2021.03.17. 07:19
„A zene hangjain imádkozott…”
A nagyváradi Rulikowski temetőben kísérték utolsó földi útjára tegnap délután a hosszú szenvedés után elhunyt Kinda Péter gordonművészt, az állami filharmónia, illetve a székesegyház Szent László Ének- és Zenekarának megbecsült, köztiszteletnek örvendő tagját.
Ciucur Losonczi Antonius
Elmélkedésében Pálos István kanonok, a székesegyház lelkésze úgy fogalmazott: Kinda Péter sok örömöt szerzett nekünk a hangszerével, hiszen a kultúra terjesztője volt mind a filharmóniában, mind a bazilikában, ahol ő a zene hangjain imádkozott, kamatoztatva Isten adta tehetségét. Most is előttünk van szelíd, mosolygós arca, hiszen soha senkit nem tudott megbántani. „Mindig kedves volt, és én hiszem, hogy eltanulta Jézustól azt a gondolatot, és tettekre váltotta az Úr tanítását, aki azt mondta, hogy tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű.” Meglepő kijelentés ez a részéről, hiszen az Úr halottakat támasztott fel, csodákat tett, és mégsem azt mondta, hogy ezeket tanuljuk tőle el. Hozzá hasonlóan Kinda Péter is szolgált, hiszen minden muzsikus a hangszerével oktat, tanít, valami finomságra, valami lelki, belső, igazi rezonanciára, ami az életet értékesebbé, szebbé, örömtelibbé teszi. És akik másokat jóra tanítottak, azok ragyogni fognak, mint a csillagok – olvashatjuk a Szentírásban. Így tehát számunkra még mindig ragyog az ő mosolya, az ő jóindulata, az ő emberszeretete. Jézus valószínűleg így álmodta meg a keresztény embert, aki amerre csak jár, mindenfelé derűt sugároz, és mindenhol a szeretetet, a kölcsönös tiszteletet terjeszti.
Arról is beszélt a tisztelendő: valamennyiünk életében eljön az a pillanat, amikor életünk hangszere elnémul, nem zendül már ajkunkon a szó, emberi kapcsolataink, úgy tűnnek, hogy megszűnnek. És mindezek dacára, noha az elhunyt kilépett a földi létnek ebből a formájából, mégis hozzánk tartozik, csak valahol egy másik világban, ahol nincs már sem fájdalom, sem gyász, sem jajkiáltás, csak örök béke és boldogság, amit Isten készített azoknak, akik bíznak őbenne, és hozzá akarnak tartozni. Nem lényeges tehát, hogy mikor és milyen körülmények közt megyünk el, egyetlen dolog a fontos: hogy milyen lelki tartalommal búcsúzunk, mert ennek a földi életnek egyetlen értelme van, hogy annak a végén vár minket Isten országa.
Fotók: A szerző felvételei
