“Az idő mindennél értékesebb” – Beszélgetés elítéltekkel, börtönőrökkel

“Az idő mindennél értékesebb” – Beszélgetés elítéltekkel, börtönőrökkel
Élő könyvtár a címe annak a projektnek, melyet a börtön alkalmazottaival, főnökeivel és az elítéltekkel kapcsolatos sztereotípiák megszüntetése céljából találtak ki a szervezők.


Octavian Pop, a Nagyváradi Börtön helyettes igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket a Városi Művelődési Ház Florica Ungur termében. Mint megtudtuk, a projektet a Börtönök Országos Közigazgatása kezdeményezte és az egész országban egyazon időpontban zajlott. Célja az, hogy az emberekben csökkenjenek az intézménnyel magával, illetve az itt dolgozókkal és nem utolsó sorban a fogvatartottakkal kapcsolatos előítéletek. A projekt lényege: a börtön szimpatizánsai, vezetői, alkalmazottai és szabadságvesztésre ítéltek, valamint volt elítéltek, akik már letöltötték büntetésüket, a program idejére „élő könyvekké” válnak – melyeket az érdeklődők „elolvashatnak” – vagyis egy fél órán keresztül elbeszélgethetnek velük, kérdezhetnek tőlük.

Sztereotípiák

Azok, akik elvállalták a „könyv” szerepét, néhány bemutatkozó sort is megfogalmaztak saját magukról írásban, hogy az érdeklődők e szövegek alapján döntsék el, melyik „könyvet” szeretnék „kikölcsönözni”. Az egyik elítélt például a következőket írta: „Akárki börtönbe kerülhet, egy meggondolatlan tett miatt rács mögött találod magad. Létezik a kintiekben egy olyan mentalitás, mely a múltat a jelennel és a jövővel összemossa. Pedig miután letöltötted a büntetésedet, már nem kellene falhoz állítaniuk téged, hiszen bőségesen megfizettél azért, amit tettél. Én úgy érzem, hogy ha a büntetés elérte a célját és visszakaptam a szabadságomat, akkor te is bízhatsz bennem.”

Egy börtönőr pedig így fogalmazott: „Azt mondják a börtön alkalmazottairól, hogy érzéketlenek és önkényeskedők, ellentmondást nem tűrők. Igazából az életünk egy maraton azoké mellett, akik jönnek és mennek. Megértem és elfogadom őket olyanoknak, amilyenek. Címkék nélkül. Így könnyebb, nemcsak nekem, de nekik is.”

Az idő

Egy másik elítélt, akivel alkalmunk nyílt beszélgetni is, e sorokat írta le: „Azt mondják, az elítéltek furcsák és sok olyan történet kering róluk, mely rossz emberekként mutatja be őket. Ameddig nem kerültem rácsok mögé, én is így gondolkodtam, de a valóság más.”

A 32 éves fiatalember kifejtette: bár először másként gondolta, rájött, hogy nem a világvége a börtön, elviselhető, és akárcsak kint, itt is vannak jó és rossz emberek. Ő maga a börtönben eltöltött időszak alatt megváltozott, sokkal magányosabbá és bizalmatlanabbá vált. Vannak társai, akikkel jól kijön, de senkit nem tekint igazi barátjának. „Szeretnék mihamarabb kiszabadulni, hogy folytathassam az életemet. Rájöttem, hogy az idő mindennél értékesebb” – mondta.

A tegnapi akció során sajnálatos módon viszonylag kevés érdeklődő jött el, a „könyvek” száma meghaladta az „olvasókét”. A bevezetőt követően beszélgetések alakultak ki a „könyvek” és az „olvasók” között.

Neumann Andrea



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter