Az Irinyieknek állítottak szobrot Bihardiószegen

Az Irinyieknek állítottak szobrot Bihardiószegen
Helytörténeti jelentőségű nap volt Bihardiószeg életében 2019. március 15: az első köztéri szobor (Kossuth Lajos mellszobra, 1896) után felavatták a község második köztéri alkotását, az Irinyi Jánost és Irinyi Józsefet ábrázoló kompozíciót.

A 171. évvel ezelőtti, 1848. március 15-t idéző szeles, hűvös, esőre hajló időben gyülekeztek pénteken délben az ünnepség résztvevői Bihardiószeg központjában, közöttük apró nemzeti színű zászlócskákkal és kokárdákkal kettes sorokban érkeztek az iskolások is.

Az akkor még lepel borította alkotást, illetve az amellett díszőrséget álló helyi hagyományőrző huszárokat körülfogó egybegyűlteket elsőként Mados Attila helyi polgármester üdvözölte, első mondatában mindjárt köszönetet mondva a képviselőtestület tagjainak, hogy pártszínektől függetlenül egyhangúan megszavazták a szoborállítást. Minden további előtt ő maga, továbbá Kelemen Hunor, az RMDSZ országos, illetve Cseke Attila, a szervezet megyei elnöke, továbbá Szabó Ödön képviselő leleplezték Deák Árpád szobrászművész (akit a helyiek mint az ottani iskola egykori tanárát emlegettek) alkotását. Első felszólalóként Kelemen Hunor különleges napnak nevezte március 15-ét, hiszen a magyarok világszerte ünnepelnek, ezen belül még különlegesebbnek Diószegen, ahol “egy kiváló alkotással gazdagítják örökségünket”. Hozzátette: az Irinyi egy bonyolult család volt, például a vegyész, a zajtalan gyufa feltalálójaként is tisztelt Jánosnak illetve a hírlapíró, országgyűlési képviselő és a 12 pontot megfogalmazó Józsefnek a nővére, Viktória lett az író Iosif Vulcan édesanyja, de a magyar történelem maga is bonyolult. A forradalom évfordulója kapcsán egyebek mellett kifejtette: az összefogta a Kárpát-medencét, hiszen minden nép szabadságot, testvériséget és egyenlőséget akart. Azóta sem változott, hogy ha valamelyik nép híján van a szabadságnak, akkor a vele együtt élők sem teljesen szabadok, ugyanakkor a szabadság osztható is, de olyan egyedi módon, hogy minél többen kapnak belőle, annál több lesz. A 171 évvel történtek után 8 nemzedékkel, ma a 21. század eszközeivel kell harcolnunk a méltóságra épülő szabadságért, de ugyanazokat az eszméket kell továbbvinnünk, mondta Kelen Hunor, akinek beszéde közben az eső is eleredt.

Az Irinyiek és Diószeg

Cseke Attila lépett ez után a mikrofonhoz, aki szerint a szoborcsoportnak nyilvánvaló helyi kötődése van, ugyanakkor bárhol lehetne a Kárpát-medencében, hiszen az Irinyi testvérek sokat tettek az egyetemes magyarságért. Kifejtette: a szabadságharc bukása ellenére is siker volt, ma is hívunk mindenkit, hogy építsük együtt a közös jövőnket. A következő szónok Szálkai Tamás, a Hajdú Bihar Megyei Levéltár főlevéltárosa volt, aki azt idézte fel, hogy 1936-ban már szándékoztak szobrot állítani az Irinyieknek Budapesten, de végül “csak” egy fali dombormű lett belőle. Szerinte a magyar kormánynak a család iránti tiszteletét jelzi, hogy a 2016-ban közzétett úgynevezett újraiparosítási tervet Irinyi-tervnek nevezték el. De mi közük is van az Albison született Irinyieknek Diószeghez? A választ dr. Szabó József újszülöttgyógyász, helytörténész adta meg, amikor ismertette: a község monográfiájához anyaggyűjtés közben fedezte fel 2001-ben a váradi állami levéltár cirill betűs diószegi ortodox anyakönyvei közt azt a magyar nyelven írt anyakönyvet, melyből kiderült, hogy ifj. Irinyi / Irimy János, Irinyi / Irimy Antónia és Irinyi / Irimy József Albison született, és mindhármukat Bihardiószegen keresztelték ortodoxnak. Az ennek helyet adó templom 1783 és 1868 között állt a mai Görög-kert helyén (karnyújtásnyira a szoborcsoporttól). “Miért emlékezünk az Irinyiekre mi, diószegi magyarok?. (…) Az Irinyi-fiúk felnőtt korukra reformátusokká lettek, egy olyan társadalmi csoport részeiként, melynek tagjai a XIX. század során méltó társai voltak Széchenyinek, Kossuthnak, Deáknak, Wesselényinek. Ők az ortodox magyarok, akiknek létét még nem fogadta el maradéktalanul a mai magyar történetírás, bár erre pont a legjobb példát az Irinyiek szolgáltatják, bizonyítva, hogy a jó értelemben vett hazafiság vallástól és hovatartozástól független dolog”, fejtette ki a helytörténész.

Koszorúzás

A továbbiakban Bara László református, Szűcs Attila római katolikus, Kiss Zoltán baptista lelkészek emlékeztek a forradalomra, illetve beszéltek a szoborállítás jelentőségéről, de a fentiek ismeretében joggal kapott szót Cornel Man helyi ortodox lelkész is, aki arról szólt, hogy a szobrokban megjelenítettekre minden diószegi büszke kell legyen. Gyerekek verses-zenés műsora következett, melyben egyebek mellett elhangzott egy összeállítás, ami a magyar találmányokat sorolta a C-vitamintól a Ford T-modellen át a számítógépig. Ez után a helyi Hegedűs Szabolcs az édesapja, Hegedűs István által írt verset énekelte el a maga komponálta zenével, s mely költemény egyfajta versbe szedett Feszty-körkép benyomását tette. Ugyancsak Hegedűs Szabolcs, ezúttal már Sándor Ferenccel a Nemzeti dal közismert megzenésített változatát adta elő, majd a szobor megkoszorúzására került sor, amikor az említett szónokok mellett intézmények, egyházak és civil szervezetek képviselőit szólították. Az ünnepség zárásaként a magyar egyházak vezetői megáldották a szoborcsoportot, melynek két tagja úgy jelenik meg, hogy János áll egy asztal mellett (melyen ott egy doboz “szikra”), József pedig ül az asztalnál, mely mellett van egy üres szék is, oda várva, aki részese akar lenni a manapság divatos, fényképezkedésre csábító interaktív alkotásnak.

Rencz Csaba