Az Irinyi-családra emlékeztek az öregdiákok

Az Irinyi-családra emlékeztek az öregdiákok
Csütörtök este a Szent László Teológiai Líceum egyik osztálytermében szokásos havi találkozójukat tartották a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének tagjai. Makai Zoltán az Irinyi-családról tartott előadást, Bod Ildikó néhai férje írását olvasta fel.

Az érdeklődőket Pásztai Ottó egyesületi elnök köszöntötte, kiemelten az egyik igen aktív öregdiákot, az augusztusban születés- és névnapját is ünneplő Zilahi Bertalant. Miklós Mihály Sík Sándor Kettős szivárvány és Reményik Sándor Akarom című költeményét olvasta fel.

A továbbiakban Makai Zoltán a kétszáz éve született Irinyi Jánosra, a tudósra, a vegyészre, a zajtalan gyufa feltalálójára emlékezett. Arra hívta fel a figyelmet: 1817. május 18-án látta meg a napvilágot a Bihar megyei Albison, és nem Nagylétán, ahogy sokáig gondolták, ugyanis dr. Szabó József helytörténésznek, margittai neonatológusnak köszönhetően hiteles dokumentumokkal tudjuk immár igazolni, hogy Irinyi János, az öccse, József és a húga, Antónia is Albison születtek. Mindhármukat Bihardiószegen keresztelték ortodoxnak a helyi görög ortodox templomban, Irimi néven. Ezt később lebontották, és a helyén azóta egy közönséges ház áll, egy ikonosztáz azonban megmenekült, a diószegi ortodox templomban őrzik. A család szülőháza a falu szélén volt, Fodor Etuska néni jelenlegi telkén. Az Irinyi nevet 1838-tól kezdték el használni, a fivérek később a református hitet gyakorolták. Idős Irinyi sógorai Gozsdu Manó és Popovics Emanuel voltak.

Irinyi János a tanulmányait a premontrei rend gimnáziumában kezdte (amely akkor még egy másik épületben működött, a Szent László téren), majd Debrecenben folytatta. Egyetemi vegytani tanulmányait Bécsben- ahol a híres, amúgy erdélyi származású Meissner professzornak volt egyik legkedvesebb tanítványa- és Berlinben végezte. 1836-ban tanára egyik sikertelen kísérlete adta az ötletet, hogy ólom-hiperoxid pórhoz kén helyett foszfort adagolva, arabmézgával összekeverve, fapálcikára kenve, majd megszárítva, összeállítsa a zajtalan gyufát. Okvetlenül meg kell jegyezni, hogy tűzgyújtással tudományos szinten már a 17. században is foglalkoztak, de azok mind veszélyes eszközök voltak, így Irinyi csak egy láncszeme volt a ma is ismert gyufa előállításának. Az általa feltalált ún. zajtalan gyufából mindössze két szálat őriznek. Találmányát eladta Rómer István bécsi magyar kereskedőnek, aki szabadalmaztatta, és gyárat is alapított.

Emlékezete

Irinyi János 1841-ben alapítója volt a Természettudományi Társulatnak, neki tulajdonítják a gyufa szó megalkotását. 1841-től az Iparegylet munkájában is részt vett, 1842-ben Kossuth is dicsérte munkásságát. Az 1848-49-es forradalomban komoly feladatai voltak, öccsével együtt részt vett Nagyváradon a polgári követelések jegyzékbe foglalásán, később Kossuth megbízta a lőszer és fegyvergyár felügyeletével. A szabadságharc bukása után letartóztatták, de pár hónap múlva elengedték, mivel nem harcolt. Ezután visszavonult apja vetési birtokára, és gazdálkodással foglalkozott. Eladósodott, ezért kénytelen volt állást keresni először egy biztosítótársaságnál, majd Debrecenben a Szent István gőzmalomban. Későn, 51 éves korában nősült, de mindkét gyermeke korán meghalt. 1895. december 17-én hunyt el Vértesen.

2001. december 5-én Albison megalapították az Irinyi Társaságot, melynek elnöke Bakó, alelnöke Szabó László lett, titkára az azóta elhunyt Török Ferenc. Irinyi János 200 címmel idén május 20-án emlékünnepséget tartottak Albison és Diószegen, dr. Szabó József főszervezésében. Ugyanakkor a Román Televízió magyar adása egy nagyszerű filmet is készített Irinyi Jánosról, melyet tavaly ősszel vetítettek le a tévében. Az elkészítésben Bihar megyéből közreműködtek az Irinyi Társaság vezetői, dr. Szabó József, dr. Fleisz János, Mihálka Nándor és Makai Zoltán.

Említés történt arról is: Irinyi János öccse, József ügyvéd volt, és költő. 1848-ban a nevezetes 12 pont egyik megfogalmazója. Tagja volt a nemzetgyűlésnek, és több diplomáciai küldetésben vett részt. A bukás után halálra ítélték, de Haynaumegkegyelmezett neki. Ezután visszavonult, és haláláig csak szépirodalommal foglalkozott. 1859. február 20-án hunyt el szívgyulladásban.

Régmúlt idők

Bod Ildikó néhai férje, Bod Péter egykori premontrei öregdiák által hátrahagyott írásokból olvasott fel egy részletet, melyek nem nevelői célzattal születtek, csupán azért, hogy a most élő fiatalabb nemzedék is megismerje a város anno jellegzetes figuráit, az idősebbek pedig- miért ne- nosztalgiázzanak egy kicsit, felidézzenek régi emlékeket. Ezúttal Móricról, a zsidó zenész fiúról, Róthról, a perecesről és „loz în plic”-árusról, valamint Cibuláról, a férfi fodrászról volt szó.