Az elmúlás tényszerűségéről

Az elmúlás tényszerűségéről
Nagyvárad- Szerda este Az elmúlás tényszerűsége címmel szervezett előadásokkal fűszerezett könyvbemutatót a halálbiztos halálról a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség a Püspöki Palota dísztermében.

 

 

A Püspöki Palota dísztermét zsúfolásig megtöltő érdeklődőket- papokat, hitoktatókat, diákokat és laikus híveket- Exc. Böcskei László megyés püspök köszöntötte, kiemelten Exc. Roos Márton temesvári megyés püspököt. Bevezetőjében utalt rá, hogy egy évvel ezelőtt, 2011. március 26-án Gyulafehérváron a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológiai Kara Pasztorálteológiai Tanszéke nemzetközi teológiai konferenciát szervezett az elmúlásról és a halál kultúrájáról, melyen papnövendékek és az erdélyi egyházmegyék papjai vettek részt. A felszólalók- teológusok, egyházjogászok, történészek, lelkipásztorok, irodalmárok, néprajzkutatók és betegápolással foglalkozók- a halál tematikáját világították meg, különböző megközelítésből. Az elhangzottak azt fejezték ki, hogy a halál valósága, elkerülhetetlensége és tényszerűsége, az elmúlásra való felkészülés szinte mindenkit foglalkoztat. A főpásztor ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet: ezen tanácskozás előadói közül hármat hívtak meg a mostani rendezvényre, akik különböző egyházmegyékből érkeztek. Hangsúlyozta: a téma aktualítása abból fakad, hogy a nagyböjti szent időszak kezdetén vagyunk, amikor arra is gondolnunk kell, hogy mulandóak vagyunk, mert a halál az élet része, porból lettünk és visszatérünk a porba.

A megjelenteket dr. Kovács F. Zsolt, a püspökség irodaigazgatója is üdvözölte, aki ismertette a programot és röviden bemutatta a meghívottakat. Megjegyezte: egyszer mindenki számára eljön az az idő, hogy szembe kell néznie, illetve foglalkoznia kell a halállal, akár úgy, hogy valakit, általa szeretett személyt elveszít, akár úgy, hogy mi magunk érünk földi pályafutásuk végére.

 

Halálközeli élmények

 

Dr. Diósi Dávid teológus, egyetemi adjunktus Puzzle-darabok a halálról címmel értekezett. Egyebek mellett rámutatott arra, hogy a jelenkor társadalma az evilági dolgokra koncentrál, nem foglalkozik az antropológiai problémákkal, és ezért szellemi érdektelenség kíséri a beteljesedés reményét. A zajcsapást és a csak a mának élést egyfajta taktikai manöverként használjunk, idealizáljuk a halált és ennek legeminensebb diplomatáját, a halottat. Feledésbe merül az, hogy a beteg ember nem csupán a gyógyászat objektuma, hanem egy olyan élőlény, akit nem lehet részekre bontva kezelni. Problémát jelent továbbá az is, hogy a halál utáni élet ecsetelésekor nem teszünk különbséget az analógia és a valóság között. A teológus a tisztítótűz kérdésére is kitért, mely szerinte nem egy hely vagy időben mérhető állapot, és azok is tévednek, akik úgy gondolják, hogy egy váróterem, kínos fájdalmak elviselésére berendezett iszonyatszoba vagy túlvilági kínzókamra. „A halál a végérvényesség garanciája, az örök élet szövetségese. Nélküle az emberi lét csupán állandó bizonytalanságban tengene, a beteljesülés pedig egy illuzórikus, soha meg nem valósuló távlat volna”, fogalmazott.

Dr. Vik János egyetemi adjunktus a halálközeli élményekről és a klinikai halál állapotáról beszélt, különböző kutatások, tudományos vizsgálatok megállapításait ismertetve. Megtudtuk, hogy egyes vélemények szerint ilyenkor patologikus dolgok játszódnak le a fejben, vagyis beteges megnyilvánulásnak tekinthető a halálközeli élmény, míg más kutatók megitélésében mindez természetes, pszihikai jelenség. Vannak, akik komplex hallucinációkról beszélnek, mások pedig misztikus viziók lehetőségének hordozását látják ebben. „Isten létezése elleni kötelező erejű bizonyítékot azonban egyik fél sem képes felmutatni, mert mindig szükség van a hitre ahhoz, hogy valaki akár istenhívőként, akár ateistaként ezt az élményt értelmezze”, vélekedett a szakember.

 

A POKOL EMBERI ARCA

 

Dr. Jitianu Liviu egyetemi lektor a pokolról értekezett, elismerve azt, hogy tulajdonképpen értelmetlenség erről beszélni, hiszen lehetetlenség onnan visszatérni és élménybeszámolót tartani főleg, ha Istennek tetsző életet élünk. Ezért inkább a transzcendentális filozófia és a perszonalizmus kontextusában közelítette meg a kérdést, a reménység teológiájának és annak a vélekedésnek a szemszögéből, hogy az ember egy dinamikus üdvtörténet szerves része.

Az előadások után bemutatták a Dr. Diósi Dávid szerkesztésében megjelent, a tavalyi szimpózium felszólalásainak szövegét tartalmazó, A halálbiztos halál. Tanulmányok az elmúlásról és a halálról című kötetet, majd a rendezvény fórummal zárult.

 

Ciucur Losonczi Antonius