Áprily Lajosra emlékeztek a partiumi nyugdíjasok

Nagyvárad- Csütörtök délután az Ady Endre Középiskola egyik osztálytermében szokásos havi irodalmi körüket tartották a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének tagjai. Áprily Lajosról esett szó.

A természet szerelmeséről, „az emlékezés lírikusáról”, vagyis Áprily Lajos költőről, műfordítóról esett szó a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének legutóbbi irodalmi körén. Előbb Szilágyi Magdolna ny. tanárnő ismertette az életét és munkásságát, majd többen felolvasták egy-egy versét.
Többek közt elhangzott vele kapcsolatban: 1887. november 14-én született Brassóban, szülei német származásúak voltak. Eredeti családneve a Jékely volt, akkor vette fel az Áprily nevet, amikor első három verse 1918-ban megjelent az Új Erdély című lapban. Édesapja az ő születésekor gyufagyári kistisztviselő volt, édesanyja munkásnő. Két éves volt, amikor Parajdra költöztek, az ottani emlékek mély nyomot hagytak benne, innen eredetezhető a természetszeretete. Sokat kirándult az édesapjával, édesanyja népdalokra, mesékre tanította. Iskoláit Székelyudvarhelyen folytatta Parajd után, ezekben az években kedvelte meg az olvasást, nagy hatással volt rá Petőfi költészete. Apja munkahely változtatása miatt Kolozsvárra kerültek, de itt is közel volt a természethez, hiszen a város szélén laktak, közel a Nádas patakhoz. A Református Kollégiumban Kovács Dezső tanár egyengette az útját, figyelt rá. Önképző körbe jár, versei jelennek meg az iskolaújságban. A viszonylagos jólét után azonban családja nehéz anyagi helyzetbe került, ezért hogy pénzt keressen, az ifjú költő német magánórákat adott, majd az egyetem bölcsészkarára iratkozott be a zárkózott, magába forduló, hallgatag fiatalember. A diplomaszerzés után Párizsba ment, hogy behatóbban tanulmányozza a nyugati kultúrát. Tökéletesítette a francia nyelvtudását, és bár ideálja Ady volt, nem merte felkeresni eszményképét.

Erdélyi költő

A hazatérése után a nagyenyedi Bethlen kollégiumban kezdett el magyartanárként dolgozni. 1911-ben nősült meg, vette feleségül gyermekkori szerelmét, Schéfer Idát, aki hűséges társa lesz. Több gyermekük is született, a legidősebb, Jékely Zoltán szintén költő lett, dédunokájuk pedig Péterfy Bori énekesnő. Az első világháborúban ugyan felmentették Áprilyt a katonai szolgálat alól, mégis megérintették őt a tragédiák, és a borzalmak, és ez meg is jelenik a verseiben. Trianon után tagjává választottak a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaságnak, ami nagy megtiszteltetés volt a számára. 1926-ban ismét Kolozsváron találjuk, egykori iskolájában tanít, 1928-ban pedig az Erdélyi Helikon szerkesztésével bízták meg. 1929-ben Budapestre költöztek, ahol iskolákban tanított, illetve 1930-ban a Protestáns Szemle szerkesztését is elvállalta. 1942-ben ideiglenesen visszaköltözött Parajdra, majd 1944-ben Szentgyörgypusztán telepedett le. Élete utolsó szakaszában sorra jelentek meg kötetei (prózát is írt), és számos műfordítást neki köszönhetünk. 1967-ben a budapesti Hárshegyi szanatóriumban hunyt el. Bár élete egy részét Magyarországon élte le, azért az erdélyi magyar irodalom jeles képviselőjének tekintjük őt, hiszen tulajdonképpen mindvégig ezt igyekezett összekapcsolni az európai távlatokkal.

Ciucur Losonczi Antonius



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter