Az aradi vértanúkra emlékeztek Margittán

A néptáncosok fáklyás díszőrséget álltak a megemlékezésen
A néptáncosok fáklyás díszőrséget álltak a megemlékezésen
Nemzeti gyásznapunkon idén is megemlékeztek Margittán az 1849. október 6-án Aradon kivégzett 13 honvédtisztről, a Budapesten ugyanaznap halállal sújtott Gróf Batthyány Lajos első felelős miniszterelnökről, és a szabadságharc további, mártírhalált halt áldozatairól.


A megemlékező ünnepség főszervezője a város RMDSZ-szervezete volt, együttműködésben a történelmi egyházi felekezetekkel, a Horváth János Elméleti Líceummal és a magyar civil szervezetekkel. A műsoros megemlékezésnek, mely váltott helyszínű, idén a református templom adott otthont. Az ökumenikus istentisztelet 19 órakor kezdődött, melyen a házigazda, Kovács Gyula református lelkipásztor, valamint Husztig Róbert katolikus káplán és Dóczi Tibor baptista lelkipásztor hirdették az igét. Ennek keretében történelmi visszatekintők is elhangzottak, kegyelettel emlékezve vértanúinkra. Hálaadó és könyörgő ima zárta az istentiszteleti részt, melyet Kovács Gyula mondott el, majd az emlékezők közösen mondták el az Úr imáját.

Jogtalan vádak

A továbbiakban az ünnepség moderátora, Szőke Ferenc vázolta röviden a 169 évvel ezelőtti történéseket, melyben kiemelte, hogy a bírósági eljárás dacára a kivégzés tulajdonképpen gyilkosság volt. Az ítélet ugyanis koncepciós eljárás során született, jogtalan vádak alapján. Célja pedig a megtorlás és megfélemlítés volt. Utóbbi nem valósult meg, hiszen a magyart nem lehet megfélemlíteni. Az ítéletet a mártírok jellemükhöz illő méltósággal viselték. „Mi, utódok teljes joggal lehetünk rájuk büszkék és becsületbeli kötelességünk, hogy az évforduló napján emlékezzünk rájuk”– mondta megemlékezése zárszavában, majd felsorolta a vértanúk neveit, fejet hajtva dicső emlékük előtt. A továbbiakban köszöntötte a már említett egyházi felekezetek képviselőit, Cseke Attila megyei RMDSZ-elnököt/szenátort, aki minden évben hazamegy a megemlékezésre, Árkosi Antal városi RMDSZ-elnököt, Bradács Alíz tiszteltbeli RMDSZ-elnököt, az önkormányzati képviselőket, valamint az intézmények, a civil szervezetek vezetőit/képviselőit, és mindenkit, aki ott volt, hogy fejet hajtson a mártírhősök emléke előtt.

Az RMDSZ részéről Árkosi Antal elnök és Horváth Éva választmányi tag koszorúzott
Hősiesen harcoltak

Ünnepi megemlékező beszédet elsőként Cseke Attila mondott. Hangsúlyozta, hogy „a megtorlás nem kettészakította, hanem összekovácsolta a társadalmat.” Visszatekintőjében elmondta, hogy 1849–’51 között Haynau vezényletével a leírások szerint legalább 140 embert végeztek ki és 1500-at ítéltek börtönbüntetésre, vagyonelkobzással. Volt közöttük magyar, német, osztrák, horvát, örmény és szerb is, kisnemes és főnemes, vagyonos és vagyontalan egyaránt. „Voltak a vértanúk között barátok és ellenfelek, de egyben azonosak voltak: hősiesen harcoltak a magyar szabadságért, a nemzeti függetlenségért, a polgári átalakulásért.” Beszédében így definiálta a szabadságot: „nem az, ha megteheted, amit akarsz, hanem az, ha nem kell megtenned, amit nem akarsz.” Zárszavában kiemelte, hogy a vértanúk üzenete számunkra az, hogy a közösség, a haza mindenekelőtt van, és ezek felemelkedésében mindenkinek megvan a maga szerepe.

Árkosi Antal kiemelte, hogy október 6-a nemcsak nemzeti gyásznapunk, hanem nemzeti létünk megtartó ereje is. Beszédének vezérgondolata az volt, hogy a magyar nemzet legyőzhetetlen, hiszen mindig, minden körülmények között fel tud állni. Levert szabadságharc és a trianoni széttépés után is képes volt évtizedek után, egy felelős kormány által, a lelki és szellemi újraegyesítésre. A harc azonban nem szűnt meg, mert most is a magyarra vár, hogy megvédje hazáját és Európát is. „Ennek ellenére most épp az Európát irányító erők készülnek a magyar nemzet akaratát a sárba tiporni. Ebben a helyzetben viszont büszkék lehetünk, hogy anyaországunkban vannak olyan vezetők, akik vállalják a harcot határaink és függetlenségünk megvédésére. Büszkék lehetünk, hogy vannak olyan, a közös érdekeinket képviselő politikusok, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy az Európai Unió tagjaként érvényesíteni tudjuk nemzetpolitikánkat. Nekünk, erdélyi magyaroknak ez kell hitet adjon ezekben a kritikus időkben!” – mondta, majd zárszavában arra biztatott, hogy nyújtsuk egymás felé kezeinket nemzeti megmaradásunkért.

Műsoros rész

A beszédek között a Horváth János Elméleti Líceum tanulói Kun Tünde és Szabó Melinda magyartanárnők irányításával, Szőlőszem címmel, egy irodalmi jelenetet adtak elő, Kocsis Alexa, Reményik Sándor: Ne ítélj című versével színesítette az ünnepséget. A Puskás Miklós és Puskás Enikő pedagógusok által vezetett Mi-Kis Kórusunk aktuális éneke zárta a műsoros részt. Mindannyian elnyerték az emlékező közönség tetszését és elismerését. Az eseményt megtisztelte jelenlétével a magyar iskola igazgatója, illetve igazgatóhelyettese, Nagy Gabriella és Bondár Piroska. Záróénekként a szépszámú emlékező a Szózatot énekelte, majd a templomkertben lévő Petőfi mellszoborhoz vonultak, ahol elhelyezték a megemlékezés koszorúit. A szobor mögött a néptáncosok álltak fáklyás díszőrséget. A házigazda Kovács Gyula lelkipásztor áldása után nemzeti imánk közös éneklése zárta a megemlékező ünnepséget, melyről nemzeti identitásukban megerősödve tértek haza a részvevők. „Jövőre is nagy szeretettel várjuk Önöket” – hangzott el a moderátor zárszavában.
Hajas Anna

Címkék: ,