Az életüket kockáztatták másokért

A két család barátságban maradt, az egykori gyerekek most is jóban vannak (Cornea Ilona, Suciu Traian, Pap István és Danku Pál). A szerző felvétele
A két család barátságban maradt, az egykori gyerekek most is jóban vannak (Cornea Ilona, Suciu Traian, Pap István és Danku Pál). A szerző felvétele
A Világ Igaza díjat adta át a bukaresti izraeli nagykövetség misszióvezetője pénteken Suciu Traian nagyváradi lakosnak, akinek a családja annak idején egy nyolctagú zsidó családot menekített meg. Regénybe illő, kalandos történetet éltek át, mely jól végződött.

A történet, melyet Danku Pál szatmári helytörténész dokumentált, s melyet Tania Berg Rafaeli, az izraeli nagykövetség misszióvezetője ismertetett dióhéjban a Nagyváradi Polgármesteri Hivatal dísztermében megszervezett pénteki ünnepségen, regénybe illő: 1944-ben, amikor javában zajlott a zsidók gettósítása és deportálása Nagyváradon is, a nagyváradi Suciu család tagjai segítettek szomszédjaiknak, a zsidó származású Pap család tagjainak, hogy elmeneküljenek Váradról. Pap Károlyt és Pap Erzsébetet, valamint hat gyermeküket, akik közül a legkisebb pár hetes volt, kalandos körülmények között „csempészték ki” Suciu Rozalia édesapjának, Pop Alexandrunak a betfiai házába, ahol mintegy fél éven át rejtőzködtek.

Megmenekültek

Ugyancsak a Pop és a Suciu család segítségével később egy rövid ideig egy másik településre kerültek, úgy tűnik, azért, mert valaki a faluból elárulta őket. Pop Alexandrut később a hatóságok vallatták és megkínozták (mint megtudtuk, átlőtték a kezét), de ő nem árulta el a család búvóhelyét. Megmentőiknek köszönhetően a Pap család mind a nyolc tagja, bár nehéz körülmények között, de épségben úszta meg a borzalmakat, s a pénteki ünnepségen az egykori gyermekek közül ketten, Pap István, és nővére, Cornea Ilona is jelen volt.

Pap István beszédében kihangsúlyozta, milyen különleges emberségről tettek tanúbizonyságot azon kevesen, akik segítettek, miközben a többség aktívan vagy passzívan részt vett a zsidók üldöztetésében. Mint megtudtuk, ő csecsemőként élte át mindezt, úgyhogy emlékei nincsenek erről az időszakról, de nővére, aki hat és fél éves volt, a Bihari Napló kérdésére elmondta: emlékszik rá, hogy ponyvás szekéren, szalma alá bújtatva menekültek el Váradról, s a betfiai ház pincéje mellett, egy földalatti terményraktárban húzták meg magukat a gyerekek és a szülők; csak éjjel merészkedtek ki, olyankor az édesanyjuk főzött, amit tudott. Megmenekítőik ennivalót is hoztak nekik, de a legélesebben mégis az éhségre emlékszik abból az időszakból és arra, hogy a gyerekek a spór alá bújtak, amikor bombariadó volt. Később a családban nem sok szó eset minderről. „Ahogy tapasztaltam, azok a zsidók, akik túlélték az üldöztetés borzalmait, nemigen beszélnek erről. Mintha szégyellnék, hogy kivetkőztették őket emberi méltóságukból” – jegyezte meg később Pap István.

Nincs nagyobb érdem

A pénteki ünnepséget Ilie Bolojan polgármester nyitotta meg, majd Tania Berg Rafaeli mondta el: meg kell őrizzük a múlt borzalmainak az emlékét, hogy egy biztosabb jövő elé nézhessünk. Hatmillió zsidó halt meg a holokauszt során, teljes közösségek tűntek el a tömegmészárlás nyomán, hangzott el. A misszióvezető később ismertette a két szomszéd család történetét, majd átadta a Világ Igaza kitüntetést Suciu Traian Tiberiunak, a Suciu házaspár gyermekének. Később felszólalt Elyakim Rubinstein, az izraeli legfelsőbb bíróság volt elnöke is, aki kihangsúlyozta: nincs annál nagyobb érdem, mint ha valaki emberéletet ment.

Nem „hallgattak”

Aurel Vainer, a Zsidó Hitközségek Országos Szövetségének elnöke egyebek mellett a Jad Vasem Intézet által odaítélt díj jelentőségéről szólt, arról, hogy szigorú dokumentáció előzi meg a döntést. Azt is megemlítette: sajnálattal értesült róla, hogy Váradon már nem létezik a Deportáltak utcája, holott annak a több tízezer váradi zsidónak az emlékére, akiket deportáltak, s akiknek csak egy kis hányada tért vissza, ildomos lenne utcát elnevezni. Mint mondta, öröm számára, amikor valaki átveszi ezt a díjat – hiszen annyiszor kérdezték már tőle: vajon miért „hallgatott” mindenki, amikor a zsidókat üldözték. „Lám, nem mindenki hallgatott, voltak, akik lényeges részt vállaltak a menekítésben” – hangsúlyozta ki. Danku Pál helytörténész pedig a dokumentálás nehézségeiről szólt, olyan esetekről, amikor áldozatok rokonai harcoltak azért, hogy családtagjaik neve ott szerepeljen a Jad Vasem Intézet híres csarnokában.

Kitüntetés

A Világ Igaza, más néven Népek Igaza a nem zsidóknak adható egyik legmagasabb izraeli állami kitüntetés, mellyel azokat a életben lévőket, illetve elhunytakat tüntetik ki, akik életük kockáztatásával mentettek zsidókat a holokauszt alatt. Mostanáig több mint 25 ezer kitüntetést ítéltek oda, ebből több százat magyar állampolgároknak. Romániából a közzétett adatok szerint ötvenegynéhányan kapták meg. A díjak odaítéléséről a Jad Vasem Intézet, a holokauszt áldozatainak és hőseinek izraeli emlékhatósága dönt szigorú szempontok alapján. Ezúttal a díjat post mortem ítélte meg Alexandru Pop és Maria Pop, valamint Anton Ioan Suciu és Rozalia Suciu számára.

Neumann Andrea



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .