Az emberszeretet példaképe

Az emberszeretet példaképe
Nagyvárad- Szerda délben Széll Katalin képzőművész tartott előadást a Caritas Catolica által működtetett Szent Erzsébet Idősek Otthona lakóinak Árpád-házi Szent Erzsébetről. Ajándékozás is volt.

Megható, szeretetteljes, szívet s lelket melengető ünnepség helyszíne volt szerdán a nagyvárad-rogériuszi Szent Erzsébet Idősek Otthona, melyen nem csupán az intézmény lakói voltak jelen, hanem köszönetképpen meghívást kapták rá az önkéntesek, a hozzátartozók és barátok is.
Az egybegyűlteket Nagy Andrea, a Caritas munkatársa üdvözölte. Bejelentette, hogy éppen aznap a 22. lakó is beköltözött. Az egyik önkéntesnek a gondolatait idézve ugyanakkor kiemelte a mosoly és a jó cselekedet fontosságát, melyek többet érnek bármilyen tárgynak a birtoklásánál.
A házban gyakori vendég Széll Katalin képzőművész a szociálisan érzékeny, az ember- és istenszeretet példaképének is tekinthető Árpád-házi Szent Erzsébetről tartott egy érdekes előadást. Többek közt elhangzott vele kapcsolatban: 1207-ben született II. András magyar király és Merániai Gertrúd harmadik gyermekeként. A kor szokásainak megfelelően más négy éves korában eljegyezték, azonban a számára kiszemelt hitves meghalt, így tizennégy évesen ennek öccséhez, Lajoshoz ment feleségül, aki hét évvel volt nála idősebb. Őszintén szerette férjét, ezt és szerintük túlzásba vitt vallásgyakorlását azonban az anyósa, Zsófia és a pozsonyi udvar nem nézte jó szívvel. Nem értettek például egyet azzal, hogy nem követte az etikettet, a körtánc helyett a lovaglást részesítette előnyben. Párja, Lajos viszont hittel vette tudomásul, hogy rajta kívül Istennek is helye van Erzsébet szívében. Három gyermekük született, és a későbbi szent karitatív jellemét hűen tükrözi, hogy az első születésekor menedékhelyet alapított árváknak, a második világrajövetele után pedig ispotályt. Emellett az éhínség idején is segített a rászorulóknak, eladta ékszereit, ruháit.

Boldog volt

Sajnos húszéves korában ismét özveggyé lett, rokonai megfosztották örökségétől és jövedelemforrásaitól. Alkalmi munkából tartotta fenn magát, megmaradt ékszereit eladta, hogy gyermekeit neveltethesse. II. Frigyes császár megkérte ugyan a kezét, de visszautasította. Bár hívták, Magyarországra sem tért vissza. Közben megkapta özvegyi részét, de vagyonának egy részét ismét a szegényekre fordította. Assisi Szent Ferenc harmadrendjének tagja lett, egyszerű gúnyákban járkált. 1231. november 16-án halt meg, sírjánál csakhamar csodás gyógyulások történtek. „Nehéz és fájdalmakkal teli élete dacára boldog volt, mert Istennél megtalálta az emberi szív békéjét”, hangsúlyozta az előadó.
Az elgondolkodtató expozé után Széll Katalin brosúrákat és egy Szent Erzsébet-szobrot ajándékozott az intézménynek, Vásárhelyi István alkotását. A lakók egy irodalmi összeállítással készültek, majd a gondozóközpont közössége harisnyarózsákkal mondott köszönetet a lelkes és önzetlen önkénteseknek, támogatóknak. Egy idős bácsi saját maga által készített képeslapokat ajándékozott a hölgyeknek, majd a rendezvény szeretetvendégséggel, illetve kötetlen beszélgetéssel zárult.

Ciucur Losonczi Antonius