„Az igazi ünnep az, melyet egy nép a szívébe fogad”

A Furula furulyacsoport tagjai a magyar iskola zenekedvelő tanulói, felkészítőjük Fügedy Anikó tanítónő
A Furula furulyacsoport tagjai a magyar iskola zenekedvelő tanulói, felkészítőjük Fügedy Anikó tanítónő
Az egyházak, a magyar iskola és a civil szervezetek közreműködésével műsoros megemlékező ünnepséget szervezett nemzeti ünnepünk alkalmából a margittai RMDSZ. A művelődési házban az est fénypontját a monospetri Bábota néptánccsoport ünnepi műsora jelentette.


Idén március 13–14-én emlékeztek az 1848-as szabadságharc eseményeire, mivel 15-én nagyon sokan utaztak Nagyváradra, hogy együtt ünnepeljen a megye magyarsága. Március 13-án a művelődési ház galériájában megnyitották Kocsis Csaba berettyóújfalui fotóművész kiállítását. Margitta egyre szorosabbra fűzi kulturális kapcsolatát testvérvárosával, Berettyóújfaluval, mely a közös programokban, és az egymás rendezvényein való részvételben nyilvánul meg. Igen szépszámú fotókedvelő jelent meg a megnyitón, melyen 50 fotó várt megtekintésre. Nyitóbeszédet Papp Gábor festőművész tartott, ő méltatta a kiállított fotókat is. Köszöntőbeszédet Árkosi Antal helyi- és Demián Zsolt körzeti elnök mondott. A Gyöngyvetők néptánccsoport két tagja, Puskás Bíborka és Kiss Imre néptánccal járult hozzá az eseményhez. Felkészítő oktatóik Deák Andrea és Juhos Márta tanítónők/néptáncoktatók. A kiállítás állófogadással zárult, mely baráti beszélgetéssel párosult.

Egység és összetartás

Március 14-én már sokkal gazdagabb programmal várták az emlékezőket. Az eseményeknek a művelődési ház és a Petőfi-szobor előtti tér adott otthont. A művelődési ház földszinti galériájában hagyományőrző kiállítás volt, melyen Sarkadi Ilona és Daróczi Krisztina állította ki válogatott munkáit. Az előadóteremben 18 órakor kezdődött el a műsor. Elsőként a műsorvezető, Szőke Ferenc köszöntötte az emlékezőket, majd Árkosi Antal városi RMDSZ-elnök mondta el ünnepi gondolatait. Beszédének első részében azt emelte ki, hogy egy nemzeti ünnepet nem lehet államilag elrendelni vagy megszüntetni. Be lehet tiltani, lehet akadályozni, de az emberek szívéből nem lehet kitörölni. Az igazi ünnep az, melyet egy nép a szívébe fogad, és március 15-e ezek közé tartozik. Nemzeti ünnepünket a mai aktualitás gondokra kivetítve mondta, hogy: „Március idusa viszont nem csupán az 1800-as évek derekán megéltek büszke vállalása, hanem a magyar nép jelenbéli öntudatra ébredésének ünnepe is. Egy keresztény nép élni akarásának a kiáltása, amely megmutatja az Európai Uniónak és a világnak, hogy él még egy nemzet a Kárpátok ölelő karjai között, amely képes az öngondoskodásra, amely képes hangot adni meglátásainak, véleményének.” A margittai ünnepséget megtisztelte jelenlétével Derzsi Ákos szenátor, aki beszédében kiemelte, hogy egységesek és összetartóak kell legyünk, így tudjuk erőnket megmutatni, és embereinket bejuttatni a törvényhozásba. Hiszen csak akkor lehet tenni valamit a közösségért, ha a megfelelő emberek a megfelelő helyen vannak, és teszik a dolgukat – fejtette ki.

Ünnepi műsor

Az ünnepi beszédek után elsőként a Horváth János Elméleti Líceum diákjai Zúg március címmel irodalmi összeállítást mutatták be, mely korhű visszaemlékezés volt, korabeli levelezések alapján. Egy-két alkalomhoz illő verssel is „megfűszerezték” műsorukat, felkészítő tanáraik Farkas Cecília, Kun Tünde, Szabó Melinda és Zatochil Zsuzsa. Őket a Furula furulyacsoport követte a színpadon. Tagjaik a magyar iskola zenekedvelő tanulói, felkészítőjük Fügedy Anikó tanítónő. A Mi-Kis Kórusunk tagjait a magyar iskola jó hangú tanulói közül verbuválták felkészítő tanáraik, Puskás Miklós és Puskás Enikő. Gyakran lépnek fel ünnepségeken zenés-verses produkciókkal, mostani műsoruk fő témája természetesen a szabadságharc volt. Valamennyi fellépő nagy sikert aratott, ennek nyugtázására a közönség nem fukarkodott a tapssal. A művelődési házban az est fénypontját a monospetri Bábota néptánccsoport Most szép lenni katonának című ünnepi műsora jelentette. Félkészítőik Sütő Szabolcs és Sütő Judit koreográfusok. A Bábota már évek óta készít március 15-i műsort. Sikerének híre ment, így meghívásokat kapnak más településekre is. Idén Margitta városát abban a megtiszteltetésben részesítették, hogy ott tartották meg a premiert, otthon csak 17-én mutatták be műsorukat. A háromnegyed órás zenés-táncos-énekes-verses produkció vezérfonala a verbuválás volt, melyet élethűen mutattak be a nézőknek. Jól szerkesztett és nagyszerűen kivitelezett produkció volt, melyet nemzeti imánk éneklésével zártak. Természetesen ebbe a közönség is bekapcsolódott. Elismerésüket felállva és vastapssal fejezték ki. A műsorvezető köszönetet mondott a jelenlétért, és arra kérte az ünneplőket, folytassák a megemlékezést a Petőfi-szobornál, ahová fáklyás felvonulással haladnak a néptáncosok felvezetésével. „Közös fáklyás felvonulásunk, azon túl, hogy impozáns látvány, megmutatja azt is, hogy sokan vagyunk, összetartunk, erősek vagyunk, és tudunk méltóságteljesen ünnepelni. Szenteljünk még egy fél órát dicső múltunk emlékének őrzésére, hiszen múltunkból fakad a jövőnk.” A többség csatlakozott a fáklyás menethez, mely rendőri felvezetéssel haladt.

Hazafiság

A szobor mellett fáklyás fiatalok álltak díszőrséget. Ezen a helyszínen elsőként Muraközi István, Berettyóújfalu polgármestere mondta el ünnepi gondolatait. Vezérfonala a hazafiság volt, melyet már a kezdeti Márai Sándor idézet előrevetített: „Egyfajta igazi hazafiság van: ha valaki ott, ahol éppen van, teljes hűséggel és feltétlen erőkifejtéssel helytáll a munkájában.” A magyar történelmet a hazafiság végigkísérte, mindig voltak útmutató egyéniségek, hogyan kell az országot építeni, gyarapítani. Ahogy 1848–49-ben, az utána következő másfél évszázadban is példát mutattunk Európa népeinek, hangzott el a beszédben. Szőke Ferenc idén is elszavalta a Nemzeti dalt, a Horváth János Társaság pedig Kossuth-nótákat énekelt. A házigazdák közül Demián Zsolt körzeti RMDSZ-elnök mondott ünnepi beszédet, melyet egy Széchenyi idézettel vezetett fel: „A magyar mélyen aludt. Eközben nyelvét felejté, nemzeti színét veszté.” Ma sem szabad aludnunk, hiszen: „Erős a nyomás a többségi társadalom felől, sokon közülünk pedig a jó együttélés szlogenje alatt feladjuk nagyanyáinktól megőrzésre kapott értékeinket: a magyarságunkat. Nem kell magyarkodni – mondják, írják sokan, sokszor. Én azt mondom, hogy de, kell! Nem az a megoldás, hogy megfelelési kényszerből beolvadunk, hanem az, hogy a többségi barátainknak megmutatjuk, megszerettetjük, elfogadtatjuk velük nemzeti örökségünket. Nem átvenni kell a másét, hanem megtanulni, megtartani és elfogadtatni azt, ami jó. Így kell barátságot kötni. Az nem barát, aki csak a saját arcképére festve fogad el bennünket… Tisztelt magyarok, fel kell ébredjünk, mert ha nem, Bukarest elfeledteti velünk mivoltunkat, Brüsszel kereszténységünket, és így beolvadunk, s eltűnünk”, hangzott el a beszédben. A Gyöngyvetők néptánccsoport két legénye, Kléh Ákos és Kiss Imre magyar tánccal, legényessel kedveskedett az ünneplőknek, melyet követően elhelyezték a Petőfi-szobor mellett a megemlékezés koszorúit. Kovács Gyula református lelkipásztor áldása után nemzeti imánk közös eléneklésével zárult a megemlékező ünnepség.

Hajas Anna