Az aradi vértanúkra emlékeztek Margittán

Az aradi vértanúkra emlékeztek Margittán
Október 6 – án, nemzeti gyásznapunk délutánján, Margitta magyarsága megemlékezett a mártírhalált halt aradi vértanúkról.

A megemlékező ünnepség délután 18 órakor ökumenikus istentisztelettel kezdődött a református templomban, melyen először közösen elénekelték a Szózatot, elmondták az apostoli hitvallást, majd az igét Ft. Májernyik Mihály esperes – kanonok és Kovács Gyula református lelkipásztor hirdette. Az esperes úr beszédének első részében azt latolgatta, mit is jelent a magyarságnak október 6 – a, majd kihangsúlyozta, hogy az aradi vértanúk nem csak beszéltek, hanem tettekkel, sőt életük feláldozásával szolgálták hazájukat. Tudták, hogy tettüknek mély értelme és célja van. “Talán napjainkban is erre lenne szükség: kevesebbet beszélni és összefogva többet tenni. A rendszerváltás után mindenkiben látszott a tettvágy, a tenni akarás. Sajnos ma már sokunkból hiányzik az akkori tűz. Nem arra figyelünk oda, amire a leginkább kellene: népünk, nemzetünk jövőjére.”

Kovács Gyula tiszteletes úr történelmi visszatekintés tükrében igazolta, hogy október hónap a magyarság történelmében fekete és gyászkeretes hónap. Gondoljunk csak 1794, 1849, 1914, 1918, 1956 októberére, mondta. “Az aradi vértanúk prófétai lelkületű emberek voltak, akik ki tudtak állni, vállalták az áldozatot és végül a mártírhalált. Arra tanítanak bennünket, hogy jobbítsuk meg útjainkat, tetteinket 2014 – ben is.” Az egyházi szónokok után a Horváth János Elméleti Líceum kórusa az alkalomhoz illő énekeket énekelt Puskás Miklós zenetanár kíséretével / irányításával. A megemlékezést megtisztelte jelenlétével Biro Rozália szenátorasszony, Fodor Tamás kolozsvári konzul, Pocsaly Zoltán polgármester, az RMDSZ körzeti és helyi vezetői – Bradács Alíz, Árkosi Antal -, valamint az önkormányzat az intézményvezetők és a magyar civil szervezetek képviselői. Az ünnepség istenházi része a Himnusz eléneklésével ért véget, majd a templomkertben felállított Petőfi mellszobor előtt folytatódott. Ezen a helyszínen mondták el ünnepi gondolataikat a politikum képviselői, elsőként Biro Rozália szenátorasszony. Beszédében kiemelte, hogy a magyar emberek lelke október 6 – án gyászba öltözik, visszaemlékeznek és együtt imádkoznak a jelenért és a jövőért. “Az aradi vértanúk rezzenéstelen tekintettel és töretlen lélekkel vállalták, amit a sors rájuk mért.” Olyan nevelést kaptak, olyan erőt adott nekik az akkori közösség, hogy mindezt meg tudták tenni. Volt lelkük, felelősségtudatuk és erejük hozzá. Ezáltal váltak emberből hőssé. – mondta a szenátorasszony. Beszédet mondott továbbá Fodor Tamás Magyarország kolozsvári konzulja. Október 6 – át a polgári magyar nemzet emlékezetének egyik legfontosabb dátumának nevezte. “Ezen a napon minden magyar együtt, egységesen emlékezik.” A körzeti és helyi RMDSZ nevében Árkosi Antal elnök mondta el gondolatait.

Kiemelte, hogy október 6 – án nem csak az aradi vértanúkra emlékezünk, hanem mindazokra, akik a független Magyarországért áldozták fel szabadságukat, illetve életüket. A megemlékezéseket a szabadság gondolata tölti ki, mondta, majd így folytatta: ” Nem akarok napi politikai párhuzamot vonni, de sajnos, a történelem, mint már annyiszor, megismétli önmagát. Jelen korunkban sem akar Erdély elszakadni Romániától és az Európai Uniótól sem. Az önrendelkezéshez való jogunkért szilárdan kiállunk, hiszen Erdély nem gyarmat, nem a bukaresti és brüsszeli bürokraták játszótere, nem a korrupt rendszer aranybányája. Erdély a magyaroké is, ezért az kell történjen, ami a magyarok javát is szolgálja….. Egyszer talán elérkezünk ahhoz a ponthoz, amelyet Ők (aradi vértanúk) megálmodtak, amiért küzdöttek: egy békés, erős, gazdag magyar közösség! Mi, magyarok – az anyaország határain túl – hálánk és köszönetünk kifejezése mellett csak egyet kívánhatunk: nyugodjanak békében!” A beszédek között a magyar iskola diákjai – Horváth Vivien, Juhász Melinda, Szebeni Noémi, Kocsis Alexa – mondtak az alkalomhoz illő verseket. Ezt követően elhelyezték a megemlékezés koszorúit a Petőfi szobor talapzatánál.

Szőke Ferenc