„Az őshonos kisebbségek a létükért küzdenek”

Vincze Loránt a szerkesztőségünket is felkereste, ahol exkluzív interjút adott a Bihari Naplónak. Fotó: Mihály László  
Vincze Loránt a szerkesztőségünket is felkereste, ahol exkluzív interjút adott a Bihari Naplónak. Fotó: Mihály László  
Vincze Loránt, az RMDSZ európai parlamenti képviselőjelölt-listájának 2. helyezettje, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) az elnöke a közelmúltban Bihar megyében tett látogatást. Nagyváradi szerkesztőségünket is felkereste, ahol exkluzív interjút adott a Bihari Naplónak.

– Az utóbbi hónapokban ugyan a Minority SafePack kezdeményezés aláírásgyűjtése kapcsán sokszor elhangzott a FUEN neve, mégis talán nem mindenki van tisztábban azzal, hogy milyen szervezet is ez…
– A FUEN a legnagyobb európai kisebbségi ernyőszervezet. 103 tagja van 35 európai államból, és már gyakorlatilag 70 éve a kisebbségek érdekeiért küzd a különböző intézményeknél. Az Európai Unió utóbbiak közül a legfrissebb tulajdonképpen, de hát korábbról már az Európa Tanácsban, az EBESZ-nél, illetve az ENSZ-ben megfigyelő státusa van a FUEN-nek. Idén ünnepeljük a fennállásának a hetvenedik évfordulóját, a pozsony-dunaszerdahelyi kongresszuson, ami június 12-16. között lesz. Kisebb és nagyobb szervezetek tartoznak a FUEN-hez, kis lélekszámú kisebbségektől, amelyek néhány ezer személyt számlálnak, például a Szlovéniában élő németek, egészen a legnagyobbakig, mint például mi, romániai magyarok. De tavaly csatlakozott hozzánk egy, a katalán nyelvért küzdő civil szervezet is, tehát a különböző nyelvi csoportok is jelen vannak a FUEN-ben. A határon túli németek által alkotott munkacsoport is a FUEN ernyője alatt jött létre, és partnere a német kormánynak ezekkel a szervezetekkel, ahogyan a magyarok esetében a Magyar Állandó Értekezlet, azaz a MÁÉRT. Ugyanígy működik török munkacsoport, vagy szláv munkacsoport, és én nagyon örvendek annak, hogy a magyarok mindenhonnan a Kárpát-medencéből, a Vajdaságból, a Felvidékről, Kárpátaljáról, Horvátországból, a Muravidékről és természetesen Erdélyből jelen vannak a szervezeteikkel a FUEN-ben. Partnerünk a magyar kormány, s ezáltal egy nemzetpolitikai célt követünk, azt, hogy a magyar ügyet ma a legjobban az szolgálja Európában, hogyha európai keretben, az európai kisebbségvédelmi harc keretében jelenítjük meg a MOGYE ügyét, vagy korábban a marosvásárhelyi katolikus gimnázium ügyét, a kétnyelvűség kérdéskörét, az oktatást, a magyar jogsértéseket, a sajátosan magyar ügyeket. Nem csupán Erdélyből, hanem a Felvidékről, illetve más, magyarok lakta vidékekről is.
Fontos
Miért fontos a Minority SafePack a romániai magyarság szempontjából?
– A FUEN legnagyobb projektje a Minority SafePack kezdeményezés. Kétségtelen, hogy nem csak a szervezet számára fontos, hanem- megkockáztatom-, az elmúlt két és fél évtizedben ez a legfontosabb kisebbségvédelmi fejlemény. Azért fogalmazok így, mert mondhatnánk azt is, hogy igen, igen, siker, de csak félsiker, amiatt, hogy bejegyezték, összegyűltek az aláírások, ám a java, a politikai munka még hátravan, amíg ebből jogszabályok is lesznek, viszont szerintem akkor is mindenképpen ez a legjelentősebb fejlemény amióta 1993-ban az Európa Tanács elfogadta a kisebbségi keretegyezményt meg a nyelvi chartát, amely ebben a szervezetben végül is a kisebbségi jogoknak először szabott egy jogi keretet. Hozzárendelte a monitoringot, viszont a szankcionálás olyan nehézkes, hogy nem mondhatjuk azt, hogy meg is oldotta ezt a kérdéskört. Ezért is kell az Európai Unióban kiterjeszteni, vagy az Európai Unióban megtalálni a jogi fogódzókat annak érdekében, hogy ezt a témát szabályozásokhoz kössük, mert csak ez szavatolja azt, hogy hosszú távon megmaradnak a kisebbségi jogok, illetve lehet beszélni a bővítésükről is.
– A FUEN-ben betöltött tisztsége, szerepe mennyire játszott közre abban, hogy befutó helyre került az RMDSZ listáján?
– Mi civil szervezetként megtettük a legtöbbet, amit lehetett, azzal hogy összegyűjtöttük az aláírásokat, de onnantól kezdve, hogy majd leadjuk az Európai Bizottságnak, gyakorlatilag az európai intézményekben dől el, hogy mi történik tovább ezzel a kezdeményezéssel. Belülről kellene a Minority SafePacket erősíteni, építeni, ezért is támogatott engemet a FUEN abban, hogy jelölt legyek. Azt gondolom, hogy ez jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az RMDSZ az európai parlamenti képviselőjelölt-listáján befutó helyre tett. Ennek köszönhetően remélhetően lehetőség nyílik majd ezt az ügyet belülről, markánsan képviselni. Ugyanakkor nemcsak képviseletet jelenthet, vagy azt, hogy az Európai Parlamentben, a szakbizottságokban és a plénumban meg kell védeni, hanem azt is, hogy továbbra is szövetségeseket kell keresni az európai biztosok között, a tagállamok között, az európai pártcsaládokban. Én bízom abban, hogy lesz egy olyan erős magyar Kárpát-medencei képviselet, amely önmagában egy olyan erőt jelent, ami köré ennek a kezdeményezésnek meg lehet találni a szövetségeseit.
Törésvonalak
– Mennyire fontos az EU-nak az őshonos kisebbségek helyzete, miközben számos problémával küszködik…?
– Mindig vannak problémák, és mindig lesz olyan problémája az Európai Uniónak, melyre azt lehetne mondani, hogy fontosabb ennél a kisebbségi kérdésnél, aminek esetében ráadásul nincs az a szorító időtényező, ami gyors döntésre kötelezné az uniót. De közben azt azért fel kellene ismernie az Európai Uniónak, hogy most már tömegtámogatás van a Minority SafePack mögött. Teljesítettük az arra vonatkozó törvényes feltételt, hogy összegyűljön a minimális, vagyis egymillió aláírásszám 11 tagállamból. Létezik tehát egy társadalmi nyomás, ezen felül pedig van egy erkölcsi nyomás is, mely arról szól, hogy Európa-szerte az őshonos kisebbségek a létükért küzdenek. Nemcsak a magyar nyelvterületen igaz az, hogy fogynak a magyarok, hogy jelentős a nyelvvesztés és az asszimiláció, hanem más kisebbségek esetében is. Minden, kisebbségi nyelven beszélő egyén elvesztése, vagy én azt szoktam mondani, bármelyik népviselet feledésbe merülése egy óriási veszteség Európa számára. Európának tehát oda kellene figyelnie ezeknek az értékeknek, a kisebbségi nyelvek és kultúrák megőrzésére, hiszen ez az alapja az európai identitásnak. A sokszínű Európát az őshonos közösségek hozzájárulásával valósítjuk meg. Az, amit az Európai Unió magáról ma gondol, vagyis hogy sokszínű, sajnos csak a hivatalos nyelvekre értendő. A kisebbségek anyanyelvét ebbe nem számítják bele, és mi ezen változtatni szeretnénk. Azt akarjuk, hogy egy kisebbségi nyelven pályázónak ugyanolyan esélye legyen pályázni, mint a nagy nyelvek valamelyikén pályázónak. Itt van például az audiovizuális kérdés, a határon átnyúló sportközvetítések, meg egyéb típusú tartalmak, melyekre a Minority SafePackben felhívjuk a figyelmet. És számos más ilyen téma is van még, melyeknek az őshonos kisebbségek támogatást szerezhetnének az Európai Uniótól.
– ...és egyéb törésvonalakról még nem is beszéltünk.
– Nem titok, hogy számos törésvonal van most az Európai Unióban, az egyik éppen a migráció kapcsán. Vannak azok az országok, melyek úgy tartották mindeddig, hogy a bevándorlás által tudják biztosítani a hiányzó munkaerőt az elöregedő társadalmaikban. Ezekkel szemben a közép-kelet-európai államok úgy gondolják, hogy ezt olyan családvédelmi intézkedésekkel kell megtenni, melyeknek köszönhetően belső forrásokra hagyatkozva pótolni lehet ezt a hiányt. Azzal most már lassan mindenki egyetért, hogy bármi is legyen a döntése az illető országnak, hogy honnan pótolja a hiányzó munkaerőt, de semmiképpen se legyen ez egyenlő az ellenőrizetlen bevándorlással, ahogy eddig az Nyugat-Európában zajlott. Ez ugye egy fontos törésvonal, de látok Nyugat és Kelet között más törésvonalakat is, érdekütközéseket. Mi azt akarjuk, hogy a közép-kelet-európai térség erős legyen, hallatni tudja a hangját, de ehhez ott kell lenni Brüsszelben, megfelelő számú képviselővel, aki az érdekeinket érvényesíteni tudja.
Ciucur Losonczi Antonius