Az öreg paraszt és a szerelem

origo.hu
origo.hu
A 14. Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF), a Magyar Napon Sós Ágnes Szerelempatak című filmjét mutatták be, amely a közönség tetszését nyerte el. Sós Ágnes filmrendező, főleg dokumentumfilmeket készít. A Szerelempatak című film ötletének keletkezéséről, a film fogadtatásáról kérdeztem.

– Hogy keletkezett a film ötlete?
Budapesten éltem eredetileg, bár már inkább falun, amit jobban szeretek. Világéletemben dokumentumfilmeket készítettem. Az utolsó filmem címe a Szerelempatak. Főként Erdélyben forgattam. Ez a film bejárta az egész világot. Mindenütt, ahol vetítették, a film megérintette az embereket.
A rendező próbál azon elgondolkodni, mi az, amit tematikában előtte nem készítettek el eddig. Nagyon szeretek vidéken dolgozni. Sokat vagyok vidéken, sokat beszélgetek falusi emberekkel. Tudom, milyen bűbájosak. Tudom, milyen humoruk van, természet-közeliek. Az idős ember bölcsességével semmi nem ér fel. Egyszer csak jött az ötlet. Ha úgy kérdez a riporter, akkor pikánsabb dolgokról is elkezdenek mesélni. A Szerelempatak etnográfia, kultúrtörténet. Azt mutatja be, milyenek voltak az erkölcsök, szokások, értékek egy kis településen. A település helyét nem adja meg. Mennyire voltak tabutémák, milyen esély volt arra, hogy a társas kapcsolat harmonikus legyen, milyen a szerelem az öreg paraszt bácsi szemével. Azon gondolkodtam, hogy meg kellene próbálni, hogy mi van, mi is volt, ami szabad. Összeszedtem az erőmet. Éppen mentem az előző filmem vágására. Gyönyörű nap volt. Azt mondtam, hogy jó filmtéma az öreg paraszt és a szerelem. Lehet, hogy bolond vagyok, gondoltam. Először Magyarországon kezdtem kipróbálni filmes ötletemet. Azonban szerintem a közeg túl modern volt, mert még a kilencvenéves néni is úgy beszél a szerelemről, mint egy tini. A mezőgazdaságban már nem dolgoznak. Otthon ülnek a kályha mellett. Nincsen mezőgazdasági munka. Akkor, egy filmes mit tehet? Olyan csalódott voltam. Barátoknak panaszkodtam. Azt tanácsolták, hogy próbáljam meg Erdélybe. A barátaival megérkezett Csíkszeredába. Felhívták a figyelmét, hogy Balázs Lajos néprajzkutatónak éppen a szerelem témakörbe jelent meg egy kötete. Egy néprajzkutatás sokkal szárazabb. Boldog voltam, hogy találkozhattam vele. Elmondtam, hogy milyen filmtémával akarok foglalkozni. A professzor azt mondta, „Ágika arról csinál filmet, amivel én egész életemben foglalkoztam”. Az egyik adat-szolgáltatóját, Veronka nénit nevezte meg. Másnap ott voltam Csíkszentdomokoson a kamerámmal. Elmentem forgatni. Megkerestem Veronka nénit, aki mesélt. Aztán én találtam a faluba egyéneket, akik szívesen meséltek. El kezdtem kutatni, hogyan élnek. Kiderült, hogy mindenkinél van TV és egyéb modern kommunikációs eszköz. De megtaláltam azt az archaikus falusi világot, ahol az emberek hagyományos mezőgazdasági munkával foglalkoznak. A falusi ember műveli a kertet, fehér lova van, lekaszálja, és boglyába rakja a szénát. A néni egyedül hajtja a lovas szekeret. Ilyent nem talál az ember akárhol. Elhatároztam, hogy elkezdek forgatni. Én, mikor megérkeztem Székelyföldre, egy új világot ismertem meg. Az emberek olyan belevalóak.

– Mint Erdélybe jött hölgy, milyennek ismerte meg a székely férfiakat?
Szerintem sokkal rámenősebbek, mint a magyarországi férfiak. Az ember szinte zavarba volt, mennyire másképp beszélnek.

