Az utolsó vacsora emlékére

Az utolsó vacsora emlékére
Nagycsütörtök este az utolsó vacsora emlékére mutattak be szentmisét a nagyváradi Székesegyházban. Exc. Böcskei László római katolikus megyés püspök elvégezte a lábmosás szertartását.

Bevezetőjében Exc. Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet: a nagycsütörtök estéjén bemutatott szentmisén hitünk alapigazságával szembesülünk. Nem csupán a múlt tetteit idézzük, hanem Krisztus valóságos jelenléte megvalósulásának vagyunk a tanúi. Mennyivel más lenne az életünk, ha nyitottabbak, befogadóbbak lennék ezen valóságos jelenléttel szemben. Az ember alaptermészetéhez ugyanis hozzátartozik az, hogy szereti a közösséget, örül a társaságnak. Jézus felajánlja magát, teszi ezt minden szentmisében, az oltáriszentségen keresztül, és jó lenne, ha értékelni tudnánk azt a nagy ajándékot, hogy velünk van, hiszen csakis ennek felvállalásával tudunk emberi méltóságunkhoz méltó életet élni.

Feje tetejére

Az evangéliumi részlet Szent János könyvéből szólt. Homíliájában dr. Kovács F. Zsolt atya, a püspökség irodaigazgatója úgy fogalmazott: a szó szoros értelmében lépésről-lépésre ismerjük meg a világot, gyermekkorunkban tapintással és ízleléssel bontakozik ki előttünk az életterünk, nyernek értelmet fokozatosan a kerület és a terület, a hosszúság és a magasság, a színek, az érzelmek, a hangulatok. Aztán ahogy telik az idő, ráeszmélünk arra, hogy az érzékszerveink által észlelt világ csak töredéke egy nagy egésznek, mert mérhetetlenül több van annál, mint ami látszik. Kell lennie valaminek vagy valakinek, ami/aki létrehozta és összetartja az egészet, egy magasabb rendűnek. Megnyugtató a tudat, hogy a világban egyetlen porszem sem mozdul Isten tudta nélkül. És Ő mindent, amit létrehozott, a mi szolgálatunkba állított.

Nagycsütörtök este pedig Isten maga is az ember szolgálatába állt, az oltáriszentségben saját magát adja lelki eledelül. A lábmosás jelenetekor még az élettelen világ szíve is megdobban, mert egy olyan világban, ahol az embereknek nem szokása a megalázkodás, Isten lehajol hozzánk, és nem csak segít nekünk, hanem ráadásul ki is szolgál minket oly módon, ahogy rabszolga az urát. Jó lenne, ha mi is el tudnánk sajátítani ezt a viselkedést. „Jézus a feje tetejére állítja az emberi gondolkodást, s ezáltal nyitja meg az utat a Mennyei Atya felé, a saját korlátainkon át. Isten isten létére emberré alázkodik, hogy az ember ember létére isteni magasságba emelkedjen a szeretet és a szolgálat által”- hangsúlyozta a tisztelendő.

A prédikáció után Böcskei László megyés püspök megmosta az apostolokat szimbolizáló tizenkét férfinek a lábát, akik különböző közösségeket képviseltek. A mise- melyen közreműködött a Szent Cecília Kórus Oláh Gabriella kántor vezényletével- végén kialudtak a fények, és az oltár fosztás után a jelenlevők csendben, elbocsátás nélkül távoztak.

Ciucur Losonczi Antonius