„Az áldozatvállalás nem hiábavaló”

„Az áldozatvállalás nem hiábavaló”
A tizenhárom aradi vértanú áldozatvállalását és sorsuknak mai korhoz szóló üzenetét emelték ki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt október 6-i megemlékezésén. A legnagyobb veszély nem a véres fizikai elnyomás, hanem a közöny, hangzott el.

A megemlékezés vasárnap délelőtt tíz órakor a nagyvárad-olaszi református templomban kezdődött, ahol Nagy István teológiai professzor, a nagykőrösi tanítóképző nyugalmazott dékánja hirdetett igét. Mondandóját János evangéliumából vett idézetre, a búzamag példázatára építette, melynek három üzenetét emelte ki. Az első üzenet az, hogy fel kell vállalni az áldozatot. Jézus az őt felkereső és feltehetőleg a saját hazájukban Jézusnak fényes karriert kínáló görögöknek beszél a búzamagról, amely ha a földbe esve „el nem hal, csak egymaga marad, ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem”. Jézus a fényes karrier helyett felvállalta az áldozatot, és más vonatkozásban ugyanígy felvállalták az áldozatot az aradi vértanúk is. A gabonamag példázatának másik üzenete, hogy csak a felvállalt áldozatnak lesz gyümölcse, azaz nem mindegy, hogy valaki áldozatul esik valaminek, vagy pedig felvállal egy áldozatot. Jézus kész felvállalni az áldozatot, de ennek az áldozatvállalásnak lett a gyümölcse a keresztény egyház. Jézus saját halálával az isteni örök életet tette elérhetővé az ember számára. A példázat harmadik üzenete az, hogy az áldozatvállalás nem hiábavaló. Nagy István hangsúlyozta, hogy ma a legnagyobb veszély nem a véres fizikai elnyomás, hanem a közöny, és ezt az ellenséget csak tudatos áldozatvállalással lehet legyőzni.

Kiállni valami mellett

Megemlékező templomi beszédében Tőkés László EP-képviselő, az EMNT elnöke emlékeztette a jelenlevőket arra, hogy rendkívül nagy nehézségek és akadályoztatás árán sikerült kiépíteni az erdélyi magyar tannyelvű egyetemi hálózatot, majd hozzátette, most a belső ellenséget kell leküzdeni, mert, mint mondta, mindig vannak magyarok, akiket meg lehet vásárolni, más magyarok hátráltatására. Ennek kapcsán Tőkés László úgy fogalmazott: „olyanok akarnak ide jönni (a várad-olaszi református templomba – szerk. megj.), akik ellopták a református egyház vagyonát, 320 millió forintot loptak el, és közel egymillió euróval nem tudnak elszámolni” – utalva a Bihar megyei RMDSZ-szervezet vezető személyiségeire, akiknek közbenjárására a magyar kormány az általa a református egyháznak korábban odaítélt 320 millió forintos támogatást a nagyváradi Ady-központ felépítésére irányította át. „Az aradi vértanúk nem azért haltak meg, hogy mártíromságukból egyesek politikai tőkét kovácsoljanak” – fogalmazott Tőkés, aki beszéde végén Orbán Viktor miniszterelnöknek 2007-ben Nagyváradon elmondott beszédéből idézett, mondván, hogy a magyarok számára a szabadság nem pusztán azt jelenti, hogy lázadunk valami ellen, hanem azt, hogy kiállunk valami mellett. A romániai magyaroknak most a székelyföldi és a partiumi autonómia kivívása mellett kell kiállnia, hangsúlyozta Tőkés László.

Érték és érdek

A megemlékezés déli tizenkét órakor a Nagysándor József emléktáblánál folytatódott, ahol elsőként Kristófi Kristóf, az EMNP nagyváradi elnöke szólalt fel. Többek között elmondta: „A magyar szabadságharc hősei, vértanúi mind eszmék, közös értékek mellett tettek tanúbizonyságot életükkel és halálukkal egyaránt. Bebizonyították a mi számunkra is, hogy az értékek fölötte állnak az érdekeknek. (…) A XXI. század elején is az látszik, hogy megfelelő emberek kellenek a gátra, olyan emberek, akik méltóak a szabadságharc hőseihez, mert teljes szívvel képviselik a magyar szabadság, a magyar önrendelkezés ügyét”. Beszéde végén Kristófi Kristóf Tőkés László és Orbán Viktor melletti kiállásra biztatta a jelenlevőket.

