Az erőszakos vőlegény és a gazdag menyasszony esete

Az erőszakos vőlegény és a gazdag menyasszony esete
Nagyvárad és Váradszentmárton egyesüléséből ez utóbbi településnek csak kára származna, véli Szabó Ödön képviselő, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke.

Csütörtökön jelentette be Várad és Szentmárton polgármestere azt a szándékot, hogy Váradszentmárton közigazgatásilag tartozzon Nagyváradhoz és veszítse el önálló státuszát. A terv indoklásaképpen Ilie Bolojan Nagyvárad elöljárója elmondta, hogy egy több választási cikluson átívelő elképzelés keretében Várad terjeszkedik a Nagyvárad Metropolisz Övezetben. Ebben a folyamatban elsőként Szentmárton településsel akar egyesülni a város, pontosabban a bihari megyeszékhely magába olvasztaná Szentmártont. Az egyesülés mellett szóló érvek között Bolojan megemlítette azt, hogy ennek nyomán könnyebben és gyorsabban lehetne fejleszteni a várost, és versenyképesebbé lehet tenni Nagyváradot a városok közötti romániai és a nemzetközi versenyben. Bolojan kifejtette: egyetlen település sem fejlődött megfelelő ütemben, ha nem kínált területeket a befektetőknek, illetve a fejlesztőknek. Az elöljáró kiemelte, hogy Nagyvárad elérte térbeli kiterjesztésének határait, és néhány éven belül beépíti a város belterületén lévő szabad területeit. Ugyanakkor a város észak felé már nem tud terjeszkedni, dél felé azonban igen, ott ugyanis Szentmártonnak vannak szabad telkei, amelyeket felkínálhat az ingatlanfejlesztőknek és a beruházóknak. Turisztikai szempontból is nagyon hasznos lenne az egyesülés, mert Félixfürdő és Püspökfürdő is könnyebben lesz fejleszthető, márpedig Ilie Bolojan terve az, hogy Nagyvárad az ország első számú gyógyfürdő központjává váljon. Bolojan szerint az egyesülés hozzájárul majd ahhoz is, hogy az emberek nem vándorolnak majd el, ugyanakkor több munkaerő lesz az így megnagyobbodott városban. Emellett Szentmártont integrálják majd a város tömegközlekedési struktúrájába is. A polgármester elmondta, hogy ahhoz, hogy az ügyben kiírt népszavazás érvényes legyen, a részvételi arány el kell érje az ötven százalékot. Amennyiben az elképzelés megvalósul, akkor gyakorlatilag megszűnik a váradszentmártoni polgérmesteri hivatal és helyi tanács. Mint ismeretes, a település vezetője, Lucian Popus a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) tagja, ezért is kérdeztük meg a párt megyei elnökét, Gavrila Ghileat, hogy mi a véleménye a tervről. A PD-L megyei elnöke elmondta, hogy a két elöljáró feltehetőleg egyetért a kérdésben, ha egyszer bejelentették a fúziót, mindenesetre az ő jóváhagyására nem volt szükségük ennek a döntésnek a meghozatalához. Ghilea hangsúlyozta, hogy a kérdésben a végső szót a lakosság mondja majd ki.

Mégsem olyan jó?

A két érintett polgármester által felvázolt jövőképtől egészen eltérően látja a két település egyesülésének perspektíváit Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke. Véleménye szerint politikai megfontolás áll a terv háttérben, nem véletlenül akarják a referendumot az elnökválasztás napján megszervezni. Mint kifejtette, egy referendum akkor érvényes, ha legalább ötven százalékos a részvételi arány, márpedig az emberek nem mennének ekkora arányban szavazni, ha nem leenne aznap egy másik, nagy horderejű választás is. Szabó a továbbiakban kifejtette: „Egy jó városvezető úgy irányítja a települést, hogy onnan ne elköltözzenek, hanem oda beköltözzenek az emberek. Márpedig évek óta megfigyelhető tendencia az, hogy az emberek kiköltöznek Nagyváradról, mert ugyanazt az életszínvonalat megkapják máshol, kevesebb pénzért. Mivel Ilie Bolojan sem adópolitikájával, sem fejlesztéspolitikájával nem tudta vonzóvá tenni az emberek számára Nagyváradot, akik nagy számban elhagyták a várost, ezért Bolojan most gondolt egyet, és ő megy a lakosság után.” Szabó Ödön felhívta a figyelmet arra is, hogy ilyen vonatkozásban már létezik egy rossz tapasztalat. „Biharpüspöki 1956-ban csatlakozott Nagyváradhoz, és még mindig vannak ott aszfaltozatlan utcák, ugyanakkor az adók is nagyváradi szintűek. Ráadásul Ilie Bolojan megszüntette a püspökiek egyetlen önálló iskoláját. A biharpüspöki példa előrevetítheti Szentmárton sorsát is: a város lenyeli majd az adójukat, megszünteti az intézményeiket, és jó esetben ha egy tanácsosuk lesz a szentmártoniaknak a váradi helyi tanácsban” – foglalta össze Szabó, aki végül egy hasonlattal élve érzékeltette a helyzetet: „a vőlegény megkérte a gazdag menyasszony kezét, és azt ígérte neki cserébe, hogy állandóan ütni-verni fogja. Az világos, hogy ez miért lenne jó a leendő férjnek, de miért kelljen egy ilyen férj a menyasszonynak?”

Pap István