Az Ex Libris művészete

A napokban a hazai könyvkiadás igen figyelemre méltó, a maga nemében páratlan könyvvel gyarapodott. Nemcsak külalakban, hanem a belső tartalmánál fogva is olyan értéket csillantva fel az olvasó számára, mely nem mindennapi. Takács Gábor: Ex Libris című könyvéről van szó.

Nem véletlenül, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusán mutatták be Takács Gábor: Ex Libris-című könyvét, mely a marosvásárhelyi Mentor Kiadó gondozásában jelent meg.

Szilágyi Mátyás főkonzul az eseményt felvezető beszédében kiemelte, hogy a kisgrafika összeköt minket. A könyv kultúráját egészíti ki, a vizualitás erősítésében játszik szerepet.

A könyv bemutatása

 

A könyvet Muradin Jenő művészettörténész, egyetemi tanár mutatta be, kiemelvén annak külső megjelentetési módját, a Mentor Kiadó igényes munkáját. Majd a tartalomra utalva, az ex libris történelmi áttekintését taglalta.

Beszélt az ex libris, a könyvjegy történetéről. Az ex libris latin eredetű szó, ami jelenti valakinek a könyvéről van szó. Az ex libris sokszorosított (grafikai vagy nyomdai) eljárással készített papírlap, melyet a könyv kötéstáblájának belső oldalára ragasztanak azzal a céllal, hogy a könyv hovatartozását dokumentálja. Nem más, mint művészi rajz, címer, embléma, szimbólum, vagy egyéb ábrázolás, és a könyvtulajdonos nevével, esetleg jelmondatával, vagy idézettel ellátva. Egyúttal tükrözve az egyes korok és művészek stílusát, ízlését, más-más megformálásban.

A kézzel írott könyvek esetében is fontos volt a tulajdonjog pontos megjelölése. Ezért már a kódexek idején is előszeretettel használták. A könyv tulajdonosa kézzel beírta nevét, és azt mondta az Ő könyve.

A legrégibb tulajdonjegyként azt az i. e. 1400-ból való fajansztáblácskát szokták emlegetni, melyet egy papirusztekercsben helyeztek el III. Amenhotep könyvtárában.

Bizonyos könyvtárakban, intézményekben az értékes könyveket a bútorokhoz láncolták, azért, hogy ne tudják elvinni. Kolozsváron a hajdani egyházi iskolák könyvtáraiban is, így voltak bizonyos értékes kódexek, leláncolva. Az ex libris a láncot helyettesíti.

Európában az ex libris Albrecht Dürer (Nürnberg, 1471. május 21. – Nürnberg, 1528. április 6.) óta kezdett terjedni. Nálunk a XVIII. század közepén jelenik meg.

A könyvnyomtatás elterjedésével, a grafikai technika javulásával, az ex librissel megjegyzett könyvek is megjelennek.

Ovidiu Pecican, a Babeş- Bolyai Tudományegyetem tanára elmondta, Takács Gábor a kisgrafika szerelmese, nemcsak alkotója, hanem gyűjtője is, ami a világ felé való nyitottságát fejezi ki. Tudatosan akarja befolyásolni az ex libris gyűjtőkedvet.

Majd bemutatták azt a filmet, melyet Essig József alkotott. A film a könyvben közölt kisgrafikákat mutatja be, zenei aláfestés kíséretében.

 

A könyvről

 

Maga a könyv néhány mm. eltéréssel négyzet alakú. Talán ebben a formátumban tudták a leggazdaságosabban tördelni a 168 darab grafikai lapokat.

Borítóterv és tipográfia: Osli stúdió Kft munkája. Szerkesztette: Káli Király István. A szöveget Gálfalvi Ágnes gondozta. Megjelent 7,75 nyomdai ív terjedelemben.

A könyvben levő 24 oldalt kitevő- Az Ex Librisről- tanulmány Takács Gábor dicséretes munkája. Három nyelven jelenik meg magyarul, románul- fordító Kocsis Francisco, valamint angolul- fordító Zsuzsa Mihály.

Kisesszének mondható munka lelkiismeretesen elkalauzolja az olvasót a kisplasztika világába. A 16 országból, 168 művészének az ex libris illusztrációit is tartalmazza.

Európában a kultúra térhódításával vagyontárgyak közé számítottak a könyvek is. Volt úgy, könyvekért, melyeket valamikor szerzetesek másoltak, falvak cseréltek gazdát. Ekkor vetődött fel a tulajdonjog kérdése. Az ex libris nem más, mint a tulajdont jelentő gazda neve. Rendkívül árnyaltan elemzi, hogy az ex libris, miként válik a kultúra terjesztésének eszközévé. Megtudhatjuk, mikor jelent meg az ex libris Európában, az Amerikai Egyesült Államokban, Távol- Keleten, Japánban. Szakértelemmel bemutatja a történelmi korokban való, változatok különbözőségét. Beszél arról, mikor alakult ki az ex libris gyűjtés, és mikor alakulnak ki az Ex Libris társaságok. Ezekben a társaságokban milyen a szokások vannak, hogy kell viselkedni.

Szerintem a tanulmány legértékesebb része, amikor elmagyarázza, hogy a művész milyen módon áll neki a munkafolyamathoz, melynek eredménye a használható, és a megrendelőt kielégítő lapjegy. Szakszerűen bemutatja az elkészítés módját, a vésők fajtáit, a savval történő maratás technikáját. Mindazon aprólékos kidolgozási fogásokat, melyek a tökéletesen elkészített plasztikához vezetnek.

Ugyanakkor azokat az íratlan szabályokat is bemutatja, melyek a gyűjtők világában kalauzolni tudja a jövendő gyűjtő magatartását.

Nagyon felhasználhatók a gyűjtők világában a rendszerezéssel kapcsolatos javaslatok. Amint Takács hangsúlyozza az ex librisek gyűjtésével nemcsak művészi értékeket nyernek vagy cserélnek, hanem általuk elmélyülnek a társadalmi kapcsolatuk is.

Indokolja, miért írta meg a könyvét: „Kötetünket nemcsak azzal a céllal állítottuk össze, hogy- a teljesség igénye nélkül- bemutassuk az ex librist mint műfajt, a hagyományos és új technikákat, amelyekkel ezek készülnek, valamint, az albumban szereplő 16 ország 168 művészét, hanem rejtett célunk az volt, hogy a gyűjtők számára segítséget nyújtsunk gyűjteményük gyarapításában, osztályozásában”.

Amint a szerző megjegyzi munkájában Ilyés István két évtizedet felölelő válogatására is támaszkodott.

Takács Gábor könyve, nemcsak egy nagyon érdekes területre, hanem egy nagyon figyelemre méltó magatartásra hívja fel a figyelmet, melyet megfogadni, mindenki számára ildomos.

Az Erdély könyvkiadás érdekesebb lett egy művészi albummal, melynek mondanivalója kontinenseket foglal magába. Az egymásra figyelés tulajdonságának fontosságát hangsúlyozza. Ugyankkor az egymás művészetének becsülését is felvállalja.

Gazdagabbak lettünk egy értéket hordozó könyvvel, köszönhetően Takács Gábor lelkiismeretes munkájának.

 

Csomafáy Ferenc