„Azt gondolom, hogy a múltunk egy közös kincsünk”

Dr. Szikora János rendező, a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója nyilatkozott szerkesztőségünknek
Dr. Szikora János rendező, a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója nyilatkozott szerkesztőségünknek
Szent István, Szent László, Könyves Kálmán, II. (Vak) Béla után idén II. András életének, uralkodásának története elevenedik meg a székesfehérvári Nemzeti Emlékhely szabadtéri színpadán augusztus 18-án és 19-én este, melyre itteni nézőket is várnak.

Krimibe illő, rejtélyes királyhalál, egész Európát sokkoló kegyetlen királynégyilkosság, ármány és szerelem, szenvedély és lemondás… Erről szól a II. András – Csillaghullásban álmodó című előadás, amely arra is keresi a választ, hogy II. András vajon mindenféle realitástól elrugaszkodó álmodozó pazarló, vagy az Árpád-ház egyik legmodernebb, korát évszázadokkal messze megelőző uralkodója volt? Egy történet, amely csupa szenvedély, csupa kaland, csupa titok – és csupa ragyogás, mert II. András leánya, a később szentté avatott Erzsébet szeretete ragyog e nagyívű történet fölött. Minderről dr. Szikora János rendező, a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója nyilatkozott szerkesztőségünknek.

– Mit jelentenek Székesfehérvár számára a Koronázási szertartásjátékok?
– Ez a legmélyebb gyökér. Azt mondja Thomas Mann a József és testvérei című regényében, hogy mélységes mély a múltnak kútja, ne mondjuk inkább feneketlennek? Nos, a magyar történelem is egy feneketlen mélységű kút, amibe ha bepillantunk, akkor évszázadok fantasztikus történései néznek vissza ránk, és ennek a gyökere, az alapja, az itt van Székesfehérváron. A koronázó templom, amiből napjainkra sajnos csak az alapkövek maradtak. A koronázó templomban lezajlott események, az itt megkoronázott királyok olyan fontos szereplői a régió történelmének, hogy enélkül ma nem állnánk itt, és nem beszélnénk magyarul.

– Hogyan elevenedik meg II. András élettörténete és uralkodásának körülményei? Három érdekes motívumot emelt ki korábban, melyek ezek?
– Az Aranybulla, a Gertrúd-gyilkosság és Szent Erzsébet. Az az igazság, hogy engem mérhetetlen szégyennel töltött el, hogy nagy királyainkról mennyire semmitmondóan keveset tudunk. Könyves Kálmán – jó napot kívánok, megégette a boszorkányokat. II. András – Aranybulla, mehet az érettségi. És ez körülbelül ennyi. Már Könyves Kálmánnál szembesültem azzal: az egy dolog, hogy nem engedte megégetni a boszorkányokat, de micsoda fantasztikus, és ugyanakkor tragikus élet! Ugyanez a helyzet II. Andrással. Az Aranybulla európai jelentőségű közjogi tett volt, de emellett egy fantasztikus élet birtokosa is II. András. Mi ismerjük Katona József Bánk bánját, és ebből arra következtetünk, azt hisszük, hogy ismerjük Gertrúd meggyilkolását is. Nem ismerjük. Nem így ölték meg Gertrúdot. Nem ez volt az igazság. Az igazság az, hogy a Gertrúd-gyilkosság egy egész Európát megrázkódtató bűntény volt, mert királyokat azért úgy gyilkolásztak rendesen a középkorban, de királynőket, azokat nem szoktak gyilkolni. Az, hogy itt, Magyarországon az összeesküvők nem a királyt, hanem a királynét, ráadásul rendkívül brutális módon ölték meg – mert azt a történelem el szokta hallgatni, hogy gyakorlatilag pörköltnek való aprólékra szabdalták a kisfia szeme láttára, aki később IV. Béla néven az ország második újraépítője lett – egy kriminológiailag is izgalmas tétel. Hozzátenném még: nagyon sok teória van a Gertrúd-gyilkosság hátterében. Mi kiválasztottunk az elméletek közül egyet. Valószínűleg a Gertrúd-gyilkosságot is be lehet sorolni az X-akták közé, soha nem fogjuk megtudni az igazságot. De hogy az igazság nem az, amit mi a Bánk bánból tudunk, az biztos. Mi most egy verziót fogunk tehát ezen gyilkosság hátterére bemutatni.

Szent Erzsébet

– Említette még Szent Erzsébetet is…
– Igen, és hát itt van II. András csodálatos lánya, Szent Erzsébet. Ha semmi mást nem kötnénk ehhez a királyhoz, mint azt, hogy ő az apja Szent Erzsébetnek, már akkor nagyon sokat mondtunk volna. Már csak azért is, mert ebben a korban – a 13. században vagyunk – egész Európát megmozgatja az a vallási és szellemi áramlat, ami Assisi Szent Ferenc nevéhez köthető. Assisi Szent Ferenc a világnak egy másik, sok száz kilométerre tőlünk távol eső részén terjesztette a tanait, Szent Erzsébet pedig Németországban vált hívévé Szent Ferencnek. Nagyon érdekes történet, hogy tudtak egymásról. Ferenc tudott az ő követőjéről, Erzsébetről, sőt el is küldött neki egy csuhát, és Szent Erzsébet egész élete végéig ebben járt. Ez a csuha amúgy ma is megvan. Több mint nyolcszáz éves, de létezik. Ereklyeként őrzik Párizsban élő ferences szerzetesek egy templomban. Nem adják ide. Próbálkoztunk azzal, hogy hátha mozgatható, de nem, sehova. Aki tehát Párizsban jár, ne hagyja ki.
Szent Erzsébet egy olyan jelentős szentje az egész katolikus egyháznak, és egy olyan szellemi áramlatnak a képviselője, amely világtörténelmi jelentőségű. Róla nevezték el a legtöbb kórházat, köszönhetően az ő jótékony tevékenységének. De ne egy ájtatós manót képzeljen el, ha őrá gondol, Erzsébet ugyanis ízig-vérig szilaj lány volt. Szőrén ülte meg a lovat, utálták is érte a német dámák. Magyar lány volt, egy különösen szilaj, zabolázatlan természet. És mindezek hátterében pedig ott van az apa, II. András. Róla azt szokás elmondani, hogy egy tékozló, javait elherdáló, könnyelmű személyiség volt, de miközben így beszélnek, azt nem szokták elmondani, hogy 30 évig uralkodott. Az, aki a 13. században három évtizeden keresztül egy ország trónján ült, nem lehetett akárki. Nyugodtan kijelenthetjük tehát, hogy II. András sem volt akárki, és Magyarországot is Európa harmadik vagy negyedik legjelentősebb államaként tartották akkor számon. Röviden szólva egy ilyen különleges sors, egy ilyen különleges témakör az, amit idén a koronázási szertartásjáték szeretne a közönségnek bemutatni.

– A Koronázási szertartásjátékokban szereplő neves színművészek közül egyesek évről-évre fellépnek, mások pedig csak az éppen az adott esztendőben bemutatott darabban láthatóak. Mennyire nehéz őket összeverbuválni?
– Hálaistennek, hogy a Szertartásjátékoknak jó híre van. Az emberek szeretnek idejönni, szeretik ezt csinálni. Az a benyomásom, illetve az a meglátásom, hogy amikor én felkérek egy-egy színészt, akkor nemcsak hogy boldogan mond igent, hanem mindjárt az a következő kérdése: és jövőre benne leszek?

Óriásbábuk

– Hol laknak, „élnek” az óriásbábuk, amikor éppen nincs július vagy augusztus Székesfehérváron?
– Pillanatnyilag egy raktárban laknak. Tizenheten vannak, és minden évben kettővel bővül a számuk, a végén összesen huszonöten lesznek. Azért azt még tegyük hozzá – amennyiben valaki nem tudná –, hogy ezek az óriásbábuk részben a királyokat, királynékat, illetve a hozzájuk kötődő fontos személyiségeket, tehát például Asztrik püspököt, vagy Saroltot, vagy Géza nagyfejedelmet ábrázolják.

– Mit tudnak üzenni több száz év távlatából a 21. században élőknek a régmúltban élt történelmi szereplők?
– Azt gondolom, hogy a múltunk egy közös kincsünk. A történelmünk egy közös múltra utal, és ennek tanulságait folyamatosan megszívlelve van a közös jövőnknek záloga.

Ciucur Losonczi Antonius