Átadta a Márciusi Ifjak-díjakat az RMDSZ

Átadta a Márciusi Ifjak-díjakat az RMDSZ
A nemzeti ünnepünk előestéjén, március 14-én a Szigligeti Színházban három kategóriában át lettek adva a Márciusi Ifjak-díjak mindazoknak, akik tevékenységükkel példát mutatnak, formálják közösségünket, és magyarul írják a bihari ifjúság történelmét.

Az érdeklődőket Kőrösi Kristóf, a Nagyváradi Magyar Diákszövetség (NMD) elnöke köszöntötte.

Ünnepi beszédében Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke mások mellett Petőfit idézte, aki 1849 januárjában azt mondta: „Mi vagyunk a lámpafény!”. Meglátásában ez egy akkori, költői megállapítás, aminek előzményei és következményei vannak. És, mint tudjuk, a nemzetet, alapjaiban, a közös múlt élménye teszik eggyé. Nekünk is vannak közös élményeink, nyertes csatáink. A központi rendezvényünk helyszínéért, a Szacsvay-szoborért többször is megvívtunk. Először a felállításnál- akkor a közömbösséget győztük le-, másodszor a két világháború közötti bontás utáni újjáépítésnél a kishitűséget, a „nem lehet”-eket, majd pár éve a felújításnál a megosztottságot. Sikerült összefogni, és nekünk sikerült felújítani. Több száz fiatal és idős, nagyváradi és vidéki, vállalkozó, munkás és nyugdíjas fogott össze és sikerült, megfelelve Soós István egykori polgármester elvárásának.

A honatya hangsúlyozta azt is: Petőfi többes szám első személyt használt, pedig ha valaki, ő tudta, hogy az összetett egészet alkotó „mi” mögött, azon belül, mennyi egyedi van. Mennyi ezer és tízezer különös, ismert vagy ismeretlen sors, és mennyi konfliktus. Személyes összeférhetetlenség és koncepcióbeli különbség. És mégis azt mondja: „Mi”, mert úgy tűnik, nem csak ennyi év távlatából állapítható meg, hogy a létező, néha robbanásig feszülő ellentétek háttérbe szorultak 1848-49-ben, és ez tette a forradalmárokat valóban lámpafényé.

Magyarként asszisztál

A szónok ugyanakkor Arany János híres versének, az 1852-ben írt A világ címűnek záró gondolatát is idézte, azon meggyőződésének adva hangot, hogy mintha rólunk szólna, mert tántorgunk. Megbotlunk a mostani demokratikusnak tűnő, vagy csak mások által annak sugallt sima földön. „Nem a világ részeg, mi bódultunk el a szabadságtól. Elaltatták az immunrendszert. Azt mondják, hogy aki megtámadta az Alkotmánybíróságon a magyar iskolát, az nem is gonosz ember, mert itt Váradon épít egy-két hidat. A valóság az, hogy immár hivatalos levélben is kérik, adjuk fel ünnepeink, együttléteink magyar jellegét, románosítsuk például a Festum Varadinumot. Hát nem, ezt már nem. Mi ebben nem leszünk partner, és aki ehhez magyarként asszisztál, sőt, még támogatja is, annak nincs szívében ott minden magyar. Sőt kijelentem: nincs szívében ott a jövőt védő, tápláló, építő magyar ügy itt Nagyváradon!”- fogalmazott.

Az RMDSZ-es politikus szerint 1848 tanulsága, a megkerülhetetlen kérdés az, mire tanít bennünket történelmi tudatunk ezen szelete. Őt a válasznak az az eleme ejti rabul, hogyan olvadtak egybe, egy zászló alatt azok, akik oly sokfélék, annyira különbözőek, nem ritkán egymással szemben állók voltak. Milyen csodálatos, hogy a közös szándék, a szabadságvágy, a nemzet felemelkedésének fontossága és reménye, az azért való kiállás és áldozatvállalás mennyire felülírta a létező, néha feszülő különbségeket.

„Bizonyos vagyok benne, nincs sok választásunk. Ha sikeresek, erősödök, talpon lévők és maradók akarunk lenni, össze kell kapaszkodnunk. A köztünk levő különbségeket meg kell tanulnunk megértéssel, megengedéssel kezelnünk. Ahhoz, hogy megtarthasson bennünket a nemzet hálója, nem fordulhatunk egymás ellen. És ha bennünket, közösségileg elkötelezett politikát vallókat vidékinek és elmaradottnak titulálnak is, nem eléggé műveltnek és széles látókörűnek tartanak egyes nemzettársaink, akik most asszisztálnak a városi hatalom Varadinum elrománosítási szándékához, mi nem sértődünk meg, hanem végezzük a feladatunkat, tesszük azt, amiben hiszünk: a szélsőségeket leszámítva, helyet és lehetőséget teremteni mindenkinek a közösségi érdek és akarat megfogalmazásában és megvalósításában”- nyomatékosította Szabó Ödön.

Díjak és előadás

A beszédek után Szabó Ödön és Debreceni Sándor, a Bihar Megyei Területi Ifjúsági Egyeztető Tanács elnöke átadták az RMDSZ által tavaly alapított Márciusi Ifjak-díjakat. A Szövetség a jelölést és a döntést a BMTIET-re ruházta át. Kategóriák szerint díjazták a következőket: Boda Brigitta érmihályfalvai önkéntes, pedagógus (ifjúsági vezető), a várad-újvárosi Szent László plébánia keretében Böcskei László megyés püspök kezdeményezésére Pék Sándor esperes vezetésével újjáalakult Nagyváradi Római Katolikus Egyetemi Lelkészség által szervezett Bihar Megyei Magyar Gyermekotthonok Találkozója (ifjúsági program), valamint a Tőtős Áron vezette Romániai Magyar Doktoranduszok és Fiatal Kutatók Szövetségének (RODOSZ) Bihar megyei szervezete (ifjúsági szervezet).

A díjak átadása után Zúg március címmel az érsemjéni Ezüstperje Néptánccsoport, az érmihályfalvai Playtime rockzenekar (Szilágyi Nikolett -ének, Kiss Ákos -gitár, ének, Kiss Gergő -gitár, Czirják Roland -basszusgitár, Balogh Levente -dob), valamint Koczkás Zsolt (billentyűk), ifj. Lupsa János (hegedű) és Molnár Árpád Zoltán (Debrecen, hegedű) zenészek közös produkcióját lehetett megtekinteni. A koreográfiát összeállította Sütő Judit és Sütő Szabolcs.

Ciucur Losonczi Antonius