Önállóság

Csomortányi István, az EMNP Bihar megyei elnöke beszédében hangsúlyozta: „Minden századnak megvan a maga szabadságküzdelme és a maga választása. A választás gyökerénél pedig az az egyszerű kérdés áll, hogy hiszünk-e saját erőnkben, saját kezünkbe vesszük-e a sorsunkat, vagy külső hatalmaktól és mások irántunk való kegyébe vetett bizalommal várjuk, hogy valahogyan majd alakuljon a sorsunk? Az egyik az önfeladás, a merjünk kicsik lenni politikája, a másik az önrendelkezésé és az önállóságé. (…) Ma Erdély és Partium földjének lakói, függetlenül nemzeti vagy vallási hovatartozásunktól, gyarmati sorban élünk! (…) Miközben Erdély megyéi, különösen a magyarok lakta megyék a legjobb adózók, nekünk nem jut tisztességes egészségügy, nálunk nem épülnek autópályák, nálunk spórolnak az oktatáson. Most épp Erdély földjének rejtett értékeit, Verespatak altalajkincseit akarják elrabolni. Mi ez, ha nem a legsanyarúbb gyarmati sors? (…) Gyarmat és szabadon rabolható tartomány voltunk 1848-ban is. És származástól függetlenül együtt szenvedtek a Kárpát-haza valamennyi részeinek lakói. A válasz is közös volt, és mi sem lehetne erre szebb példa, mint az Aradon kivégzett mártírtábornokok, hiszen hat nép fiai küzdöttek egyazon ügyért. (…) Partium és Erdély önrendelkezésének ügye is közös ügy. Az autonómia és a föderalizmus közös ügye magyarnak éppúgy, mint románnak, hiszen a közös gondokra a megoldás is közös. De itthon továbbra is fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy bennünket, magyarokat egymás ellen fordítsanak. Rafináltan, hiszen a modern gyarmattartók saját testvéreinket használják népünk ellen. Kiemeltek egy szűk csoportot, akiket jóléthez, gazdasági és egyéb előnyökhöz juttattak, és az ő magyar hangjukon mondják el nekünk nap mint nap, mit miért nem lehet nekünk. Hogy miért nincs nyelvhasználat, miért nincs önálló állami magyar egyetem, miért nincs autonómia. Ez mai megosztottságunk oka, hiszen kétféle érdek van: az erdélyi magyaroké, mindannyiunk közös érdekei egyfelől, és egy szűk csoport üzleti és magánérdekei másfelől.”

Különbségtétel

Az utolsó felszólaló Zatykó Gyula, az EMNP alelnöke volt, aki többek között hangsúlyozta: „Az aradi vértanúk tartása, helytállása erkölcsi iránytűként jelenik meg a mai ember előtt. Emlékük nem lesújt, megfélemlít, hanem bátorít, ösztönöz. Mai, morálisan eltorzult világunkban nagy szükség van a hasonló példaképekre. (…) Mint tudjuk, az Aradon kivégzett vértanúk több nemzet fiai voltak, de senki nem beszél arról, hogy akik meghozták és végrehajtották az ítéletet, milyen nemzetiségűek voltak. Nagy valószínűséggel ebben a társaságban is több nemzet fiai lehettek. Ebből is látszik, hogy nincs kollektív hősiesség vagy bűnös nemzet. (…) Ma, legalábbis a világ civilizált felében, már nem karddal harcolnak a jogokért, mint ahogyan nem állít falhoz a hatalom senkit. Ma karaktergyilkosság zajlik. Aki nem tetszik az erőseknek, a hatalomnak, azt aljas módszerekkel, suttogó propagandával, nyomtatott kitalációkkal, hamis vádakkal próbálják lejáratni, tönkretenni. (…) Ezért nagyon fontos, hogy tisztán lássunk, hiszen sok álnok, a nyomorító hatalom érdekeit gátlástalanul kiszolgáló ember jár közöttünk. Különbséget kell tudnunk tenni azok között, akik valóban dolgoznak a nemzetünkért, vagy csak önérdekből úgy tesznek. Azok között, akik a hazát, és azok között, akik az államot szeretik és szolgálják”.

Pap István