Asszonyvására egykori kúriája és pincéi

Asszonyvására egykori kúriája és pincéi

Bihar megye – Asszonyvására tönkrement
kúriájáról a napokban
olvashattunk tudósítást. Ez is egy
tipikus eset: a rendszerváltást
követően az addigi tulajdonos feladja a
jogtalanul használt ingatlant, a jogos tulajdonos
pedig hosszú évekig nem kapja azt vissza. Az
eltelt húsz évben sok értékes
épület így pusztult el.

Az épített örökségünk
védelmében sokszor hangoztatott
kívánalmak nem mindig találnak
megértésre. Meg kellene értenünk,
hogy épített környezetünknek
identitást megőrző ereje,
településképi,
településtörténeti
jelentősége van. Büszkének kellene
legyünk rá, hogy az a kastély,
kúria, magtár, pince vagy bármi
más ott van és csak nekünk van. Mivel a
premontrei rend évekig nem kapta
vissza széthordták. Megmentése nem
csak hatósági feladat, hanem a falu
közös ügye kellett volna, hogy legyen. A
felújított kúria egy rendezett kertben
a falu dísze lehetett volna.


A 38/15 méteres, 13 teremből
álló épület
klasszicizáló barokk
kocsifelhajtója, a két, tornyot
utánzó „kupolás”
épületrész egy mozgalmas
összhatást, szimetrikus főhomlokzatot
hozott létre. Itt az
Érmellék egyik legszebb
kúriája pusztult el! Egyben a premontrei
prépostság épített
örökségének egy része
veszett el az ismert restitúciós
eljárások miatt. A néhány
évvel korábbi felvételek legyenek
intő példa és emlékeztessen
bennünket ara, hogy mit veszítettünk
el.


Asszonyvására másik
megmentésre érdemes
öröksége a pincesora lehetne, az un.
„pince – erdő”. A falu
közelében, egy domboldalon, öt
„utcában” rendezve sorakoznak a
borospincék. Az Érmellék
népi építészetének
legszebb, legeredetibb emlékei közé
tartoznak. Az 1692-s összeírás
szerint a hódoltság alatt a
szőlőt sok helyen jobban
megmüvelték mint a szántókat.
Asszonyvására a jó
minőségű szőlőt termő
helységek közé volt sorolva.
Bél Mátyás 1726-ban a borait a
legjobbak között említette,
pincéiről pedig így
írt:”Itt csodáltam meg az
erdőbe ásott pincéket, amelyek teli
voltak borral…” Egy 1974-es
műemléki felmérés
során,
Asszonyvásárán
150 néprajzi jelentőségű
borospincét írtak össze. Pár
éve már csak 59-et tudtunk
megszámolni… Ebből is csak 46
őrzi eredeti formáját, 70-nek
még látszik a helye és 21-nek
már a nyoma sincs meg.
Téglából rakott, leginkább
félköríves homlokzati
kiképzés a jellemző. Ezek a
pincelejárók (gádor) szépen
megmunkált fa, vagy kovácsoltvas
ajtókkal vannak felszerelve.
Általában a pincelejárók
mennek tönkre, kijavításuk
esetén legtöbbször nem
építik vissza az eredeti formát.
Itt közel 100 pince pusztult el. Mind ez az
anyagiakon múlik, meg azon, hogy milyen
értéket lát
örökségében a jelenlegi
tulajdonos. (a faluban a házak körül
is vannak pincék). Egy öregedő
településen, ahol a
szőlőműveléssel is kevesebben
foglalkoznak a pincék megóvása is
egyre nagyobb gond. Egyetlen településnek
túl nagy fényűzés két
ilyen vesztesség. Félő, hogy
mégsem teszünk meg mindent múltbeli
értékeik
megóvásáért. A sokat
hangoztatott falusi turizmus, vagy az
érmelléki borturizmus
megvalósításához, a
jó bor mellett, szükség van az
épített örökség
megóvására (kastélyok,
kúriák, magtárak), a népi
építészeti emlékek
megmentésére (eredeti formában:
lakóházak, gazdasági
épületek, pincék,
présházak), a népi
hagyományok ápolására
és a természeti környezet
védelmére is.

Kordics Imre



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter