Aradi Nyilatkozat – a falurombolás elleni egyházi tiltakozás 25. évfordulóján –

„Hát nem lesz már valaki ebben az országban, aki golyót ereszt ennek a hazaárulónak a fejébe?” – A Ştefan cel Mare hetilap két évvel ezelőtti cikkének ez a kérdése juthat eszünkbe annak a lejárató- és gyűlöletkampánynak a láttán, amely az utóbbi időben bontakozott ki személyem ellen. Mondanom sem kell, hogy ennek a fegyveres erőszakra való nyílt uszításnak mind a mai napig nincs törvényes következménye, s a bűnüldöző szervek törvényes feljelentésünk benyújtása és többszöri megkeresésünk ellenére sem engednek szabad utat az igazságszolgáltatásnak.

Szintén peres eljárás kezdeményezésére adott okot Victor Ponta miniszterelnök azon alaptalan vádaskodása, amely szerint Tőkés László „románellenes érdekek képviselője”, és „Románia instabilitásában érdekelt személyek pénzelik, akik azt kívánják, hogy Romániát minden oldalról támadják”.

Július–augusztusban aztán az ország többi főméltósága – élükön Traian Băsescu államfővel és a Szenátus elnökével, Crin Antonescuval –, valamint a pártsajtó egy emberként lett részese a magyar-, illetve Tőkés-ellenes uszítókampánynak. Victor Ponta büntetőjogi eljárás kezdeményezését helyezte kilátásba, az ország elnöke a román állampolgársághoz való jogomat kérdőjelezte meg, a Szociál-Liberális Szövetség (USL) társelnöke pedig a Románia Csillaga kitüntetésem visszavonását indítványozta. Továbbá a Külügyminisztérium is rám támadt, valamint a román titkosszolgálatok olyan levitézlett vezető emberei, mint Nicolae Ulieru (Román Hírszerző Szolgálat – SRI) és Ioan Talpeş (Külföldi Hírszerző Szolgálat – SIE). Ez utóbbiak régóta tisztázott „titkosszolgálati múltammal” rágalmaztak meg.

Több mint egy hónapja a román sajtó is az ellenem felhozott olyan válogatott vádaskodásoktól hangos, amelyek alkotmány- és románellenesség, szélsőséges nacionalizmus és irredentizmus, az etnikumközi béke és az európai értékek megsértése (stb.) miatt marasztaltak el.

Mivel érdemeltem ki, hogy a nacionalista-posztkommunista média céltáblájaként a román politikai élet szinte minden szereplője számára a bűnbak én legyek – s mindez azzal tetőzzön, hogy Victor Ponta szociáldemokrata pártelnök, valamint Corina Creţu szocialista EP-képviselő és hozzá csatlakozó „elvtársai” fellépésének „köszönhetően” most már hivatalos formában is meginduljon az eljárás magas állami kitüntetésem elvétele céljából?!

A nyilvánvaló ok és magyarázat a 2013. július 27-én, a Tusnádfürdői Nyári Táborban elhangzott javaslatom, hogy osztrák–olasz mintára Magyarország vállaljon védhatalmi szerepet a romániai – erdélyi – magyarság esetében, jogaink szavatolása érdekében. Az olaszországi Dél-Tirolban élő osztrák közösség autonómiáját garantáló, jól bevált európai modell emlegetése váratlan és mértéktelen haragot váltott ki a román politikai vezetőkben. Válaszreakcióként ők az ország alkotmányának megsértése, illetve Románia nemzetállami egységének és területi épségének a veszélyeztetése címén követelik a fejemet, továbbá a régóta használatos magyar kártyát kijátszva, a román nemzeti érzelmek gerjesztésében egymást túllicitálva folytatják uszító hadjáratukat ellenem – voltaképpen közvetett, de nyilvánvaló módon az egész kisebbségi magyarság ellen. Ez az összehangolt támadássorozat – a jelek szerint – azzal teljesedik ki, hogy az 1989-es temesvári forradalmi érdemeimért nekem ítélt Románia Csillaga érdemrend visszavonásával akarnak példát statuálni, saját politikai érdekből, illetve az önrendelkezési jogait egyre erőteljesebben követelő magyar közösség megleckéztetése és megfélemlítése céljából.

● Az Európai Unió Alapjogi Chartája szerint mindnyájunkat megillet az emberi méltóság (1. cikk), a személyi sérthetetlenséghez való jog (3. cikk) és a véleménynyilvánítás szabadsága (11. cikk). Ennek alapján a lehető leghatározottabban visszautasítom emberi méltóságom durva megsértését, politikai – és EP-képviselői – véleményem kinyilvánításának fenyegető korlátozását, valamint a közvetlenül személyemet érintő (ad personam), és egyúttal nyílt uszításnak minősülő, verbális agressziót.

● Egykori temesvári lelkipásztorként ezúton is kinyilvánítom, hogy annak idején, életünk kockáztatásával nem érdemekért és kitüntetésért, hanem meggyőződésből szálltunk szembe a Ceauşescu-diktatúrával. Húsz év elteltével kapott magas kitüntetésem valamennyi temesvári hős és ellenálló érdemeinek az elismerését jelentette. Minekutána Temesvártól „ellopták a forradalmat”, 2009-ben a Románia Csillaga érdemrend bizonyos fokig igazságot szolgáltatott a „mártír városnak”. Amennyiben most visszaveszik az érdemrendet, ez megint csak Temesvár forradalmi múltjának a semmibe vételét jelentené. Továbbá a jelenleg végbemenő kommunista típusú visszarendeződésnek lenne újabb bizonyítéka.

● Az 1989-ben elkezdődött demokratikus rendszerváltozásnak szerves része a kisebbségi rendszerváltozás, amihez hozzá tartozik az erdélyi magyarok kollektív jogainak a biztosítása. Ezzel szemben jogaink lépten-nyomon bekövetkező korlátozása, a ránk erőltetett – diszkriminatív jellegű – mesterséges területi átrendezés terve, valamint az, hogy a magyarságot minduntalan elmarasztalják autonómia-követeléseinek a hangoztatása miatt az említett követelmény ignorálására, nem pedig az erre irányuló törekvés valóra vál(t)ására utal. Az előbbiekben bemutatott lejárató- és uszító kampánynak, valamint kitüntetésem visszavonásának mögöttes szándéka a magyarellenes diszkrimináció fenntartása, kitűzött céljaink elérésének a megakadályozása. A „dekorációm” megvonásának propagandisztikus forgatókönyve erről az álságos politikai háttérről hivatott elvonni a nyilvánosság figyelmét.

● A Románia Csillagának személyemtől való – esetleges – megvonása nyilvánvaló módon diszkriminatív, magyarellenes cselekedet lenne. (Erre vall egyébként, hogy a korrupció vádjával elítélt Adrian Năstase szocialista exminiszterelnöktől nem vették el kitüntetését.) Az ellenem felhozott, szavaimat elferdítő, vádak és kitalált rágalmak természetük szerint mind etnikai jellegűek. Más megfogalmazásban: azért aláznak meg emberségemben, azért hangzik el ellenem ismételten ádáz gyűlöletbeszéd, valós érdemeimtől azért akarnak megfosztani, mert magyar vagyok, és – mint a jó román a románsága mellett – a magyarságomért kiállok.

A temesvári népfelkelés egyik legszebb és legigazabb üzenete az, hogy 1989 „szabadító karácsonyán”, a diktatúra ellenében, illetve a szabadság védelmében vállvetve, egymással karöltve léptek fel románok és magyarok. A város mintegy tíz nemzetiségének és vallásfelekezetének ezt a kölcsönös szolidaritáson alapuló összefogását nevezzük Temesvár szellemének.

A közel negyedszázada, változó intenzitással jelentkező posztkommunista restauráció – egyebek mellett – ezt a szellemiséget igyekszik tönkretenni, Verespatak természetes környezetéhez hasonlóan társadalmi és humán környezetünket is lerombolni igyekezvén.

A kommunizmus visszahúzó örökségének terheitől szabadulva új, második rendszerváltozásra van szükség. „Románia Csillaga” ezt a helyes irányt mutatja. Hisz amint magának a történelmi érdemrendnek a latin felirata hirdeti: In fide salus (A hitben van a szabadulás). Eladósodott, a csőd szélén álló, erkölcsi válságban lévő országunknak, társadalmunknak hitre és szabadulásra van szüksége.

Az érdemrendet – ha akarják – elvehetik tőlem. De: a szabadító Krisztusba vetett hitünktől senki sem foszthat meg, 1989 sorsfordító eseményei közepette is ez a hit vezérelt bennünket…

Arad, 2013. szeptember 7.

Tőkés László