Az utolsó vacsora miséje

Az utolsó vacsora miséje

Nagyvárad- Nagycsütörtökön este
az utolsó vacsora emlékére
Böcskei László megyés
püspök szentmisét celebrált a
Bazilikában, melynek keretében a
hagyománynak megfelelően a
lábmosás szertartása is lezajlott.


Bevezetőjében Böcskei
László
megyés püspök
arra emlékeztette a jelenlevőket:
nagycsütörtökön azt
ünnepeljük, hogy az Úr
Jézus
megalapította az
oltáriszentséget, hogy nekünk
és a mindenkori hívő embereknek
lelki tápláléka
 legyen. Hálát kell adjunk neki
ezért a tettéért, hogy az
oltáriszentségben köztünk
maradt és mindig a rendelkezésünkre
áll. Köszönet illeti őt
azért, hogy az apostolain keresztül
ránk hagyta a szeretet parancsát annak
érdekében, hogy ez jelentse
életünk szépségét,
alapját és
mozgatórugóját.


Az evangélium Szent János
könyvéből szólt.
Prédikációjában az
egyházmegye főpásztora kiemelte: a
húsvéti három szent nap
kezdetén Jézus feltárta apostolai
előtt életének és
szenvedésének lényegét.
Egyszerű szavakkal jutatta kifejezésre azt
a sokatmondó valóságot, hogy
“vegyétek és egyétek”,
“vegyétek és igyátok”, “ezt
cselekedjétek az én
emlékezetemre“. A
nagycsütörtöki este
középpontjában két gesztus
áll: amikor Krisztus megtörte a kenyeret
és a tanítványain keresztül
tulajdonképpen felénk nyújtotta,
és az a jelenet, amikor megmosta az apostolai
lábát, alázata és szeretete
jeléül. E két gesztus egyazon
igazságot   fejez ki: azt, hogy
Jézus az önmagát
odaajándékozó Isten-ember, aki a
vele való közösségbe
hívott meg bennünket.

Oltárfosztás


A nagycsütörtöki meghívás
valójában Krisztus
végrendelete, melyet nem csupán az
apostolainak szánt, hanem minden idők
emberének, akit ugyanarra a szeretetre és
önátadásra buzdít, egy olyan
életre, melyben készek vagyunk arra, hogy
a Megváltónk mintája nyomán
megajándékozzuk egymást.
Jézus szeretete, mellyel
önmagát adta értünk, a modern
világban is békét ad. “A
kenyér és bor, illetve az alázatos
szeretet nemcsak jelek vagy szimbólumok, hanem
az emberrel vállalt közösség
megtapasztalt valóságai”,
hangsúlyozta Böcskei László.


A szentmise az ilyenkor szokásos
oltárfosztással  
zárult, vagyis az elfogatásnak és
Jézus ruháitól való
megfosztásának jelképeként
minden díszt eltávolítottak az
oltárról, kihunytak a
székesegyház fényei és a
hívek csendben, elbocsátás
nélkül távoztak.

Ciucur-Losonczi Antonius