Autonómiát Székelyföldnek

Autonómiát Székelyföldnek

Gyergyószentmiklós – Tőkés
László püspök,
EP-képviselő hétvégi
székelyföldi körútjának
első állomásaként
Gyergyószentmiklóson egy lakossági
fórum keretében meghívottjaival
– köztük egy baszk és egy flamand
politikussal – az autonómiáról,
illetve a magyar nemzetpolitika vonatkozó
részeiről tartott nyílt vitát.


A vendégeket Mezei János, a Magyar
Polgári Párt (MPP) színeiben
Tőkés László hathatós
támogatásával mandátumot
nyert polgármester fogadta, aki
köszöntő beszédében az
európai parlamenti választásokat
mérföldkőnek nevezte az erdélyi
magyar politika alakulása
szempontjából, valamint megjegyezte, hogy
az eredményesség érdekében
mindannyiunknak kötelessége
túllépni saját emberi
gyarlóságain. Külön
köszönetet mondott Tőkés
László püspök megtisztelő
jelenlétéért, aki –
félretéve a negatív
véleményeket – töretlenül
nyitott marad a párbeszédre az MPP
irányában is.

Toró T. Tibor EMNT-alelnök
moderálásával a
felszólalók sorát Németh
Zsolt
, a Magyar Országgyűlés
Külügyi és Határon Túli
Magyarok Bizottságának elnöke a
mindannyiunkat befolyásoló
világméretű válság
kapcsán a lengyel miniszterelnök szavait
idézte: ahogy a rendszerváltás
idején, úgy most is a szolidaritás
az, ami erőt adhat. Ezen gondolatnak
külön aktualitást
kölcsönzött, hogy a bizottsági
elnök reggel még Varsóban volt, ahol
az Európai Néppárt (EPP) tartotta
kongresszusát. A fideszes politikus
beszédében az autonómia
problematikáját járta körbe,
és feltette azt az eddig még
megválaszolatlanul maradt kérdést,
mely szerint lábra tud-e állni az
erdélyi magyar közösség, hisz a
válságnak és a belpolitikai
viszonyoknak manapság nem
alakítója, sokkal inkább
elszenvedője. Majd a román
államelnök, Traian Băsescu
„aggályaira” válaszolva,
amelyek értelmlben az
autonómiatörekvésekből a
román államfő csakis annyit tud
elfogadni, amennyi nem alkotmányellenes,
Németh Zsolt kifejtette: egy
működő demokráciában
mindaz, amit tételesen nem tilt az
alkotmány, az megengedett. Az már sokkal
inkább alapszabályba
ütköző, vélte az
anyaországi politikus, ha egy akaratát
egységesen kifejező tömeg
véleményét – nevezetesen az
Székely Nemzeti Tanács (SZNT)
által az autonómia ügyében
szervezett népszavazás
eredményeként született 210 000-es
igenlő szavazatot – veszik semmibe.
Németh Zsolt hozzátette: ugyanakkor
ahhoz, hogy külpolitikai szinten is erőteljes
hangon szólalhassunk fel, meg kell
találnunk a megfelelő eszközrendszert,
és újra kell alakítanunk a
párbeszéd intézményeit.
Legvégül a választások
aktualitását hangsúlyozta,
és mindannyiunk felelősségét
abban, hogy hatékony magyar képviselet
mellett saját belső
önrendelkezési jogunkat
visszaszerezhessük.


Németh Zsolt után a baszk
nemzetiségű Iria Bernadette De
Epalza
osztotta meg élményeit
első erdélyi látogatása
alkalmával. Első pillantásra
több hasonlóságot is felfedezett
Baszkföld és szűk hazánk
között, nevezetesen a tájbéli
hasonlóságok, a zászló
színei és a koalíció
létrejötte terén. Mint elmondta:
Baszkföldön ugyanez a helyzet állt
elő: az egymással versenyben
lévő pártok (amelyek sokszor
elégedetlenül viszonyulnak a másik
politikai eszköztárához,
céljaihoz) az európai parlamenti
választásokra koalíciót
kötöttek, hiszen a koalíció a
legésszerűbb módja annak, hogy
egységes képviseletünk lehessen az
Európai Parlamentben.

Günther Dauwen, a belgiumi flamandok
képviseletében, az Európai Szabad
Szövetség (EFA)
igazgatójaként külön kiemelte,
mekkora megtiszteltetés volt Tőkés
Lászlóval dolgoznia az elmúlt
szűk másfél esztendőben, ezt
követően pedig rövid bemutatást
adott az EFA szervezetéről és
működéséről. Fontosnak
tartotta kihangsúlyozni, hogy ezen
progresszív pártok kivétel
nélkül pacifista
irányultságúak,
ideológiájuk pedig az
önrendelkezés elvén alapszik. Az EFA
küldetését a
következőképp fogalmazta meg: hitet
kell nyújtani azoknak a kisebbségeknek,
akiknek nincs hangjuk – vagyis „hangjai
vagyunk a némáknak”, mondotta. Az
autonómia kapcsán felhívta a
figyelmet, hogy az
autonómia-törekvések nem
csupán a nyelvünkért és
kultúránkért való
küzdelmet jelentik, de szociális és
gazdasági harcok is egyben, amelyeket politikai
porondon kell megvívni. Az európai
parlamenti választások kapcsán
jelezte: ez a választás (mint
bármelyik választás) nincs
lejátszva, az érdektelenség, az
apátia és az
ellenségeskedés gátolja az
erső képviselet
létrejöttét. Végezetül
az EFA sokat idézett jelmondatát
parafrazálva arra buzdította a
jelenlévőket: legyen erős magyar
identitásuk ahhoz, hogy valóban
európaivá válhassunk.


Tőkés László
záróbeszédében
szigorú mérleget vont az elmúlt
másfél év európai
parlamenti képviselettel kapcsolatban, valamint
Magyarország öt évvel ezelőtti,
és Románia két évvel
ezelőtti EU-csatlakozásával
kapcsolatban is. Feltette a kérdést:
mennyire érte meg csatlakozni?
Válaszában kifejtette, hogy „nagyon
mélyről, többszörösen
hátrányos helyzetből
indultunk”, jelenleg is egy mondhatni
„demográfiai katasztrófa”
következményeit viseljük –
emellett az MPP és az RMDSZ közötti
feszültségek
másodrendűekké törpülnek.
Jelzésértékű, hogy a magyar
szigetvilág aprózódása
egyre tovább folytatódik. A nemzeti
kérdést kárpát-medencei
dimenziókba áthelyezve visszautalt a De
Epalza kisasszony által vázoltakra: a
baszkok is több országban élnek,
és az össznemzeti összefogás
bizony még tőlünk nyugatabbra is
kihívást jelent. Ennek
fényében kellene tudatosítani a
következő alapelvet: „nem
legyőznünk, hanem megnyernünk kell
egymást”. Minden afelé mutat,
fogalmazta meg „erkölcsi
imperatívuszát”, hogy
nemzetstratégiai céljaink
elérése érdekében
össze kell fognunk, nem csupán
Székelyföldön, Erdélyben, de az
egész Kárpát-medencében is,
hogy a magyar ügyet európai
üggyé tegyük, hogy a
tizenötmilliós magyar nemzet
egységes hangon szólhasson a
sokszínű Európában.


A hozzászólások és a
nyilvános vita keretében Füzes
Oszkár
, Magyarország bukaresti
nagykövete is az összefogás mellett
állt ki, mivel az elkövetkezendő
választások során az erőt
elsősorban a szavazatok számában
mérik majd, és nem mindegy a világ
és Románia szemében, hogy ezen
mandátumok mögött hány szavazat
áll valójában. Nem is érti,
fogalmazott a nagykövet, hogy az Erdélyi
Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a
Romániai Magyar Demokrata Szövetség
(RMDSZ) megegyezését miért kell
még mindig magyarázni, hiszen az
elkövetkező események minden
személyes és pártérdeket
felülírnak.


A továbbiakban elhangzó
kérdések és az erre adott
válaszok viszont ugyanezt a témát
járták körbe. Bár a
rendezvényt házigazdaként az MPP-s
polgármesteri kabinet szervezte, a
kérdezők többsége az RMDSZ
képviseletében volt jelen. Talán a
szűkebb körű jelenlét miatt, a
felszólalók őszintén
sorjáztatták érveiket a
megegyezés mellett és fejezték ki
megnyugvásukat, vagy épp keserű
hangú hozzászólásban a
helyi ellenséges viszonyokat
tárták fel, múltbéli
sérelmeket hánytorgattak, akár
Tőkés László helyett is.
Egységes válaszként
fogalmazódott meg azonban: ne a harag, hanem
sokkal inkább a felelősség vezessen
bennünket a választások
idején, hogy hosszú távon
kárpát-medencei szinten foghassunk
össze, és ne csak „a” balti
ügy, vagy „a” lengyel ügy legyen
európai ügy, hanem váljunk
elég erőssé ahhoz, hogy
„a” magyar ügyről is szó
lehessen.


Másnap, május 1-én
Tőkés László és
vendégei a Makfalván szervezett
Székely Majálison tették
tiszteletüket. A késéssel
kezdődött ünnepségen
Tőkés László
köszöntő beszédében
értetlenkedésének adott hangot:
míg Gyergyószentmiklóson a Magyar
Polgári Párt tagjai, addig
Makfalván az RMDSZ-esek maradtak
tüntetően távol az SZNT által
szervezett rendezvénytől. Ez a
végletes megosztottság a
betegségünk, fogalmazott az EMNT
elnöke, képtelenek vagyunk
felülemelkedni kicsinyes sérelmeinken. Az
ő számára nincsenek MPP-s vagy
RMDSZ-es választók, nem úgy
dolgozott Brüsszelben, hogy most ő a
rá szavazó 170.000 erdélyi magyart
képviselte volna kizáróan –
hiszen „egy a nemzet”, foglalta
tömören össze, ebben kell gondolkodnunk,
csak így van esélyünk elérni
Székelyföld területi
autonómiáját, valamint
Erdély-szerte többszintű és
többszínű autonómiát.


Az „nemzetközi autonomisták”
csoportja még kora délután
továbbutazott, hiszen 15 órai kezdettel
Csíkszeredában tartották azt a
nemzetközi autonómia konferenciát,
amely az Európában működő
autonómiák közül mutatott fel
kiemelkedő példákat, majd az
erdélyi magyar
autonómia-törekvésekről
cseréltek eszmét.


A konferencia moderátori szerepét
ellátó Toró T, Tibor, az
EMNT alelnöke üdvözölte a
meghívottakat: Tőkés
László
püspököt,
Becsey Zsoltot, a Fidesz
EP-képviselőjét és a
Hét Határ Egyesület
elnökét, valamint a rendezvény
házigazdáját, Ráduly
Róbert
et, Csíkszerda
polgármesterét, továbbá
Tamás Sándort, a Kovászna
Megyei Tanács elnökét,
Németh Zsoltot, a magyar
országgyűlés Külügyi
és Határontúli
Bizottságának elnökét,
Iria Bernadette de Epalza kisasszonyt a baszk
EP-képviselet részéről,
Günther Dauwent, az EFA flamand
pártigazgatóját, Szabó
Béla
főkonzult, és nem
utolsó sorban a Magyar Összefogás
Listáján az EMNT jelöltjeként
szereplő László János
vállalkozót, Bakk Miklós
erdélyi autonómia-szakértőt,
a Babeş-Bolyai Tudományegyetem
politikatudományi tanszékének
egyik vezetőjét, több
autonómia-tervezet szerzőjét
és Szilágyi Zsolt
EMNT-alelnököt, Tőkés
László brüsszeli
kabinetvezetőjét, a magyar
összefogás listájának 4.
helyezettjét, aki egyben az erdélyi
magyarság egyik legképzettebb
külpolitikusa. Izsák Balázs
SZNT-elnök a Székely Majális miatt
előadását küldte el.


Nyitóbeszédében Ráduly
Róbert
a területi autonómia
melletti kiállásra buzdított, mert
ennek olyannak kell lennie számunkra, mint az
Istenbe vetett hit, vallási
hovatartozástól függetlenül.


Ráduly Róbertet a
felszólalók sorában
Tamás Sándor
tanácselnök követte, aki
összehasonlításként
megemlítette a szovátai nemzetközi
autonómia-konferenciát, amelyen a
katalánok és dél-tiroliak is
elmondották: a leglényegesebb
kérdésekben össze kell fogni
attól függetlenül, hogy a napi
politikai csörtékben ki-ki a maga
ügyét képviseli.


A székelyek, számolt be Tamás
Sándor, létrehozták a
Székelyföldi Megyék és
Városok Szövetségét, amely
egy informális testület. Hargita és
Kovászna megye városainak
polgármesterei alkotják a
testületet, mely infrastrukturális gondokra
is megoldást keres. Jelezte: nem volt
könnyű túllépni a
székekben való gondolkodáson, a
megyehatárokon és a politikai
meggyőződéseken, de sikerült
végül a Székelyföldet
egységesen megjeleníteni, és ez
már igazi mérföldkő a magyar
nemzeti kisebbségi összefogásban.


Megnyitó előadást tartott
továbbá Becsey Zsolt, aki a
Hét Határ Önkormányzati
Szövetség elnökeként ismertette
a szervezetüket. Vázolta: olyan,
határon átnyúló
területi csoportosulás az övék,
amely az unió adta lehetőségek jobb
kihasználása végett jött
létre, és bár a testületet a
pluralizmus jellemzi, ennek ellenére
egységes fellépésre
törekszenek.


A fideszes EP-képviselő
különböző európai
uniós alapelvek
megközelítésében
tárgyalta az autonómia
kérdését. Elsőként a
lisszaboni szerződésre hivatkozott, mely a
kisebbségi jogokat kollektív
jogként definiálja. A következő
EU-s alapelv a szubszidiaritás elve, melynek
értelmében a döntések
végrehajtása azon a szinten
valósul meg, ahol ez a leghatékonyabb.
Állami szintre pedig csak azt szabad vinni, amit
területi, önkormányzati szinten nem
megvalósítható. Mindez
véleménye szerint leginkább az
autonómia kereteiben nyerne realitást.
Ezt egészíti ki a kohézió
alapelve: ennek értelmében a
felzárkóztatásnak nemcsak
szociális, de területi értelemben is
meg kell valósulnia. Ezen területi
egységeknek azonban mint homogén
fejlesztési egységeknek kell
megjelenniük, a régiók
mesterséges létrehozása az EU
hatékonyságát is
gyöngítik. Ebben az értelemben
kizárólagos fontosságot nyer
Székelyföld területi egysége.


Becsey Zsolt szerint a Magyar Belső Piac
koncepciója lehetne az, amely
gyógyírt jelenthet a trianoni sebekre.
Ezen megnevezés mögött egy
előrehaladó gazdasági
kooperáció áll, amelyet
távlatokban gondolkodva segít a
közös adórendszer, a közös
elszámolási rendszer és nem
utolsósorban a leendő közös
pénz.


