Anjou-uralkodók a Magyar Királyság élén

Anjou-uralkodók a Magyar Királyság élén
Nagyvárad – Szerda este az RMDSZ Bihar megyei szervezete által alapított Szacsvay Akadémia történelmi modulja keretében Csukovits Enikő kandidátus, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa tartott előadást a váradi Ady Endre Középiskolában.

 

 

A megjelenteket szokás szerint Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte, majd Csukovits Enikő kandidátus tartott előadást Károly Róbertról és fiáról, I. (Nagy) Lajosról. Arra hívta fel a figyelmet: Károly Róbertet a 14. századi krónikások említették először ezen a néven, vélhetően azért, mert szülőhazájában Carobertonak hívták, a Magyar Királyságban azonban Magyarországi Károlyként emlegették, akárcsak a nagyapja. A késő középkorban és az újkorban I. Károlyként utaltak rá, a 19. század második felében viszont ismét Károly Róbertnek nevezték, valószínűleg praktikus okokból, hogy jobban meg tudják különböztetni a többi Károlytól.

Ezt követően a történésznő arról beszélt, hogy az Anjou-dinasztia hogyan került kapcsolatba Magyarországgal. Kifejtette: a család neve egy Loire-völgyi francia városból ered, ahol már a 10. században létezett egy grófság, mely később ún. apanázs birtok lett. IX. Lajos francia király legkisebb öccse, Anjou Károly 1265-ben partra szállt Itáliában, ugyanis néhány évvel korábban meghalt II. Frigyes, és a pápa egy olyan uralkodót keresett, aki engedelmeskedni fog neki. A Nápolyban letelepedett Anjou Károlyt Rómában koronázták meg, majd Szicília királyaként Itália erős embere lett. Észak-Itáliát és Albániát is megszerezte magának, sőt pénzért a Jeruzsálem királya címet is. Ugyanakkor szövetséget kötött az Árpád-házzal, melyet egy kettős házassági szerződéssel pecsételt meg. Erőszakos, rideg, kegyetlen és rendet tartó uralkodó volt, azonban hatalma csúcsán eredménnyel zárult felkelés tört ki ellene. Korábbi fennhatóságai nagy részét nem tudta megtartani és megtört emberként halt meg. Fia, II. (Sánta) Károly fogságba került, kiszabadulása után pedig sikertelenül próbálta visszaszerezni az elveszített területeket. Közben Magyarországon meghalt Kun László, és III. Andrást megkoronázták ugyan, de sokan kétségbe vonták az Árpád-házhoz való tartozását. Erre, és a korábbi szövetségre alapozva a nápolyi Anjou-k bejelentették magyarországi trónigényüket és Martell Károlyra ruházták ezt, aki azonban 1295-ben merénylet áldozata lett. Három árva maradt utána: Caroberto (Károly Róbert) és két lány. Martell Károly egyik testvére, Bölcs Róbert megpróbálta kipöckölni Károlyt a nápolyi hatalomból és ezért úgy gondolta, hogy Magyarországra küldi. Károly 1300-ban szállt partra Dalmáciában és mire Magyarországra ért, III. András „előzékenyen meghalt”.

 

Rozgonyi csata

 

Közben Magyarországon, mivel néhány bárói család túlhatalomra tett szert, vetélytársa akadt Károlynak Vencel (László) cseh királyfi személyében, azaz két 12 éves gyermek versenygett a trónért. Érdekes módon mindkettőt megkoronázták és éveken keresztül egymás mellett uralkodtak, de valódi hatalom nélkül. Egyszer azonban Vencel megunta ezt, „összepakolt és hazament”, s hatalmát Ottó bajor hercegre bízta, aki egy ideig Magyarországon „szerencsétlenkedett”. Újabb fordulat 1309-ben és 1310-ben következett be, amikor Károlyt még kétszer megkoronázták, utóbbi alkalommal az esztergomi érsek Székesfehérváron a Szent Koronával, így alattvalói elfogadták tényleges királyuknak. Ám hiába ismerték el királynak, igazi hatalma nem volt a tartományi urak erős befolyása miatt. Ezért küzdelemsorozatot indított ellenük, mely 1311-1321 között zajlott, és Csák Máté halálával végződött. A kiindulópont a rozgonyi csata volt, ahol tulajdonképpen eldőlt, hogy az elkövetkezendő időszakban kik fogják alkotni a király táborát. (Kortárs történelmi hasonlattal élve: olyan volt, mint a lakitelki sátorban az MDF megalakulása). 1321 után tehát a jelentősebb birtokok Károly kezébe kerültek, 1323-ban pedig Visegrádon új udvart épített ki magának. Ugyancsak Károly uralkodása alatt alakult ki a Magyar Királyság új arisztokráciarétege, visszaszerzett 150 várat és rendberakta az ország pénzügyeit (ebben jelentős szerepe volt a körmöci aranylelőhely felfedezésének). Így tulajdonképpen összességében elmondható: noha amikor 12 évesen Károly Magyarországra érkezett, a (nem létező) fogadóirodák kevés esélyt adtak volna annak, hogy valaha király lesz belőle, négy évtizedes uralkodása után egy erős, a régióban meghatározó politikai szerepet játszó országot hagyott hátra, és ráadásul a fiai számára a lengyel és a szicíliai királyi cím lehetőségét is biztosította.

 

Itáliai hadjáratok

 

Károly elszülött fiát, Lajost 16 éves korában koronázták királlyá. Megbízható emberek vették őt körül, olyan arisztokraták, akikkel együtt nőtt fel. Anyja, Erzsébet végig mellette volt, és beleszólt az ügyeibe. Szívós asszonynak bizonyult, hiszen fia csupán két évvel élte túl. Érdekes módon, míg Károly inkább gyanakvó volt és csupán hobbiból nem harcolt, addig Lajos nyitott volt, népszerű és szeretetreméltó, és minden égtáj felé hadakozott. Uralkodásának legismertebb csatái az itáliai hadjáratok voltak, melyek azért kezdődtek, mert Bölcs Róbert a végrendeletében, figyelmen kívül hagyva a Károllyal kötött egyezséget, úgy rendelkezett, hogy a lánya, Johanna legyen az egyedüli uralkodó, és Károly fia, András csak a hercegi címet kapja meg. Bár az itáliai hadjáratok végül azzal zárultak, hogy Nagy Lajos elveszítette az ottani birtokokat, Csukovits Enikő megitélésében nem voltak hiábavalóak, mert megmutatták, hogy Magyar Királyság egy olyan erős ország, mely minden nehézség nélkül tud több éven keresztül hadat viselni messzi tájakon anélkül, hogy beleroppana.

 

Korszakváltás az udvarban

 

1370 körül Nagy Lajos betegeskedni kezdett (valami lepraszerű baja volt), és emiatt korábbi természetével ellentétben enervált és otthonülő lett, hadakozás helyett inkább imádkozott. A királyi udvarban bekövetkezett korszakváltáshoz az is hozzájárult, hogy kezdett elfogyni a pénz és a korábban meghatározó szerepet játszó katonabárók is háttérbe szorultak. Egy békésebb korszak következett tehát, azonban problémát okozott a trónutódlás. Végül Lajosnak második házasságából 17 év elteltével három lánya született, akik közül Hedvig lengyel, Mária pedig magyar király (érdekes módon rexnek, nem reginának nevezték) lett. Egyiküknek sem sikerült azonban a házassága, így Mária halálával kihalt az Anjou-dinasztia magyar ága.

 

Ciucur Losonczi Antonius