„Az iskola tudást, ne magolást ajánljon!”

1Comment
Szabó Ödön
Szabó Ödön
A hét elején Szacsvay Imre mártír jegyző megemlékezésén Szabó Ödön parlamenti képviselő a hallgatóságban jelenlévő diákokhoz és pedagógusokhoz is szólva oktatási kérdéseket is emlegetett aktualizált beszédében. Megkértük, fejtse ki bővebben a gondolatait.

– Hogy zajlik az igazgatói versenyvizsga?
– Arányaiban jobban szerepelnek a magyar intézményvezetők, mint a románok, de igazából döcög a rendszer. Képzelje el, hogy végigvisznek egy igazgatói versenyvizsgát úgy, hogy a tanügyi törvényből senki nem kérdezi ki a háromlépcsős vizsgán a vezetőket. Ezzel talán elmondtam mindent… Rossz az időpont, rossz a módszertan, de ahogy szokás mondani, nekünk a víz alatt is meg kell élni. Nekünk, magyaroknak, úgy érzem, sikerült bizonyítani, hogy igazgatóink összefogtak, volt, amikor együtt tanultak, segítették egymást. Gratulálok ezért nekik! Ahol mégsem sikerült, ott dolgozunk azon, hogy a rendszer hibái miatt kiszorított vezetőink jó munkája folytatódjék. Szórványban, ha rákényszerítenek, pótolni sem tudunk, hiszen nagyrészt csak a tisztséget betöltött ember rendelkezett minden papirossal, hogy igazgató legyen.

Versenyképesség

– Korábban említette az iskolahálózatot kiépítését mint eredményt…
– Igen, sok helyen önálló magyar iskolát hoztunk létre. A közoktatásban Margittán, Nagyszalontán és Nagyváradon. A speciális oktatásban is megszületett az önálló intézményünk. Ma azonban a hálózatot segíteni kell a versenyképesség növelésében. Jobb iskoláink kell legyenek, mint a többségnek, nagyobb tudás kell nekünk a versenyképességhez. Hiszem, hogy képesek vagyunk rá. Kell azonban folyamatos jelenlét, mert vannak dolgok, amik helyben dőlnek el, s vannak, amelyek még egyelőre Bukarestben.

– Mondjon egy példát!
– Például az épületfelúj1tások részben helyben dőlnek el. Az önkormányzat költhet az iskolára, és ma már nem úgy néz ki Érmelléken az iskoláik többsége, mint pár éve, sokat javítottunk rajtuk, sok új épületet építettünk. Borson, Diószegen, Székelyhídon és nemrég Érsemjénben, hogy csak párat említsek. Uniós vagy helyi forrásból építettük, bővítettük vagy szépítettük iskoláinkat. Ezt a munkát folytatni kell. Az infrastruktúra javításában helyben is van lehetőség.

– Már ahol… Mert Nagyváradon nem látszik.
– Sajnos Ilie Bolojan polgármester például egy huncut vasat sem volt hajlandó a Szacsvay-iskolára. Lassan már a tanáriban is tanítani fogunk. A terveket elkészítettük egy olyan épületszárnynak a manzárdosítására is, melyet nem érint a visszaszolgáltatás, de ennek ellenére sincs előrelépés. Nem adjuk fel, ilyen helyen is dolgozunk tovább a szülőkkel, összefogással, és a kicsiből is sokat próbálunk tenni.

– És mi múlik Bukaresten?
– A rendszer maga. Például a tanterv, a tananyag, ez kifejezetten minisztériumi hatáskör, még a parlament sem tud beleszólni. Ahhoz, hogy itt változás legyen, kormányzati jelenlét kell. Az RMDSZ egyszerűsíteni akar. Nem normális dolog az, hogy egyetemet végzett szülő megizzadjon gyermekének ötödikes-hatodikos házi feladataival. Azt jelenti, olyan tudást gyömöszölnek a gyerekbe, amire lehet, hogy egész életében nem lesz szüksége, miközben más tudást pedig, ami a társadalom jó működéséhez szükségeltetne, nem adnak át.

Egyszerűsítenék

– Szóval egyszerűsítenék a tantervet és a tananyagot?
– Igen. Gyermekeink túlterheltek. Az én nagyobbik lányom, akinek szorgalmára nem lehet panaszom, este 8-9-ig írja a házi feladatot. A cél az, ha lehet, a gyerek a pedagógustól megszerezze a tudást, egy sor nyugati államban, vagy nem is beszélve az északiakról, a finn modellről legendákat mesélnek, nincs is házi feladat, Kevesebb, mélyebb és a társadalomban való eligazodáshoz jobban illeszkedő tudást adnak át a gyerekeknek. És akkor még nem is beszéltem a román nyelv oktatásának a helyzetéről.

– Akkor beszéljen róla…
– Nézze, az nem normális, hogy gyerekeim, úgy tűnik, gyorsabban tanulnak angolul, ugyanabban az iskolában, mint románul. A harmadik osztályban a gyermekeim szinte azonos szókinccsel rendelkezik románból és angolból. Az egyiket szívesen, a másikat unszolva tanultuk. A románban ráadásul még a nagymama is tudott segíteni. Meg kell érteni, idegen nyelvként kell tanítani a románt, ha azt akarják, hogy jól megtanuljuk. Ma már új tanterv és tankönyv is van az alsó tagozatra, legalább is az első két osztályra. Ez azonban semmi nem fog érni, ha nem ezen tanterv szerint kell majd a képességvizsgát és majdan az érettségit is letenni. Ezt kell elérni a miniszternél és a minisztériumban elérni. Ezért kell majd tárgyalni a kormányzatban.

– Hogy áll a szaktankönyvek helyzete?
– Katasztrofális. Nyilván senkit nem vigasztal, hogy ugyanúgy nincs sem román, sem magyar szaktankönyv. Lassan vannak immár szakiskoláink, egy-kettőben uniós pályázatból még felszerelést is vettünk, de Romániában elismert szakkönyv fejlesztésben, kialakításban nincs előrelépés. Egyre több szakiskolát kíván indítani a minisztérium, de nem alapozza meg ezirányú lépésit. Gyorsabban irányít át gyermekeket, minthogy a feltételeket megteremtené.

– Csak a szakkönyv hiányzik? Ez az egyedüli gond a szakiskolákban?
– Nem. Hiányzik a jó szaktanár megfelelő bérezése, hiszen például egy jó autószerelő mérnök többet keres két délután, mint egy hónapban a katedránál. De ez sok már területre is igaz. Másrészt hiányzik a jól felszereltség, hiszen nem lehet mezőgazdasági gépész szakon 1980-as traktorokon dolgozni, amikor gazdáink egy része, ahová felvehetik a diákokat, mér John Deer traktorokkal dolgoztatnak. Erre meg nyilván nincs pénze az iskolának. Tehát oda kell figyelni a bérezésre, a szaktanárok bérezésére és a felszereltség korszerűsítésére is.

– A bérezéssel csak ezen a területen van gond?
– Dehogyis. Nézze, valaha az egyetemek végzettjeinek első harmadából kerültek ki a pedagógusok, társadalmi megbecsülésük miatt és a viszonylag jó fizetésük okán. Ma egy pályakezdő pedagógust sem a megromlott társadalmi megbecsülés, sem az ajánlott gyenge fizetés nem marasztalja a rendszerben. Mindenki panaszkodik, hogy gyengébb a színvonal, de nem tesszük vonzóvá a nagyon jó képességűeknek, akik nem megszállott pedagógusi képességekkel rendelkeznek, ezt a pályát. Ezért mi azt gondoljuk, hogy itt jelentős, a bártáblán belüli növekedést kell eszközölni. De az oktatás nem egyszereplős, ott jelen van a diák is, sőt a szülő is a gyermek mögött.

– Ennek a két szereplőnek mi a feladata?
– Ma ez a feladat egy deformált helyzetben van. Ma a szülők sokszor összedobják a pénzt, hogy megoldják azt, amit az állam nem tud vagy nem akar megoldani. Ma pénzt gyűjtenek a terem kifestésére, iskolabútorra, kirándulásra, különórákra stb. Szerintem nem ez a dolguk. Elsődleges feladata a szülőnek az iskolai életbe való bekapcsolódás kellene legyen, és nem csak a finanszírozás kiegészítése. Azok az iskolák, amiket irigylünk, közösségi terek. A gyerekekkel más a helyzet. A mai túlzsúfolt tanterv nagyon pedagógusfüggővé teszi azt, hogy a tudásátadás miként zajlik. Túl sokat követelve a gyerek nem megszereti a tantárgyat, hanem megutálja, nem megtanulja, megérti, hanem bemagolja. Úgy gondolom, el kell érnünk, hogy az iskola tudást, és ne magolást ajánljon gyermekeinknek.

Ciucur Losonczi Antonius



1Comment

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

HTML version of comments