A 21. század egyik legnagyobb
problémája az integrált
munkaerő megtartása lesz, jelezte a
délmagyarországi politikus,
különösen az euró
bevezetésével jelent majd nagy
kihívást a munkaerő
megtartása. Vagy sikerül itthon tartanunk a
munkaerőt (és ebben játszana
kiemelkedő szerepet az autonómia), vagy
pedig Romániának is számolnia kell
az iszlamizálódás
veszélyével. Ráadásul az
EP-képviselő azt is jelezte: az
eurózónához való
csatlakozás előtt a nyugati országok
nem fognak tevőlegesen közbelépni a
kárpát-medencei problémahalmazok
megoldása érdekében, ellenben
elvárják, hogy a posztkommunista
országok megoldják azokat. Emiatt a
civilizációs deficit miatt
Romániát hátrány
érheti az EU-ban, vonta le a
következtetést Becsey, ezért a
székely területi autonómia minden
többségi tévhit ellenére
nemhogy ellenkezne Románia alkotmányos
rendszerével, hanem sokkal inkább
erősíti azt.


A megnyitó előadások sorában
utolsóként Tőkés
László
püspök,
EP-képviselő demográfiai adatok
sorával bizonyította az erdélyi
magyarság
erodálódását. Statisztikai
adatokkal igazolta, hogy kilencven év óta
folytatódik egy „vértelen,
békés etnikai genocídium”,
melynek eredményeként
„siekeresen” megváltoztatták
Erdély etnikai arányait.
Például: míg 1920-ban
Erdély valamennyi lakosságának
45%-a tartozott valamely kisebbséghez, addig
jelen pillanatban a kisebbségek aránya
kb. 20%-. Sajnos, ez a politika
Székelyföldön is komoly
eredményeket könyvelhet el, és a
csángósodáshoz hasonló
folyamat ment végbe a
Székelyföldön kívüli
területeken is.


Szemlélet- és
módszerváltásra van
szükség, jelentette ki az erdélyi
magyarok európai képviselője.
Hangsúlyozta: nem elég a
részletjogok kivívása, sokkal
inkább intézményesített
és törvényben rögzített
jogok szükségesek, amelyek
alapozását a kollektív jogok
nemzetközi elismertetése és
kodifikációja jelentené.


„Ne essünk abba a szent
egyoldalúságba – fejtette ki
Tőkés László –, hogy
csak a székely területi
autonómiát hangsúlyozzuk, hiszen
vannak még olyan régiók,
kisrégiók, amelyek szintén
autonómiát igényelnének,
példának okáért
Érmellék, Kalotaszeg vidéke, vagy
Szatmár-Bihar megye – ezekre mind
adekvát megoldást kell
kidolgoznunk.”


Most, 2009-ben történelmi
esélyünk van arra, egy olyan
együttállást
valósítsunk meg az összmagyar
politikában, amely a határok feletti
nemzetegyesítés gondolatát
érvényesítheti. De ehhez
egységes fellépésre van
szükség, ezért is született meg
az erdélyi magyar összefogás az
európai parlamenti választásokra.
Ennek nyitánya a közös
kampánynyitó az RMDSZ-szel május
4-én Sepsiszentgyörgyön,
aktualizált a Magyar Összefogás
Listájának vezetője.


Kijelentette: nagyon fontos, hogy a
kisebbségpolitikai áttörést
első szinten itthon érjük el, mert ezt
követően leszünk csak képesek egy
átfogó változást
előidézni az Európai Parlamentben,
ahol a kisebbségi ügyek
nemzetköziesítésében nagy
segítségére van az Európai
Szabad Szövetség, ugyanis a
néppárt ezekben a
kérdésekben sokkal óvatosabb.
Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy meg kell
nyernünk magunknak a néppárti
támogatást, és olyan szintű
áttörést kell elérnünk a
kisebbségi jogok rendezése terén,
mint annak idején a Helsinki Nyilatkozat az
emberi jogokkal kapcsolatosan.


Románia szempontjából is
aktuálisnak tartja az időt az
autonómia kibontakoztatására,
utalt Tőkés László Traian
Băsescu államelnöknek a IX. RMDSZ
kongresszuson hangoztatott mérsékeltebb
álláspontjára, hiszen a
kulturális autonómia
támogatása már
felülírta a román
államfő Budapesten tett „inverz nem,
nem, soha” álláspontját.
Zárásképp az
EP-képviselő megjegyezte:
ellentétben a közhiedelemmel, a
gazdasági válság és az
autonómia kérdése nem
állnak egymással ellentétben,
tehát ahogyan az erdélyi magyaroknak,
ugyanúgy Romániának is
érdeke egy erdélyi
nagyrégió megjelenése
európai szinten.


A szünetben a meghívottak
sajtótájékoztatót
tartottak, ezt követően Szilágyi
Zsolt
elemezte röviden az autonómia
ügyét külpolitikai szinten.
Szilágyi előadásában
áttekintette azokat az
intézményeket, amelyek az Unió
keretében jogvédelmet nyújthatnak,
mint például a strasbourgi emberjogi
bíróság, és felsorolta
azokat a nemzetközi dokumentumokat, mint
például a Koppenhágai
Egyezmény, amelyekben a kisebbségi
és emberjogi célok mint „soft
law”, azaz ajánlás szintjén
érvényesülnek. Megjegyezte:
egyáltalán nem mondható el az,
hogy a csatlakozás után alapvető
kérdéseink megoldódtak volna, hisz
még a tőlünk nyugatabbra
elhelyezkedő országokról sem
jelenthetjük ki, hogy teljes
értékben vállalnák a
nemzetközi normák életbe
léptetését.


Az autonómiához való jog nem
csupán politikai érettség
eredménye, hanem jogi
érettségé is. Az Unió
megpróbálta ugyan
kiküszöbölni ezt a
hiányosságot, és létrehozta
az Európai Alapjogi
Ügynökséget, ami azonban
autonómia ügyben nem egyelőre nem
bizonyult túl használható
intézménynek, mondta Szilágyi
Zsolt. Az uniós központi kormányzat
létrejöttével az államok
saját szuverenitásuk egy
részéről lemondanak Brüsszel
felé, mutatott rá az EMNT alelnöke,
de sokkal nehezebben
érvényesíthető az, hogy
ugyanezen vertikális elv alapján a
központi kormányzatok lefelé, a
régiók felé is jogokat
biztosítsanak. Az
autonómia-problémának van egy
stabilitás-faktora is, emelte ki a
külpolitikus: a délszláv
válság rádöbbentette az
Uniót arra, hogy az etnikai
problémák kezelése nem
megoldható az autonómia ügye
nélkül, hiszen gyakorlatilag az összes
rendezési terv az önrendelkezés
premisszájából indult ki.
Kár lenne addig várni, amíg a
fegyverek eldördülnek, zárta
beszédét Szilágyi Zsolt,
érdemesebb a jogállami keretek
között békés
eszközökkel küzdeni. Viszont nem lehet
stabilitást elérni egy országban a
kisebbségi ügyek rendezése
nélkül, így azt is mondhatjuk, hogy
az autonómia megelőzi a konflikust.


A magyar előadókat a külföldi
mehívottak követték,
közülük elsőként Iria
Bernadette de Epalza
a baszk kisebbség
történelmét, illetve aktuális
helyzetét mutatta be.
Előadásában kifejtette:
Baszkföld Franciaország és
Spanyolország között van felosztva,
hét provinciára tagozódik, amely
három különböző
adminisztratív régióhoz tartozik.
Minden provinciának megvan a maga
törvénykezése, ezek azonban
szellemiségükben azonosak, a
törvényeket
összességében a baszk
országgyűlés alkotja.


