Az egyszerű ember vágyai

Kolozsvár – A szórakoztató iparban, amely mind jobban fejlődik, sokan talán nem is tudják, hány olyan háttérember működik, akiket a nagyközönség jóformán nem ismer.

Ennek dacára ezek a háttéremberek sokszor évtizedeken keresztül hűségesen teszik azt, mely nélkül az intézmény működése nem lenne olyan zavartalan, mint amilyen. Nem egy esetben ezeket az embereket más, hasonló intézmények szívesen alkalmaznák, sokszor nagyobb fizetést ajánlva fel. Van, aki elfogadja és tovább áll, van, aki nem. Hűséges ahhoz az intézményhez, melyben évtizedek óta eredményesen működik.

A Kolozsvári Transilvania Filharmónia legrégibb alkalmazottja Popa Pascu, akinek az édesapja is már a kezdetektől, 1955-től az újonnan alakult kolozsvári Állami Filharmonikus Zenekar alkalmazottja volt. Aki szíves vitte magával az érdeklődő, fegyelmezett gyereket. Az apa 44 évet volt az intézmény szolgálatában. Gyermekét a zeneművészeti középiskolába íratta. Egy betegség akadályozta meg a fiatalt abban, hogy hangszeres legyen. Mégis a megfelelő időben megtalálta helyét az intézménynél, melyet a lehető legjobban ismer. Szereti azt, amivel megbízták és lévén pontos, szavahihető, fegyelmezett, ezért becsülik és kedvelik.

– Újságírói kíváncsiságból kérdeztem tőle, milyennek építtetné fel azt az épületet, mely szállást, adna a filharmóniának?

A kolozsvári filharmóniának az emberanyaga rendkívül értékes művészekből tevődik össze, akik felkészültségük és belső adottságaik következtében rég megérdemelték volna, hogy egy olyan teremben működjenek, mely a korszerű követelményeknek eleget tud tenni. A Kolozsvári Állami Filharmóniának fennállása óta soha nem volt saját tulajdonú előadó terme. Az Egyetemiek Háza, melyben Anton Ciolan karmester vezetésével magalakultak és hangversenyeket tartottak, nem volt az ők tulajdonuk. A nagytermet mindig bérelték a mindenkori tulajdonostól.

Miután a Babeş- Bolyai Tudományegyetem az épületet felújította, olyan bért követelt, melyet az Állami Transilvania Filharmónia nem tudott fizetni. Ezért az épületet el kellett, hagyják. Ezután fogadta be őket, bérleti díj ellenében a Diákművelődési Ház, melyet a főiskolai hallgatók igényeinek kielégítésre terveztek a maga 1000 férőhelyes nézőterével. A sajnálatos az, hogy a tervezők nem nagyon figyeltek arra, hogy a terem akusztikája milyen, hiszen a rendezvények a diákok megnyilvánulását volt hivatva befogadni.

Ebben az épületben is csak bérlők. Sajnos a kondíciók itt sem felelnek meg annak az elvárásnak, amit egy filharmónia, a minőségi munka igényel. Nemcsak a közös munka, hanem az egyéni felkészülés, szempontjából is követelni valót hagy maga után. Például panelfalú blokklakásban, fúvós hangszeren, a szomszédokra való tekintettel, gyakorolni nem lehet.

Nem beszélve arról számtalanszor tapasztalhattam, amikor a terem nekünk lett volna fenntartva, akkor más akcióért, mi nem használhattuk. Ez mind a művészi produkció kárára történt.

Szerintem egy olyan önálló, jól szigetelt épületet kellene felépíteni, melyben állandó hőmérséklet mellett biztosított az egyéni próba, és ugyanakkor a teljes zenekarnak a munkássága is. Megfelelő női és férfiöltözők, igazgatói, aligazgatói, adminisztrációs helységek. A karmesteri öltöző. A kiszolgáló személyzet helységei. A digitális rögzítést minden szempontból elősegítő helységek és a felszerelések tárolása, szóval sok minden, ami egy ilyen intézménynél elengedhetetlen.

– Amikor először látja a karmestert, mik azok a jelek, melyekből következtetni tud annak adottságaira. Milyen típusú karmestereket kedvel?

A külső megjelenés csalóka is lehet. Ahhoz, hogy valamilyen véleményt is formálhass a karmesterről vagy a vendég szólistáról föltétlenül produkciójából, kell, kiinduljál.

Nekem megadta a sors, hogy nagyon sok világhírű karmestert ismerhettem meg. Akik mindenikük tudta becsülni azokat az emberi értékeket, melyek az itteni művészekben is megvoltak. Az egymásra figyelés a művészet nyelvén való közös megnyilvánulás nagyon maradandó emlékeket tud hagyni az emberekben. Mindenikük a közönségnek adni akart abból az adottságából, melyet születésekor kapott, és amelyet tudatos munkával felszínre hozott önmagából.

A zenész nem azt jelenti, hogy bejössz 10 órára, és elkezdesz játszani. Arra kevesen gondolnak, hogy a tehetségen kívül, mennyi egyéni gyakorlás húzódik meg. Minden valamire való zenész tisztában van azzal, hogy sok-sok áldozatos munkára van szükség ahhoz, hogy a hangszert kellő módon uralni tudja, és az elvárt hangokat, úgy tudja elővarázsolni hangszeréből, hogy azt a zeneszerző, a karmester kéri. Ehhez napok, hónapok és évek szorgalmas munkája szükséges.

– Mi volt az, amit szüleitől eltanult?

A legfontosabb tisztelet a munka iránt. Tisztelni munkatársaidat. Sokat számít a társaiddal való megértés és becsülés. A családi béke. A gyermekek nevelése.

– Mit szeretne elérni?

Talán annyit, hogy azok a felsőbb szervek, amelyek a fizetéseinket megszabják, jöjjenek ide, és tapasztalják meg, milyen körülmények között, dogozunk. Például Carl Orff Carmina Burana műve 130- 140 decibeles erővel is szól. Az ember maximum 80 decibelt tud károsodás nélkül elviselni. Egy hegedűs mekkora megterhelést kénytelen elviselni. Lemerevedett könyök, elferdült hátgerinc a sok gyakorlástól, előadástól. Lássák, mit is jelent egy hegedűsnél a foglalkozási betegség. Lássák a fúvósokat, amikor a hidegtől az ajkuk ráfagy a fúvókára. Elmerevednek a kezek. Lássák mit jelent, ha ritkán is, de 13- 14 fokon koncertet adni.

Ha az igazgatóság megkapná azokat a pénzalapokat, melyekkel a nemzetközileg is vezető helyen álló karmestereket, ki tudnánk fizetni, akkor a zenei megnyilvánulások sokkal több nívós eseményét tudnák a hallgatóságnak bemutatni, mert az emberanyag erre messze menőleg megfelelő. A jelenlegi teremnek rendkívül rossz az akusztikája. Ennek következtében sokan nem is vállalják az itteni fellépéseket.

Olyan új filharmónia termet, kell felépíteni, melyben minden művész örömmel, lépne fel. A közel 500 ezer lakosú város megérdemel egy korszerű hangverseny termet.

Csomafáy Ferenc