Az urbanizáció vargabetűje

A Római Birodalom hosszú fennállásának egyik titka az volt, hogy utakat építettek a meghódított területeken is a barbár világ felé. Bár minden út Rómába vezetett, a meghódított népek is haszonélvezői voltak a római jelenlétnek.

A ma építészei nem minden esetben alkalmazzák ezt a módszert. Szűk területeken először az épületek piroslanak fel, s az odavezető út gyerekcipőben jár.

Járhatatlan

A Püspöki utat és a Csatár felé vezető utat újraépítik ugyan, de nem csináltak ideiglenes elterelő utat. Így a személyszállító autóbuszok és más járművek, hogy elérjenek a Csatár felé vezető útra, többször kikanyarodnak az oncsai kertek végéig, onnan vissza az oncsai útra, így lerajzolva az ábécé valamennyi betűjét. Az oncsai házak szomszédságában új lakótelep épül, itt is hiányoznak a megfelelő utak. Úgy látszik, hogy ez sokadrendű tényező. A váradi hágó és Hegyközpályi között jó termőföldek, gyümölcsösök estek áldozatul az építkezéseknek, az ingatlanspekulációnak.

Mi lesz ebből?

Arrafelé jártamban sokszor eltűnődtem, hogy mi lesz itt, falu vagy város. Város, ha egy európai város szellemiségének, infrastruktúrájának jegyeit hordozza. Falu, ha szellemisége földhöz ragadt és ha hiányoznak a megfelelő életfeltételek. Falvaink sok helyen konganak az ürességtől. Nem lett volna jobb oda építeni? Ott már van egy bizonyos infrastruktúra. Hogy lassan eltűnik a különbség falu és város között, már nem csak utópia. Nem az számít, hogy valaki hol él, hanem az, hogy milyen régiókban gondolkodik.

V. Szilágyi István