A baszk nyelv, az un. Euskara a baszk autonóm
közösségben hivatalos nyelv a
spanyollal közösen. Az
adminisztráció ezért köteles
kétnyelvű szolgáltatásokat
biztosítani. Az északi részben a
baszk politikai párt, az Iparralde majdnem
minden kompetenciával rendelkezik, ugyanakkor
egy kiterjedt mozgalom dolgozik az autonómia
érvényesítése
érdekében. A déli részben
viszont minden autonóm
közösségnek megvan a maga
Statútuma, országgyűlése
és kormánya. Sok kompetencia itt is az
autonóm közösség
hatáskörébe tartozik, mint
például a környezetvédelem,
szociális gondozás,
egészségügy, kultúra, egyes
területek ezzel szemben állami
hatáskörbe tartoznak, mint
például a büntetőjog,
nemzetközi kapcsolatok – megint más
kompetenciák pedig megosztottak.


A terrorizmus kapcsán az ETA-ról (Euskadi
Ta Askatusana – Baszk Haza és
Függetlenség) is sokszor szó esik
– Iria Bernadette de Epalza jelezte, a baszkok
túlnyomó többsége
határozottan a békefolyamatok
híve.Megemlítette még az
adózási autonómiát, ez
biztosítja a Baszk Autonóm
Közösség számára az
átlagos állami bevétel
többségét, beleértve a
jövedelmi adókat, cégadót
és az ÁFÁ-t. Baszkföld
azonban részesedést köteles fizetni
a spanyol kincstárnak, a befizetendő
összeg nagysága a nemzeti kiadások
függvényében kerül
meghatározásra.


Ezt követően Günther Dauwen
tényfeltáró, és
aktuális problémákra
megoldást kereső előadással
folytatta a konferenciát.
Indításképp elmondta: a 2008.
július 1–5. közötti
erdélyi látogatása mély
nyomot hagyott benne, azonosult az erdélyi
magyar kisebbség problémáival,
és ezért előadása első
részében leginkább azt
szeretné megkísérelni, hogy
reális párhuzamot vonjon egyes flamand
régiók jelene és múltja,
valamint Erdély mai helyzete között.
Beszámolt arról, mennyire
megdöbbentette, hogy Erdélyben a
rendőrök és tisztek majdnem mind
románok, de az talán még
inkább meglepte, hogy a bírák a
bíróságokon többnyire csak
románul folytatják le a
tárgyalást, még akkor is, ha a
bíróság előtt bemutatott
ügy két magyar anyanyelvű
polgár között zajlik magyar
ügyvéddel és ügyésszel.
Ez abszurdum, jelentette ki.


Szerinte az erdélyi régió
erodálásához vezetett mindezeken
túl a diktátor által annak
idején elrendelt erőszakos
iparosítás, amelynek fő célja
a régió demográfiai
összetételének
megváltoztatása volt, de nem
elhanyagolandó további komponens a
Székelyföldön történő
törvénytelen
erdőkivágás, amely megbontja az
ökológiai egyensúlyt és
szegényebbé, Bukaresttől egyre
függőbbé teszi a
Székelyföldet. Ő ebből a
megközelítésből tekint az
autonómia
szükségességére, ugyanakkor
megjegyezte, hogy Flandria is ugyanezekkel a
problémákkal küzdött a
változások előtt. A nyelvi
területen történő
hátrányos
megkülönböztetés az első
világháború alatt elsősorban
a hadseregben mutatkozott meg, ahol több katona
meghalt amiatt, mert a felsőbb vezetés
csupán vallonul avagy franciául
beszélt. Jelenleg a belga hadsereg
kétnyelvű. A rendőrség
és az igazságszolgáltatás
rendszere is meglepően hasonló volt a mai
erdélyi helyzethez, de az
autonómiatörekvéseknek
köszönhetően flamand földön
manapság a bírósági
ügyek mind flamandul folynak, kivéve
Brüsszelt, ahol az
igazságszolgáltatásban és a
kórházakban a nyelvi
problémák mai napig is
problémát jelentenek.


Következtetésként
kihangsúlyozta, az autonómia
szintjére vonatkozó döntés
mögött elsősorban egy erős nemzeti
akaratnak kell állnia, ezt a döntést
sem az Unió, sem a központi
kormányok nem hozhatják meg. Ugyanakkor
az érem két oldalát megmutatva
idézte számunkra Nelly Maes, az
Európai Szabad Szövetség (EFA)
elnökének szavait: „Amennyiben az EU
intézményei és a centralista
tagállamok nem adják meg azokat a
kompetenciákat és azt a tiszteletet a
régióknak, amelyet megérdemelnek,
akkor valójában az Európai
Unió az, amely ily módon támogatja
a szeparatizmust.”

Németh Zsolt, a következő
felszólaló az előbbi két
előadásra reflektálva megjegyezte:
igaz ugyan, hogy híres a belga
autonómia-rendszer, de azt azért
látnunk kell, hogy ez folyamatában
valósult meg, és bár nehéz
helyzetben vannak a flamand és baszk
kisebbségek is, de bizony szeretne az
erdélyi magyar kisebbség olyan
nehéz helyzetben lenni, mint ők. A
Külügyi Bizottság elnöke
külön eredménynek tartja Băsescu
elnök részéről az
autonómia irányában
megnyilvánuló nyitottságot, hiszen
a legmagasabb közjogi
méltóság is végre
beszél róla, és ez bizony
eredmény, szemben például
Szlovákiával, ahol a tavaly ősszel
Tőkés László és
Csáky Pál találkozója
után túlzottan vehemens politikai
tiltakozás-hullám indult el, amelynek
tartalma: még hallani sem akarnak az
autonómiáról. A Fidesz-MPSZ
alelnöke végezetül
említést tett arról az SZNT
által gyűjtött,
Székelyföld területi
autonómiáját igenlő 210 000
szavazatról, ami, véleménye
szerint, már nemzetközi szintéren is
komolyan figyelembe veendő jelzés az
autonómiaigényről.


Utolsó előadóként Bakk
Miklós
politológus az
integrált autonómia-koncepció
három írásos
formáját nevezte meg, ezek
között elsőként a Székely
Nemzeti Tanácsnak a Székelyföld
statútumára, belső
önrendelkezésre vonatkozó
tervezetét említette, az EMNT
autonómia-csomagjából kiemelte a
regionális kerettörvényt, valamint
ezek mellé felsorakoztatta az RMDSZ
törvényjavaslatát a
kisebbségi jogokról és a
nemzetiségi autonómiáról.
Ezek lassú összecsiszolása adhat egy
távlati célt, vélte a szakember.


Második körben a Băsescu elnök
által felállítatott szakmai
bizottság által kezdeményezett
négy
alkotmánymódosító
javaslatot vázolta – nevezetesen: az
első Románia föderális
átalakítása, a másik az
asszimetrikus regionalizmus gondolata, amely a spanyol
mintát alkalmazná, a következő
a szimmetrikus regionalizmus, felülről
végrehajtott azonos státusú
régiók létrehozása,
utolsó alternatíva maradna a
megyerendszer. Erre vonatkozóan fontos, hogy
magyar részről a regionális nyelvi
jogok biztosítása iránt
fellépjünk, jelentette ki Bakk
Miklós, és felhívta a politikai
szereplők figyelmét a megfelelő
alternatívák kidolgozására
bármely
alkotmánymódosító
indítvány esetére, egy
egységes fellépés
érdekében.


Zárásképpen Bakk Miklós
arról beszélt, hogy az
autonómiatörekvések során
mozgalmi keretek között lehet és kell
is folyamatosan provokálni a
demokráciát.


Gyergyószentmiklós-Csíkszereda,


2009. április 30–május 2.

Tőkés László

EP-képviselő

Sajtóirodája