett az elmúlt években, az első ottléte pedig azért is emlékezetes számára, mert abban az esztendőben ünnepelte a 30. születésnapját.
– Vámospércs egy szimpatikus kisváros, és az elmúlt több mint másfél évtizedben a helybéliek hozzászoktak már ahhoz, hogy nyaranta visszatérő vendégeket látnak az utcákon, akik alkotásokat cipelnek magukkal, és el vannak merülve a gondolataikban, vagy éppen jókedvűen beszélgetnek. A helyiek barátságosak, kedvesek, a fogadtatás szívélyes. Az egész tábornak pedig az ötletgazdája, szíve-lelke H. Csongrády Márta, Kölcsey Ferenc-díjas képző- és fotóművész, egy aranyos és kedves hölgy, aki a helyi önkormányzat, Ménes Andrea polgármester és a Somogyi László által vezetett Pircsike Vámospércsi Közművelődési Egyesület támogatásával olyan művészeket hív meg, akik klasszikus alkotásaikban a Nyírség, a helyi környezet maradandó szépségeit örökítik meg – görgeti tovább az emlékezés fonalát Eliza. Megjegyzi: végül is azzal foglalkozhatnak, amit szeretnek, ami élteti őket. Az ott töltött hét nap mindig nagyon gyorsan eltelik. Amellett, hogy alkotásokat kell leadni a Vámospércsi Hajdú Napok zárókiállítására, ők is hazahoznak ezekből. Különböző kulturális programokat is szerveznek a számukra, most például Debrecenben voltak a Kölcsey Központban, ahol a hortobágyi alkotótábor fennállásának 100-ik évfordulója alkalmából rendezett kiállításra látogattak el, ahonnan átmentek a Modembe, ahol impresszionisták munkáit, illetve egy kortárs képzőművész alkotásait tekintették meg.
A vámospércsi művelődési házban is zajlottak különféle események, például egy érdekes interaktív beszélgetés Marina Ida Magdolnával, a testvértelepülés Szilágybagos polgármesterével, valamint szabadtéri koncertek is voltak a hétvégén.
A táborlakók különféle technikákat használnak: olaj, akvarell és pasztell festmények készülnek, a váradiak- Eliza, Márton Katalin és Jankó- Szép Noémi- pedig tűzzománcokat is szoktak készíteni a kultúrotthonban, ahol van egy ehhez szükséges kemence. Mindig van egy téma- bár ez nem kizárólagos ok-, és általában próbálnak olyan alkotásokat ott hagyni a vámospércsieknek, melyek valamilyen módon tükrözik az ők kis világukat, városukat.
– Jó volt ismét ott lenni, szívesen fogok visszatérni jövőre is Vámospércsre, egy különleges hely számomra- zárta visszapillantását Rácz Eliza.

Ciucur Losonczi Antonius