Az épített örökség védelme és hasznosítása

Akt.:
Az épített örökség védelme és hasznosítása
A Bihar Megyei Műemlékvédelmi Alapítvány partnerségben a Nagyvárad Metropolisz Övezet Településközi Fejlesztési Egyesülettel, a CESCI egyesülettel és a francia-magyar INFH intézménnyel konferenciát szervezett a várban az épített örökség hasznosításáról.

Román, magyar és francia szakemberek vettek részt és tartottak előadásokat a 2017. október 26-án, csütörtökön zajlott konferencián, melyet azzal a céllal szerveztek meg, hogy partnerségben közös tevékenységet bonyolítsanak le a jövőre esedékes Kulturális Örökség Európai Évében, és fejlesszék az együttműködést. Felszólalt például Jonathan Fedy, egy franciaországi szakegyesület nemzetközi felelőse, Adrian Lipoveanu főépítész-helyettes és Angela Lupşea, mint a Bihar Megyei Műemlékvédelmi Alapítvány igazgatója.
A szintén előadást tartó Ocskay Gyula, a Határon Átnyúló Kezdeményezések Közép-európai Segítő Szolgálatának (CESCI) a főtitkára az erdon.ro-nak azt nyilatkozta: a kulturális örökség nem csak épített örökséget jelent, hanem szellemi örökséget is, melyet hasznosítani lehet gazdaságos módon. A CESCI azzal foglalkozik, hogy határ menti fejlesztéseket készít elő és valósít meg, illetve az ő szempontjuk, hogy miként lehet határon átnyúló módon ezeket hasznosítani. Ez nem magától értetődik, mivel nem tekintenek saját örökségként automatikusan arra, ami a határ túloldalán van, vagy ha igen, akkor más narratívák, más történelmi meghatározottságok alapján magyarázzák annak a létesítménynek, vagy a kulturális hagyománynak a lényegét. Vannak viszont olyan jó példák, nemcsak Nyugat-Európában, nagyon sok, hanem a magyar határ mentén is, amikor valamilyen kulturális örökséget megpróbálnak közösen hasznosítani.

Jó gyakorlatok

A szakember ezek közül három jó gyakorlatot említett. Az egyik a Gótikus út, mely egy szlovák kezdeményezésre elindult együttműködés. Eredetileg a szepesi és a gömöri térséget fedte le Szlovákiában, és azokat a főleg egyházi épületeket érintette, amelyek gótikus stílusban épültek, és megőrződtek, mert a török háborúk nem érintették a Szepességet. Aztán a szlovákok ezt a gótikus utat meghosszabbították két irányba, Lengyelország és Magyarország felé, tehát most már a Gótikus úthoz tartóznak észak-magyarországi és dél-lengyelországi, szintén gótikus építmények, melyeket közösen népszerűsítenek, és közös túrákban be is mutatnak.
A másik példa a komáromi erődrendszer, mely Nagyváradhoz annyiban köthető, hogy nagyon hasonló erődről van szó. Amikor ez az erődrendszer épült, akkor még az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott, tehát nem két országhoz, mire viszont elkészült a teljes erődrendszer- egy hatalmas építkezés volt- addigra a haditechnika túlhaladta ezt a fajta erődtípust. Nem is használták hadi cselekményekre soha, viszont rengeteg ember egyszeri, egy időpontban történő állomásoztatására volt elegendő, vagyis egy hatalmas hadsereget lehetett ott elszállásolni. Gyakorlatilag Bécsnek a délirányú, Duna-menti védelmét volt hivatott biztosítani. Ezt később a szovjet, illetve csehszlovák hadsereg használta, és teljesen leromlott állapotba került. A felújítás a kilencvenes évek elején kezdődött el, amikor a Vörös hadsereg kivonult. Főleg a magyar oldalon elég gyorsan haladtak, Europa Nostra-díjat is kaptak ezért, és aztán elindult ott is egy olyan együttműködés, mely közös világörökség pályázatban csúcsosodott ki 2008-ban. A magyarországi és a szlovákiai oldalon található erődelemeket közös világörökségi helyszínként szerették volna elismertetni. A pályázattól ugyan visszaléptek, mert olyan szakértői véleményeket kaptak, hogy nem fogják elismerni így önmagában ezt az együttműködést világörökség címmel, de ettől függetlenül egy fontos dolog, hogy azóta ezt a két oldalon meglevő épületegyüttest közösen fejlesztik a magyar és a szlovák partnerek.
A harmadik példa pedig egészen közeli, hiszen Szatmár térségéből indult el, a magyarországi Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzat kezdeményezte, és a Középkori templomok útja nevet viseli. 37 magyarországi, 15 ukrajnai és 13 romániai település érintett benne, és a középkori templomoknak a bemutatása, a közös marketingje szerepel a programban. Ez egy nagyon átfogó történet, és van benne kutatás, tehát nem csak turisztikai szakemberek vesznek részt benne, hanem ezeket a középkori emlékeket tudatosan fel is dolgozzák tudományos szinten, és ezen alapszik az egész fejlesztési program. Van turisztikai rész, vannak kimondottan látogatóbarát felújítások, gyönyörű albumokat jelentettek meg, és van egy fantasztikus honlapjuk is, és egy integrált programot tesz lehetővé.

Várad-Debrecen

Ocskay Gyula arra is felhívta a figyelmet: általában ezek a határ menti periférikus térségek forráshiányosak, viszont nem tőkehiányosak, tehát rendelkeznek olyan területi tőkével, amely szellemi és épített örökségben nyilvánul meg, és amit célszerű közösen hasznosítani, mert ezáltal mindkét oldalon létrejönnek azok az adottságok és gazdasági lehetőségek, melyek a térségben élők megélhetési módját javíthatják, az életszínvonalát emelhetik. Ha tehát létezik együttműködés, akkor ezek az alvó, vagy elfedett tőkeelemek gazdasági szempontból hasznosíthatóvá válnak, gyakorlatilag ez az üzenete ennek a konferenciának is.
Meglátásában Nagyvárad esetében van egy régi probléma, éspedig az, hogy a természetes partner Debrecen volna, melynek a 20. századi megerősödése pont annak volt köszönhető, hogy Várad Romániához került, mert ennek a térségnek a szervező, központi települése a Körös-parti város volt évszázadokon keresztül. Debrecen egy 100 ezer lakosú mezőváros volt Trianon idején, most azonban azt tapasztaljuk, hogy nagyobb a lélekszáma, mint a Váradé. Ez a növekedés viszont valamilyen módon egy partnerségi, együttműködési forma lehetőségét is megteremtette. A földrajzi közelség és a történelmi összefonottság is az együtt munkálkodásra kötelezne. Erre többször is történt kísérlet, és nem Nagyvárad volt az, amely elzárkózott ettől, hanem debreceni várospolitikai szinten nem lehetett találkozni a közelmúltig ennek a kezdeményezésnek a támogatásával. „Szükség volna pedig egy erős, nyugat-európai együttműködésre Nagyvárad és Debrecen között. Nyilván mindkettőnek van egy természetes vonzáskörzete, mely túlnyúlik a határon, és ezeket a potenciálokat is lehetne közösen hasznosítani”- fogalmazott.

Ciucur Losonczi Antonius