Az élet öröme: húsvét

Az élet öröme: húsvét
A Názáreti Jézus élete, tanítása és példája az Istenben bízó ember számára örömüzenet. Jézus életéből, tanításából, a születéstől a keresztre feszítésen át az Istentől született élet öröme sugárzik felénk.

Az evangéliumban feljegyzett jézusi tanítások, példázatok és bizonyságtevések mind arról szólnak, hogy Jézus az ember számára felmutatta hogyan és miképpen lehetséges Isten mellett megmaradni, Isten ügyét szolgálni és az örökélet igazságáról bizonyságot tenni. Húsvét ünnepén ezt a Jézus által megmutatott, Istentől származó szent örömöt ünnepeljük: az Istentől született élet örömét. Ezért számunkra húsvét az örökélet ünnepe. Az örökélet nem holnap vagy holnapután kezdődik, nem akkor, amikor gyászos koporsóba zárnak, hanem attól a „pillanattól”, amikor rádöbbenünk, hogy Isten ajándékaként az örökkévalóság hordozói vagyunk. Születésünkkor nyertük azt az alkalmat, és kaptuk azt a visszafordíthatatlan lehetőséget, hogy szellemi és lelki tehetségeinkkel az örökélet munkásai tudjunk lenni. Hogyan? A bennünk élő és lakozó isteni szeretet által. Erre tanított az élet nagy mestere. Ez a szeretet adott erőt Jézusnak és ez a szeretet tud nekünk is erőt adni. Ezt a szeretetet nem lehet keresztre feszíteni, nem lehet koporsóba zárni, mert „az Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne.” (1Jn4,16)

Az evangélium feljegyzése szerint amikor Jézus azt tapasztalja, hogy sokan eltávolodnak tőle, akkor a tanítványokat megkérdezi: „Vajon ti is el akartok-e menni?” Simon Péter ajkáról hangzik el a nagyszerű felismerés, a bizonyságtétel: „Uram kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.” (Jn6,66-67)

A keresztfán imádkozó Jézus az ember számára a legértékesebbet mutatta fel: az Isten melletti megállást, az Istenben maradást. Ez az imádság indítja meg a római századost, hogy felismerő vallomást tegyen a keresztfa alatt: „Ez az ember valóban igaz volt.” (Lk.23, 46-47). Ez a leírás a nagypénteki tragédia vége, de a húsvéti diadal kezdete is. Jézus imádsága a lélek azon mélységét mutatja fel, ahol Isten jelenvalósága „kitapintható”. Ez az istengyermeki mivolt, a feltétel nélküli bizalom, a teljes odaadás, a hit és szeretet győzelme.

Jézus tanításának és egész életének ez a központi gondolata: az ember az Istentől kapott szellemi, lelki tálentumaival, mint Isten gyermeke hogyan tudja Isten ügyét szolgálni *hittel és szeretettel. Az ember életének értéke abban áll, hogy Istent megismeri és megmarad mellette úgy, ahogyan Jézus tanította, saját példájával. Ez a győzelem a halál felett.

A hosszúra nyúlt fagyos tél világa után mindannyian a tavasz melegére, fényére áhítozunk. A bennünket körülölelő világ a megújuló élet himnuszát zengi, és azt szeretnénk, hogy lelkünkben is visszhangozzon ez a dal. Ilyen várakozások közepette érkezik meg húsvét, biztató tanításával. A húsvéti angyalok üzenete erősödik fel bennünk, és nekünk is szegezik a kérdést: ֳ„Mit keresitek a holtak közt az élőt?

Hol keresed Jézust? Hol találkozol vele? Ismered-e, volt-e már vendéged és hallottad-e evangéliumi hangját? Érted-e és érzed-e, hogy tanítása az örökkévaló isteni világot mutatja meg? Kérdések, melyekre választ kell adnod *nem idegen, külső erő kényszerítése nyomán, hanem saját magadban, saját magadtól. Minden kérdésre adott felelet a lélek győzelme, az Isten megismerésének felmutatása és istengyermeki léted bizonyítása.

Ma sokan keresik azt az utat, mely egy méltóbb emberi életre vezet. Társadalmunk gazdasági, politikai feszültségei között a kivezető utat fürkészik, s ezekre sokféle megoldásokat javasolnak, kínálnak. Mára ebből is üzletet teremtettek. Vannak, akik nyerészkedési vággyal tanácsot adnak, leigáznak és meg akarnak fosztani attól a képességtől, hogy te megad találd meg az utat. Távol akarnak tartani attól, hogy a megismerés izgalmas útjára lépj. Istentől nyert szellemi és lelki képeségeid segítségével nap mint nap tudsz választani a mulandó és örökkévaló, az értékes és értéktelen dolgok között. Jézus megmutatta az utat, gondjaink közül a kivezető ösvényt. Nem vesz fel az ölébe, hogy bevigyen a felkavarodott Bethesda tavába, de erőt ad, amikor azt mondja: „Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj!” (Jn5,8) Nem veszi le vállaidról az élet terhét, de megtanít arra, hogy mily módon tudsz súlyos terhek hordozása között is örök értéket felmutatni. Nem végzi el helyetted a bűn megvallását. Te kell erre ráébredj, és akkor lesz erőd megvallani: *tyám, vétkeztem az ég ellen…” (Lk15,21) Ez a győzelem a bűn felett, az élet diadala a halál felett, húsvét győzelme nagypéntek gyászán. Ez a húsvéti nagy öröm: meglátni és megtapasztalni, hogy a Jézustól megtanult nagy szeretet mindig képessé tesz Őt látni, vele járni és együtt lenni.

A tanítványok a nagypénteki tragédia után szomorú ábrázattal menekültek Jeruzsálemből. Az Emmaus felé vezető úton a melléjük szegődött idegennel való beszélgetés, a csendes kis falusi házban az asztal melletti ülés és a kenyér megtörése alkalmat nyújtott, hogy megtapasztalják annak a tanításnak az igazát, amelyre a Mester oktatta őket: „ahol ketten vagy hárman egybegyűltök az én nevemben, ott jelen vagyok” *hogy Jézus velük van. (Mt18,20) Olyan erős élményben részesültek, hogy azonnal visszasiettek Jeruzsálembe, hogy a többi tanítványnak is elmondhassák, hírül vigyék.

Húsvét ünnepén Jézus tanításában akarunk erősödni: értelmi képességeink mellett megmutatni erős Istenbe vette hitünket, a bennünk lakozó szolgáló szeretet által. Így leszünk az örökélet munkásai, akik nem ijedünk meg az üres sírtól, hanem a köztünk élő jézusi szeretetről teszünk bizonyságot.

Adjon Isten áldott húsvéti örömöt és békességet!

Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök