Alázattal szolgáltam a művészetet

Fotó: Horváth László
Fotó: Horváth László
Albert Annamária a Kolozsvári Magyar Opera örökös tagja, emblematikus személyisége, aki 40 éven keresztül minden fellépése alkalmával, művészi alázattal szolgálta, modellálta közönségének ízlésvilágát. Ennek eredményeképpen művészi világa gazdag pályaképpel rendelkezik, negyvenkét szerep és több mint kilencszáz fellépéssel.

A Györkös Mányi Emlékház ZeneSzó- című műsorának volt meghívottja a művésznő. Beszélgetőtársa dr. Benkő Judit, a Kolozsvári Területi Rádió komolyzenei műsorának szerkesztője, aki „időutazásra” invitálta a művésznőt. Karrierje alakulásáról, külföldi fellépéseiről kérdezte.

A beszélgetést színezték azok a hangfelvételek, amelyekben Albert Annamária gyönyörű hangja hallható, mint P. Mascagni Parasztbecsület című operájából, Santuzza áriája. A jelenlevők kivetítőn megcsodálhatták azokat a képeket, melyek az 1950-1960-as, 1970-es években készültek. Partnerei voltak többek között Ottrok Ferenc, Vida Viktor, Moldován Stefánia (akinek egyébként kolozsvári gyökerei vannak), Szilágyi Ferenc, Simándy József (Budapest), Vonica Lucia, N. Takizawa (Carmen), Sass László, Angyal Nagy Gyula (Budapest), Horváth László, Gáspár István, Tőzsér Júlia, Trenka Éva és sok más neves művész.

Benkő Judit rendkívül jól ismeri a művésznő pályáját. Nem véletlenük írt róla könyvet, mely 2011-ben a Komp-Press Kiadó Prospero könyvek- sorozatában jelent meg. A 190 oldalas, rendkívül jól szerkesztett beszélgető könyvben a művésznő visszaemlékszik azokra az időkre, amikor ő színpadon volt.

A Györkös Mányi Albert Emlékházban tartott rendezvényen a 88. évében levő művésznő természetes, közvetlen modorú, beszélgetés során visszaemlékezett mindazon színpadi titkokra, melyeket sikerült elsajátítania, mint előadóművész.

A Kolozsvári Rádióval való kapcsolatáról bevallotta, mindennap hallgatja a rádiót. Mint aktív művész is kapocslatban volt a rádióval. Felejthetetlen számára a rádió koncert termében Vida Viktorral való fellépése.

Nagy örömöt jelent számára olyanokkal találkozni, akik még emlékeznek színpadon eltöltött idők szerepalakításaira. Minden szerepet szeretett. Ennek következtében mindenik alakításában maximumra törekedett. (Engedelmükkel itt megemlíteném Wagner: A bolygó hollandi című operájának bemutatóján, 1967 októberében Kolozsváron, vendégszerepelt a világ akkor egyik neves Wagner énekese a német Heinz Imdahl, aki a Hollandit énekelte. A darab rendezője Szinberger Sándor volt, aki a próbán mindenáron fitogtatni akarta rendezői tehetségét. A női főszerepet, Senta-t Albert Annamária alakította. A két művész elmélyülten szerette volna megbeszélni a színpadi teendőket. Egyszer csak Imdahl megszólalt, herr direktor, folytatom magyarul „Mit keres itt?

Szinberger részéről jön a válasz.

Én vagyok az igazgató.

Ha maga az igazgató, akkor üljön be az igazgatói páholyba, és hagyjon minket dolgozni.

Ekkor láttam Szinbergert az Operaház színpadáról lekullogni. A jelenetnek tanúja voltam, mivel fényképeztem a próbát, az előadást.)

Albert Annamária már kiskorában szeretett énekelni magyar nótákat, slágereket, táncdalokat. Olyanokat, melyeket a rádióban hallott. Budapesten kétéves kereskedelmi szaktanfolyamot végzett. Az Intézetnek volt egy kitűnő énekkara, melynek ő is tagja volt. Tanulmányai befejezése után azt tanácsolták, iratkozzon be a Zene- konzervatóriumba, Kolozsváron. Ezek után felvételizett a Magyar Zenekonzervatóriumba. A felvételi alkalmával kint a lányok figyelmeztették, mindent énekelhet, de ne legyen „sláger”. Egy dalt énekelt. „Akácos út”- ezt énekelte, kíséret nélkül. Jól ment, szólt a hangja- mondta. Bekerült a Főiskolára. Tanára Zsigmond Lajos volt, aki vigyázott arra „kincsre”, ami Annamária torkában volt. Előbb népdal feldolgozást, majd barokk, klasszikus és modern dalokat énekelt. Végül is komoly dalrepertoárja alakult ki, több mint száz dallal. A dalokat megszerette. A dalesteken Weiss Ferdinánd és Rónai István zongoraművész kísérte. Szerinte nehezebb dalt énekelni, mint egy operaáriát előadni. A daléneklés fejleszti a zenei műveltséget. Tanácsolja minden énekesnek, először énekeljen dalokat, mert fejleszti a zenei ízlést.

Külföldi fellépésekről beszélve, az egykori rendszer megszorító intézkedéseiről, a szabadság korlátozásairól mondott elgondolkodtató gondolatokat, melyek az emberek mozgás szabadságát korlátozták. Ennek következtében kevés külföldi fellépésre volt lehetőség. Csak szocialista országokban turnéztak.

A Kelet- Németországban való fellépéséről szólva, visszaemlékezett, mikor Kelet- Berlinben is koncertezett. A hotel, melyben elszállásolták közel volt a Berlini falhoz. Ablakából átlátott Nyugat- Berlinre. Láthatta az ottani lüktető életet. Lengyelországban Szilágyi Ferenc neves tenorral lépett fel. Verdi: Aida és Puccini: Tosca című operák főszerepeit olaszul énekelték, nagy sikerrel.

A Kolozsvári Állami Magyar Opera társulata zenekarral együtt részt vett egy jugoszláviai körúton, ami abban az időben óriási szenzációt jelentett.

Bepillantást engedett az operaénekes játékára is.

Számára felejthetetlen volt a Turandot második felvonása, mert az öltözéke négy méteres sleppes ruhaköltemény volt, melyet négy balerina hozott be és terített a színpadra. Szinte meg sem mozdult, még ha akarta volna, sem tehette.

A hallatóságát emlékeivel elvarázsolta. Régen volt, szép emlékek, melyekre visszagondolni számára is öröm, hallgatóságának is felejthetetlen emlék, mint annyi múltban történt esemény. A hallgatóságot elvarázsolta nemcsak a gyönyörű hangja, felvételről látott alakításai, hanem az a „varázsdoboz” is, melyben egyes szerepének kellékeit tartotta. A 15 cm-es fülbevalót körbeadták, mindenki megcsodálhatta. Rendkívül értékes a művésznő életével kapcsolatos videó- klip, melyet Essig József állított össze.

A szervezők meglepetéssel kedveskedtek a művésznőnek. Albert Annamária számára Facebook- oldalt hoztak létre. Amint a művésznő kedvesen mondta, meg fogja tanulni ennek a használatát.

Csomafáy Ferenc

Címkék: ,