Az 1918-1919-es forradalmak és Trianon

Az 1918-1919-es forradalmak és Trianon
Nagyvárad – Az RMDSZ Bihar megyei szervezete által létrehozott Szacsvay Akadémia magyarságtörténeti előadássorozata keretében szerda este Zeidler Miklós, az ELTE adjunktusa, a Századok című folyóirat szerkesztője tartott előadást az Ady líceumban.

A Szacsvay Akadémia e heti meghívottja előadása kezdetén arra hívta fel a figyelmet: a magyarországi történészek egyetértenek abban, hogy öt döntő tényező vezetett Trianonhoz, csupán ezek fontossági sorrendjén vitatkoznak. Ezek a faktorok a következőek: a 19. század végén, illetve a 20. század elején az osztrák-magyar monarchián belül feszültségek léptek fel, melyek összefüggtek a nemzetiségi mozgalmakkal, illetve a kisebbségek nacionalista ébredésével; a történelmi Magyarországot körülvevő országok területszerzési törekvései; a magyarországi nemzetiségek szeparatista szándékai; az Antant anexiós és biztonságpolitikai megfontolásai, valamint a háborús veresség utáni, különböző politikai irányzatú kormányok sikertelenségei. E folyamatokat az első világégés katolizátorként előidézte, illetve felgyorsította, melyek egyébként amúgy is lejátszódtak volna, csak nem ennyire hevesen és meggondolatlanul.

Az első világháborúban 1917-ig a frontvonalak nem sokat módosultak, döntő változás akkor következett be, amikor a bolsevik forradalom miatt Oroszország kilépett az Antantból- magyarázta Zeidler Miklós. Az Antant ekkor három dologgal próbálkozott: új szövetségest keresett, katonai innovációval állt elő (páncélos alakulat, légierő fölény) és gyengítette a Központi Hatalmak belső összetartó erejét. Ugyanakkor a maga oldalára állította az 1917 végén a háborúba lépett USA-t. Közben egy másik folyamat is zajlott: a Ferenc Józsefet a trónon felváltó IV. Károly a békekötés igényével lépett fel, mely kisérlete azonban kudarcba fulladt, ugyanis az Antant-hatalmak ún. domináns békét reméltek, 1918 elején pedig Wilson amerikai elnök közzétette közismert pontjait.

Fegyverszüneti egyezmény

A monarchia 1918 őszén több fegyverszüneti ajánlatot tett, végül november 3-án született meg a Pádovai egyezmény, mely az olasz határszakaszt érintette. Közben viszont az osztrák-magyar monarchia, mint egységes állam igencsak roskadozott. IV. Károly október 16-án meghirdetett föderalizációs programja ellen a magyarok tiltakoztak, két hét leforgása alatt pedig az intézményrendszer is összeomlott. Mindezek következtében kormányváltás történt Ausztriában és Magyarországon is. Ekkor jutott igazán meghatározó szerephez gróf Károlyi Mihály, aki november 1-jén alakított kormányt. Zeidler Miklós szerint a tömegek hiteles politikusnak tekintették, kinevezését általános ovációval fogadta az utca népe. A történész arra hívta fel a figyelmet: Károlyi mindvégig integralista maradt, vagyis meg akarta őrizni a történelmi Magyarország területi egységét, az ő idejében jelent meg például a Nem, nem, soha! jelmondat. Olyan csődhelyzetet örökölt azonban, melynek előidézésében neki semmilyen szerepe nem volt. Az őszi rózsás forradalom sikertelensége a történész megitélésében elsősorban azzal magyarázható, hogy Károlyi nem tudott változtatni a külpolitikai helyzeten és nem kapta meg az Antant hivatalos elismerését. A Belgrádi katonai konvenció megkötése után nem tudta meggyőzni ellenfeleit arról: Magyarország nyugati típusú átalakulása zajlik, a nemzetiségi problémákat sem tudta megoldani, és nem tudta megakadályozni a külföldi hadseregek bevonulását.

A Tanácsköztársaság

Károlyi ezért átadta a hatalmat a szociáldemokratáknak, azonban mivel ezen alakulat mögött nem volt jelentős tömegbázis, a szocdemek kompromisszumot kötöttek a Kommunisták Magyarországi Pártjával, és március 22-én megalakult a Tanácskormány. Proletárdiktatúra lett és a külpolitika orientáltsága is jelentősen megváltozott. A történteket rosszallással fogadták Párizsban, főleg a franciák, akik különösen ellene voltak a bolsevizmus világhódító tendenciáinak. Magyarországon 130-160 ezer fős vörös hadsereg alakult, mely az öt hét alatt zajlott Északi hadjárat során 15 ezer négyzetméternyi területet visszafoglalt. Clemenceau nyomására azonban a magyarok visszavonulásra kényszerültek, az általános letargia közepette pedig Kun Béla és elvtársai augusztus 1-jén elmenekülni kényszerültek.

A békeszerződés

A Tanácsköztársaság bukása után szakszervezeti kormány állt fel („hatnapos kormány”), augusztus 7-én pedig idegen fegyveres segítséggel megalakult a hazafias, nemzeti retorikájú, Friedrich István vezette jobb-konzervatív, ellenforradalmi kormány. Ezt november 24-én a keresztény szocialista beállítottságú Huszár Károly irányította kabinet váltotta, melyet az Antant is elismert. Az Apponyi Albert gróf vezette békedelegáció 1920 . január 5-én indult Trianonba, többhónapos hasztalan küzdelem után pedig a magyar népjóléti miniszter és egy hivatásos diploma június 4-én írta alá a békeszerződést. (A hivatalos dokumentumokon így szerepel, noha tartalmilag inkább diktátum). A megállapodást a magyar országgyűlés 1920. november 15-én ratifikálta és 1921. július 26-én hirdették ki, mely pillanatban a történelmi Magyarország megszűnt létezni.

Ciucur Losonczi Antonius



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .