Az utolsó vacsora emlékére

Az utolsó vacsora emlékére
Nagyvárad- Nagycsütörtök este az utolsó vacsora emlékére tartottak szentmisét a nagyváradi Székesegyházban. Exc. Böcskei László megyés püspök elvégezte az ilyenkor szokásos lábmosás szertartását.

Bevezetőjében Exc. Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet: az utolsó vacsora emlékére bemutatott szentmise első látásra az övéitől búcsúzó Krisztust állítja lelki szemeink elé, azonban nem valamifajta befejezést jelképez, mivel Jézus nem azt akarja, hogy csupán az emlékezetünkben éljen, hanem egy olyan végrendeletet fogalmaz meg, mely valamennyi emberre biztatóan hat az idők végezetéig. Az oltáriszentség színe alatt itt van érettünk, velünk együtt halad, kiáll mellettünk, amikor azt gondoljuk, hogy senki sem figyel ránk, támogat, amikor minden segítségről lemondtunk, és felemel a legkilátástalanabb helyzetekben, amikor talán már mi sem tartjuk magunkat méltónak erre.
Krisztus tehát Isten legnagyobb ajándéka, de jelenléte csak akkor valósul meg, ha nem csak meghallgatjuk őt, hanem tettekre is váltjuk a szeretet parancsát- nyomatékosította a főpásztor. Hozzátette: sajnos napjainkban a legtöbben tehetetlen magatartást tanúsítanak, ezért hatalmasodott el világunkban a bűn, az igazságtalanság, az erőszak, sok a szenvedés és a rettegés, rengeteg áldozatot követelő háborúk dúlnak. Jézus példája azonban egészen mást mutat, éspedig azt, hogy az igazán erős, aki lemond valamiről mások javára, a valódi nagyság pedig ha kell, a kicsinységben mutatkozik meg igazán. „Ahogy Jézus elindult felénk, úgy induljunk el mi is egymás irányába. Ne mindig önmagunkat keressük, saját lényünkhöz igazodjunk, hanem inkább egymást keressük, és igazítsuk magunkat Krisztushoz”- tanácsolta.

Utolsó tanítása

Az evangéliumi részlet Szent János könyvéből szólt. Homíliájában Mahajduda János, a Székesegyház segédlelkésze hangsúlyozta: a lábmosás evangéliumi jelenete arra mutat rá, mit jelent Krisztus számára kenyérnek lenni, melyet megtörnek, és bornak, melyet kiontanak értünk és mindenkiért. Ő a szó legszorosabb értelmében vett végtelen szeretettel szereti tanítványait, és minket. A méltóság számára azonban nem azt jelenti, hogy szálfaegyenesen áll a szerettei előtt, hanem abban rejlik, hogy letérdel. Ez az ő utolsó nagy tanítása, mellyel felénk fordul. Olyan új parancs ez, mely ellentmond a korábbi hagyományoknak és szokásoknak, és boldogok lehetünk, ha megértjük ezt.
Úgy fogalmazott a tisztelendő: a lábmosás nem csupán egy gesztus legyen számunkra, hanem életút. Hajoljunk le a testvéreinkhez, mossuk meg egymás lábát, és kezdjük ezt a betegekkel, az idősekkel, a szegényekkel, a védtelenekkel, a kicsikkel, az elhagyatottakkal, az eldobott gyermekekkel.

Oltárfosztás

A szentmise az ilyenkor szokásos oltárfosztással zárult, vagyis az elfogatásnak és Jézus ruháitól való megfosztásának jelképeként minden díszt eltávolítottak az oltárról, kihunytak a Székesegyház fényei és a hívek csendben, elbocsátás nélkül távoztak.

Ciucur Losonczi Antonius



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter