Az emlékmű ne legyen a megosztottság jelképe

Az emlékmű ne legyen a megosztottság jelképe
Bihar megye – Nagypénteken ismét tartottak koszorúzást Köröstárkányban, az 1919. április 19-én lemészárolt áldozatok emlékművénél.

A Belényes medencei Köröstárkányban  minden év húsvétjának nagypéntekén emlékeznek meg arról az áldozatok emlékművének 1999-es felavatása óta, hogy 1919. április 19-én, a korabeli nagypénteken, a Székely Hadosztály visszavonulása nyomán előretörő félkatonai román alakulat tagjai válogatás nélkül 91 helyi férfit, nőt, gyereket  mészároltak le. (További áldozatai voltak az „előrenyomulsának” a környező falvakban is.) Pontosabban pár éve már nem csak a mindenkori nagypénteken van megemlékezés, hanem – a falu lakosai között meglévő békétlenség bizonyítékául – a vérengzés évfordulóján is. Idén sem volt másképp, az emlémű talapzatához 19-én tették le a szalagon lévő felirat tanusága szerint az RMDSZ, a Közbirtokosság és a Református Egyházközség koszorúját.

Imádkozni elleneinkért

Tegnap meleg, már-már nyári időben kerülhetett sor a megemlékezésre, a tárkányi kertekben nyíltak a virágok, az orgonafák is felöltötték a divatos lila színt. A feketébe öltözött gyülekezetnek Szakács Zoltán helyi lelkész hirdette az igét, a Bibliából Lukács evangéliumának azt a részét olvasva fel, mely Jézus kereszthalálát örökítette meg. A prédikáció alapigéje a 23. részből szólt: „Atyám! Bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek.” Jézus a kereszten is fohászkodik kigúnyolóiért, kivégzőiért – mondhatnánk: könnyű volt neki, hiszen Isten fia, de tévedünk, hiszen emberként szenvedett, mondta a lelkipásztor. Kifejztette: a példa alapján feltehetjük a kérdést, hogy érdemes-e imádkozni, megbocsátani elleneinknek, de a válasz egyértelmű igen, mert ebben lakozik az igazi keresztényi hit, a keresztényi szív. Nagypénteken átérezzük az áldozatok családtagjainak gyászát, a bűnök megbocsátása kell betöltse lelkünket, hogy szeretettel tudjunk egymás felé fordulni, fejezte be igehirdetését a lelkész, aki a templomban köszönthette Csűry István királyhágómelléki püspök és Tőkés László EP-alelnök képviseletében Török Sándor  EMNT-megyei elnököt, illetve Antal Jánost, a KREK külügyi tanácsosát. A megemlékezés a templom melletti emlékműnél folytatódott.

92 éve

A megemlékezés az istentisztelet után a templom melletti emlékműnél folytatódott. Már akár „szokványosnak” is mondható, hogy a templomból kijövők egy része megállás nélkül folytatta útját… Az esemény főszervezője, Gábor Ferenc  a maradókat köszöntve arról beszélt, hogy nem csak azok emléke előtt kell tisztelegni, akiket a 92 évvel korábbi nagypénteken öltek meg, de azokra is, akiket a történelem vihara messzire sodort, és akár jeltelen sírban vannak eltemetve. Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke, bár korábban jelezte szándékát, nem vehetett részt az eseményen, ám Gábor Ferenc közvetítésével tudatta a tárkányiakkal: szándékában áll a falut „mártír faluvá”  nyílváníttatni, amihez a helyiek támogatását kéri.

Emlékező jövőbetekintés

Tavaly egészségügyi gondok miatt „igazoltan hiányzott” a megemlékezésről dr.Csapó József, aki annak idejént, mint szenátor, szerepet vállalt az emlékmű létrehozásában, és azóta, mint annak védnöke, évente részt vesz a nagypénteki főhajtáson. Idén is eljött, és arról beszélt, hogy szükség van az emlékezésre a falu szimbólumává vált emlékmű előtt, mely nem „siratófal”, előtte nem sírni kell ma már, hanem emlékezve tekinteni a jövőbe. A beszédek között Oláh Kinga diák Wass Albert Nagypénteki siratóját, míg Szatmári István iskolaigazgató a Nagypéntek éjszakáján című verset mondta el. A koszorúzás során Csapó József, Török Sándor, Antal János, továbbá a szomszédos Kisnyégerfalva, a Polgármesteri Hivatal, az iskola és a Pro Tharkan Egyesület képviselői járultak az emlékműhöz.

Jövőre is

Az esemény végén még újra Gábor Ferenc vette át a szót, leszögezve: ahogy eddig is, ezután is nagypéntekenként fogja megszervezni a megemlékezést, ugyanakkor bárkinek bármikor joga van koszorúzni, emlékezni. Véleménye szerint az emlékmű „nem válhat a megosztottság jelképévé”, és „ők” jövére is várnak mindenkit „ezen zászlók alá” (az emlékmű kerítésére a magyar és a román nemzeti-, az EU-s, a Magyarok Világszövetségének, illetve a falu zászlaja van minden alkalommal odaerősítve – szerz.megj.) A megemlékezés a Himnusz, illetve a Székely Himnusz éneklésével zárult, mikor megkondult a delet jelző harangszó is.