– Ha ezt érezte, ez a filmjében benne van. Önnek sikerült egy kihaló félben levő kultúrát digitális technikával rögzíteni, megörökíteni. Milyen volt a film magyarországi fogadtatása?
Telt házzal ment. Összefogta a generációkat. Sok esetben a nagymama szólt az unokának, hogy föltétlenül nézze meg a filmet. A fiataloknak a nagymama, a nagytata sajátos egyéniség, nem beszélnek a szerelemről, főleg a testi szerelemről. De érezhető az a bűbáj, ahogy az öregek ezekről az érzésekről beszélnek. Szolnokra, Debrecenbe, az egész országba hívtak filmvetítésre. Érdekes a film reklámozása. Egy asszony mesélte, hogy a lánya, aki Budapesten az Uránia moziban látta a filmet, felhívta a figyelmét, ha Miskolcon vetítik, feltétlenül nézze meg.

– Mi a siker titka?
A siker titkát abban látom, hogy az emberek igénylik az őszinteséget, a szókimondást, természetesen a szerelmet, mint témát. Ha az ember olyan filmet lát a szexről, mely tiszta, inkább megérinti az embert. Az emberek élvezték a nyitottságot, valahogy összeadódott a különböző vélemény.
Kolozsváron a magyar filmrendezőknek a sajtó képviselőivel való találkozáson jelen volt Sós Ágnes is.
A rendező a játékfilm és a dokumentumfilm közti különbségről beszélt. A játékfilm esetében létezik forgatókönyv, bár az improvizációt is használják. A dokumentumfilm forgatókönyvét az élet írja. De ez nem jelenti, hogy nincs forgatókönyv. A film akkor van meg, mikor a filmes feláll a vágószobában. A forgatás ideje lehet néhány hét, azonban néhány év is lehet. Az öreg paraszt és a szerelem témája foglalkoztatta. Egy erdélyi kis településen, két éven keresztül forgatott, ingázott Budapest és a település között. Filmes eszközökkel mutatja be az idős falusi embereknek a szerelemre, a szexre vonatkozó nézeteit, a szerelmi életüket.

A filmről

A 2013-ban Sós Ágnes rendezésében készült film az öregkori szerelemről, vágyakozásról szól. 80- 90 éves embereket szólaltat meg, akik őszintén, nyíltan beszélnek múltbeli szexuális szokásaikról, melyek tabutémának számítottak. A 50-60 évvel ezelőtti társas kapcsolatok sajátosságairól is képet alkothat a néző. Csíkszentdomokoson történt a film forgatása. A film története Feri bácsi személye köré összpontosul.
A produkció kiindulópontját dr. Balázs Lajos „Amikor az ember nincs es ezen a világon című” monográfiája képezte. A könyv alcíme „Paraszti nemi kultúra és erkölcs Csíkszentdomokoson”. A szerző 40- 80 éves emberek mélyinterjúit közli.
Sós Ágnes filmjének a pontos helyszínét nem jelölik. Azt mondják, hogy erdélyi magyar falu. A rendező így akarta védeni az interjúalanyok személyiségét. Az erdélyi magyar falu csodálatos környezetéről készült felvételek, a falusi élet mindennapjainak bemutatása, az idős emberek ízes tájnyelven való visszaemlékezései hitelessé teszik a filmet. Nem zavarja az interjúalanyokat a kamera. „Ha a férfi úgy akarja, abba kell hagyni a kenyérsütést, és megadni, a férfinek jár”- mondja az egyik idős asszony. A falu egykori szépe visszaemlékszik hajdani sikereire. Azt mondta, „högyös csöcsű lány volt”, akit sok fiatalember körbe udvarolt, még a tánctanár is. „ A szerelem, a csókolózásnak a bolondja voltam egész életemben. Most is az vagyok”- mondja az egyik férfi.
Az interjúalanyok őszintén, nevetve beszélnek szerelmi szokásaikról, vágyaikról.
A nézőt ez az őszinte hang, a természetes magatartás érinti meg. A csodálatos archaikus természeti környezetben készült felvételek, a természet-közeliség, a zenei hatások, a paraszti kultúra sajátosságait bemutató képsorok valóssá teszik a filmet.
Rendező: Sós Ágnes. Forgatókönyvíró: Sós Ágnes, Thomas Ernst. Zeneszerző: Másik János. Operatőr: Lovasi Zoltán, Sós Ágnes, Petróczy András. Vágó: Thomas Ernst. Hang: Zányi Tamás. Főbb szereplők: Both Veronika, Kósa Ferencz, Barabás Rozália.
A Szerelempatak című film világpremierje az Amsterdami Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon volt. 2014-ben, a 25. Trieszti Fesztiválon elnyerte a Legjobb dokumentumfilm díját és az Espansioni Egylet különdíját.

Csomafáy Ferenc



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter